Egy kimerítő, fáradságokkal teli nap után nincs is frissítőbb, mint kényelmesen elhelyezkedni a családi kompjúter előtt, körülbástyázni magunkat Tele Krékerrel és málnás Jojóval, aztán minél alaposabban szemrevételezni, mit is kínál ma nekünk a Magyar Nemzet metálvilág, ki honnan lépett ki, ki kivel jött össze, ki gázolt el ittasan ártatlan járókelőket. Ami még gyönyörűbbé teszi ezt a keszekusza, pajkosan göbbedék kavalkádot, az a sokszínű, teljesen eltérő orientáltságú portálok jelenléte, melyeknek persze mindegyike világszínvonalon közvetíti a közvetítenivalót, legyen tárgya bármely eldugott szegmense is a hihetetlenül kemény zenék világának.
Kezdjük a legalapvetőbbel, ami természetesen csakis a mindig ropogós, szenzációs hírekkel szolgáló FémForgács lehet, ahol még

A logójukat 18 éven aluliak számára nem ajánljuk.

A logójukat 18 éven aluliak számára nem ajánljuk.

adatlap elkészítése mellett a közösség szerves részévé is válhat a hithű extrém metálos, akárcsak a XX. Magyar Gárda esetében az egyszeri hazafi. A párhuzam nem véletlen, hiszen az Anathema és U.N. nagy rajongóiként ők is azt vallják, hogy minden mindennel összefügg, mindenki képes kompetensként hozzászólni minden zenei műfajhoz, mindenki kiválóan ért mindenhez. Például az itteni nagybecsű szerkesztőség a Hangpróbázáshoz, mely legnemesebb metálos szokást szerencsére elfogultságtól mentesen, szívvel-lélekkel űzik: hiába no, nekik nincs kiadójuk. Bátran hagyatkozhatunk hát ítélőképességükre a friss lemezek milyenségével kapcsolatban, így nyilván tényként is szögezhetjük rögvest és íziben le, hogy a Demonical legújabb gyöngyszeme, a Death Infernal egy remekmű, a világ atomerőművei egyszerre robbannak fel rá (könyörgünk, csak a green metálosok előtt ne említsetek ilyet!), így kellene ezt csinálni, és mindenki, aki ilyesmire izgul, egy Madár. Rövid tájékozódás után kideríthetjük — bár melyik elkötelezett black&decker ne lett volna ezzel tisztában —, hogy régisulis svéd halálfémről van szó, egy újabb sötétséget a nyakunkra szabadító rettenthetetlen hordáról. Természetesen az ilyesmiből sosem elég, mi is első sorban fogunk tombolni Arch Enemy-n, Dark Tranquillllity-n, sőt, At the Gates-en is, bár az (sajnos?) nem lesz.
A második helyezett képében a Primordial új lemezét tisztelhetjük, ahol azért már nem mindenki olyan megengedő pontszám tekintetében, mint azt tőlük megszokhattuk: hihetetlen módon az egyik szerkesztőgárdistától még az a náluk ismeretlen indoklás is felmerül, hogy “nagyon vártam a lemez végét”. Mi jöhet ezek után? Azt fogja írni, hogy szóban forgó anyag csak egy élvezhetetlen zajmassza, melytől az ember hallójárata úgy idegenkedik, mint átlagos Hammer-pontozó az experimetáltól? Szerencsére a többiek megadják a pogány színvonalnak járó szinte maximális pontot, melyben azért egy jó adag sóvár vágy is megfigyelhető, hogy szerkesztőségileg kapjanak ingyenjegyet erre az idei vörösboros kólába áztatott fesztiválra.
A dobogó alján pedig a Vomitory, egyetlen értékeléssel: “Svéd death metál a durvább szekcióból. Nem tökölnek, most is eldózerolnak könyörületet nem ismerve. Mennyire szeretem én az ilyet…” Itt a végén azért a szemfüles olvasó csipetnyi iróniát is érzékelhet, amit jól mutat a pontozó képeként megfigyelhető ravaszdi róka is, aki sunyi tekintetével valami ilyesmit üzen az egész metálvilágnak: “dőlj be csak nagyvonalúnak tűnő pontszámomnak, én máris bekerítettelek csalfa szellememmel, hiszékeny rockfülű ebugatta!” Pedig a Vomitory vallásellenessége minden valamirevaló zenehallgatót elemi erővel ragadhat meg, még azt is

Pont jók nálunk.

Pont jók nálunk.

megkockáztatjuk, hogy Amy Mistake muzsikáját is nagyban befolyásolta a hányingert keltő csoportosulás.
Érdemes a pontozótábla aljára is egy szempillantást vetnünk, hiszen a kötelező heavy metal-on (e tekintetben nagyon aranyos tőlük, hogy hétről hétre megpróbálkoznak ezzel a műfajjal, a folyamatos kudarc miatt egy pillanatig sem lelombozódva) túl ott csücsül Lada Nivájában is a mi kis házi kedvencünk, a sokak által bálványozott egykori gyilkos új produktuma is, mely szimplán csak Fallen címre hallgat. Van itt minden: Burzum mester és két pont, Varg pajtás és három pont, Yin és Yang is talán, meg hosszadalmas fejtegetése a fejtegethetetlennek, melyből végülis mi más következhetne, mint hogy “de örültem, hogy letörölhettem a gépemről ezt a szemetet”.
Persze kicsit furcsa ez a folyamatos végkövetkeztetés, hiszen egy cédét nem lehet csak úgy letörölni a számítógépről, megsemmisítéséhez minimum rá kell taposni, aztán egy ormótlan péklapáttal eszméletlenre verni szerencsétlen hangzóanyagot, de tekintsük most a “törlést” afféle metálforának, amolyan esztétikusan a szöveg végére helyezhető szóvirágnak.
Most, hogy ezen is túl vagyunk, nézzük a napi sajtót: új Necrodeath, gitáros nélkül maradt Aborted, friss Turisas klip és A Losing Season hírlevél. Dicséretesnek tartom, hogy a szájt minden nap elhalmoz minket ennyi új hírrel, ennyi érdekes metálmorzsával, hiába no: információs világ, megnyíló határok, fölül meg megint egy irtózatos Kátai-idézet.
Lemezkritikát, koncertbeszámolót ezen napon nem kaptunk tőlük, így inkább ki is kapcsoljuk a számítógépet a további kutakodás helyett. A FémForgácson kívül mást úgysem érdemes olvasni.