Kedves Naplóm!

2010/10/12: Lez elküldi nekem postán, rendkívüli hosszas rábeszélés után a Stygian Shadow (állítása szerint) legutolsó számát. Grátiszba kapok tőle egy Tyrant Goatgaldrakona cd-t is, tok nélkül, amiről cserébe az ingyenességért normális kritikát kell írnom. Nagyon izgatott vagyok, hogy ezt hogyan oldom meg és valójában milyen zene is lesz ez!

2010/10/18: Csomagom sértetlenül megérkezik a megadott címre. Izgatottságomban beleharapok a felső ajkamba és sikeresen széttépem a borítékot, rossz helyen. Az újsággal kezdem, elegem van mostanában a zenehallgatásból, fáradt vagyok, nyügi.
Egész klassz ez a fanzine, végtelen történetnek beillő interjúk és rakás lemezismertető van benne. A felét nem ismerem ezeknek a másik felét meg bár ne ismerném! Sebaj, az underground él és mozog én meg néha a mélyére tekintek, mert ennyi nekem is jár.

2010/11/15: Lez félve érdeklődik, hogy hol van már a beígért lemezkritika. Próbálok kibúvót keresni, igazából még a papírtokból sem vettem ki a korongot, nem azért mert nem érdekel, de egyszerűen ki is ment a fejemből az egész.

2010/11/20: Hozzátartozik az igazsághoz persze az is, hogy most sikerült megtalálnom a cd-t, még a csajomat is megfenyegettem, hogy hova a picsába rakta el, mikor ez egy kurva fontos dolog volt és nem igaz, hogy mindenhez hozzá kell piszkálnia! Természetesen ugyanott volt, ahova egy hónapja letettem, hiába, én se leszek már normálisabb az idő múlásával…

2010/11/28: Jottányi szabadidőmet kihasználva begrabbeltem a lemezt. Van egy elvem, ha szar – ha jó a zene, az ugyanolyan szar és jó is, akár mp3-ban akár flac-ben hallgatja az ember. Ezen elv mentén haladva a 320kbit-es rátánál maradtam és a tömörített hangzóanyagot a hordozható mp3-as lejátszómra másoltam át.

2010/11/29: Reggel a metrón ezzel indítottam a napot. Tökéletes kezdés volt, pont mint ez az elbaszott hétfő. Szerencsémre hamar beértem a munkahelyre és azonnal át is váltottam valami kevésbé szakadt zenére. (Nem, nem Kvelertakra)

2010/11/29: Van úgy, amikor már reggel érzed, hogy az egész napod egy rakás szar lesz. Na ez a nap pont olyan volt. A munkahely egy lélekvesztő, egy ördögtől való találmány, amitől képtelen vagy szabadulni. Kell a pénz. Kell a stressz is? Nem, de rádragad és viszed magaddal haza. És otthon is csak süllyedsz mélyebbnél-mélyebbre a lelkedben. Hanem pont ebben a kilátástalan helyzetben érdemes elindítani a Tyrant Goatgaldrakona – Sign Of Moloch Ep-jét. Kimossa a rosszat az agyadból. Eltűnteti a fájdalmat. Erőt ad. Olyan erőt amivel legszívesebben betörnéd a melletted ülő összes metrón utazó ember arcát. Egyesével rugdosnád végig a peronon mindegyiket, nő vagy gyerek? nem számítana. Az alapvetően death metalból építkező zene ezzel a gyomorforgató hörgéssel megtámogatva kiűzi belőled a görcsöt és egy pillanat alatt földöntúli erővel ruház fel. Nem fogod viccesnek találni a zenekar két tagjának nevét – Grave Desecration and Necrosodomy és Hellfire Commander of Eternal War and Pain – hanem a barátjuk akarsz lenni. Ott akarsz velük lenni a próbateremben és megváltani velük a világot. Nem számít, hogy gonoszság itatja át minden mozdulatukat, végre elfeledtetik a gondjaid és csak előre tekintesz. A belassulások a zenében plusz energiákat szabadítanak fel benned és elégedett leszel magaddal. Kell ennél több?
Kitűnő bemutatkozás, reményteljes folytatását sokan várjuk.

Tyran

Myspace