Sosem tagadtuk, hogy a FISH! zenekar énekesével nem vagyunk jóban. Most az írott sajtó is kiteregette a szennyest, a maga ravasz módján.

Sziasztok Olvasók!

A Szeretet Ünnepére néhány ajándékozási ötlet Tőlünk, Nektek.

Gaahl baba öltöztető szett. Minden feketehajú fiúgyermek álma, ideális ajándék a Fekete Karácsonyra.

Önmagáért beszél ez a letisztult, fekete díszgömb-sorozat. Lazán kombinálható egy földre helyezett félméteres fekete gyertyával, kellemes ünnepi hangulatot teremtve ezzel az enteriőrben.

Bónusz:

Újra éledezik a nagysikerű és korábban szépreményű dán SANSÂGER blackmetal formatio. Olyan klasszikus és ma már a dán nemzeti blackmetal kultúra szerves részeként számontartott kiadványokat köszönhetünk a csapatnak, mint a Fortid demó, ami 1997-ben jelent meg, vagy a…hát igen-igen…
A zenekar úgy döntött, hogy leporolja kedvenc gyermekét és kiadja újrafelvett formában a zenéit.

Az EP címe Laesaabobbainjnj lesz. Leírnánk még háromszor, a félreértéseket elkerülendő: Laesaabobbainjnj Laesaabobbainjnj Laesaabobbainjnj

Fogjuk meg egymás kezét most és kuncogjunk egy öblöset.

Link

Az oszthatatlan barátságra és az vndergvnd éltetésére való tekintettel következzen egy koncertajnáló. Mi ott leszünk, gyere el Te is nevetni.

Sziasztok!

A “Kékeres Méteres” Subterra és a Fémforgács bemutatja:
2010.10.16. Budapest, Tűzraktér (VI. ker. Hegedű utca 3.) http://www.tuzrakter.hu

The “Csiklókandúr” Devil’s Blood (Hollandia) http://www.myspace.com/thedevilsblood
Heretic (Hollandia) http://www.myspace.com/hereticmaniacs
Veér (Magyarország) http://www.myspace.com/veerhun

A végbélnyílás The “Pöcsmag” Devil’s Blood nem koncerteket ad, hanem szeánszokat tart, és nem a kakiszagú nézőknek, hanem a picsa alvilág urainak zenél. Transz-szerű, hipnotikusan sodró rituáléjukba bekapcsolódhat persze a majomgeci közönség is, ehhez minden eszközt megadnak.
Zenéjük egyszerű, mentes mindennemű iróniától, csavartól, hiába riffel három gitár egyszerre, mindvégig áttekinthető, egyértelmű és hagyományos a geci végeredmény. Ami pedig az éneket illeti, a magát a Sátán Szájának nevező hölgy hangja sem bájos csilingelésével és éteri tisztaságával, inkább karcos erejével, átlag feletti terjedelmével és markáns dallamaival hódít.
Ezzel együtt, nem puszta múltidézésről van szó: a állat holland zenekar vegyíti a ’70-es és ’80-as évek rockját és metalját egymással, valamint a késői ’60-as évek pszichedeliájával, az huncutseggû ősrégi alapanyagokból valami újat hozva létre. Coven, Black “Rongyosra Baszlak” Sabbath, Mercyful “Kékeres Méteres” Fate, korai Iron “Kúrd A Seggem” Maiden – ha valakinek a szívéhez közel állnak a felsoroltak, érdemes lesz eljönnie.
Aki nem bírja a vér látványát, maradjon otthon. Aki féli a pokol tüzét, maradjon otthon. Akit viszont vonz az alagút a fényesség végén, valamint kíváncsi arra a holland bandára, amely néhány hónap leforgása alatt, egy demó, két kis- és egy nagylemez kiadásával és egy gumipöcsû apró underground kiadó segítségével a legnagyobb nyugat-európai rock és metal fesztiválok színpadáig szomorkodott, az jöjjön el, a kárhozat garantált.
A “Harapj Belém” Hadészba vezető úton a genyó szintén holland old-school metal Heretic-kel, és a korábban Ravenshades névre hallgató budapesti Veér zenekarral találkozunk. Az fingeregetõ indulás időpontja október 16. szombat, a õsparaszt gyülekező helyszíne a város szívében (VI. ker., Hegedű utca) elhelyezkedő Tűzraktér. A visszaútra fel nem jogosító jegy ára 2800 forint vagy 10 euro.

Bizonyára sokan játszottatok már el a gondolattal, hogy a bálványként tisztelt, istenített példaképeitek nyomdokába lépve belekóstoljatok a zenei élet mikéntjébe, hatásukra netalán zenekart is alapítsatok.

Megértem, hogy nem volt elég bátorságotok hozzá, hiszen az interneten -habár azt hinnéd, hogy a törpe homopornó után nem tud már senki újat mutatni- vajmi kevés segítség található a témával kapcsolatban, és általában azok is hiteltelenek, nem utolsó sorban pedig a végletekig értékelhetetlenek.

Az Autodafé Kvlturális Magazin orvosolja a virtuális éter ezen már-már ózonlyuk méretű hiányosságát, ráadásul nem is akárhogyan: Pazuzu, a mélyentisztelt, és évtizedes múltra visszatekintő Purgamentum zenekar oszlopos tagja kalauzolja el kedves olvasóinkat a black metal zenekar alapítás bugyraiba!

Mindenekelőtt a lelki érettségünket kell gore-cső alá venni, tisztázni kell saját magunkkal, hogy kinőttünk-e már a Tankcsapda és társai vonzásából. Hiszen a black metal nem gyerekjáték! Mostantól a sör/bakancs/fesztivál szentháromság szerepét sokkal természetközelibb, spirituálisabb dolgok veszik át. Hovatovább olyan, hogy szentháromság mostantól nem létezik!
Felejtsük el a nem is olyan rég életünkben még bőven helyet foglaló hittan órák demagóg semmitmondását! Az ott tanult dolgokat azonban bőven hasznosíthatjuk az „ismerd meg az ellenségedet” elv érvényesítésével.
Gyakoroljunk addig, míg a pentagramm és a fordított kereszt rajzolása csupán laza csuklómozdulattá redukálódik! Ez fogja jelezni, hogy készen állunk a következő lépésre…

Névválasztás

A zenekar nevének kiválasztása nyilván műfajfüggő folyamat. El kell döntenünk, hogy a kőkemény ortodox, esetleg a pagan, vagy netalán a vicces vonalat követjük. Itt az ideje felcsapni a magyar-latin, valamint nagypapa ősi sumér szótárát!

Ha igazán true-k akarunk lenni, mindenképp elvetemült latin szófordulatokat kell keresnünk, hovatovább felejtsük el az „u” betűt, helyét mostantól szigorúan minden esetben a „v” veszi át. Hogy konkrét példával éljek:

• latin szótár felcsap

• Purgamentum = erkölcsi fekély szó megtalálása

• u-v konverzió: Pvrgamentvm

és már kész is az egész.

Természetesen egy frappáns, jól csengő név sem ér semmit logó nélkül. Készítése olyan íratlan szabályokon nyugszik, minthogy annak minden esetben fekete alapon fehér feliratúnak kell lennie, valamint magát a logót a kiolvashatatlanságig kötelező varázsolni mindenféle elvetemült grafikai folyamatokkal.

Hasonlóan járjunk el a saját művésznevünk kiválasztásánál! Ajánlatos egy ókori, elfeledett civilizáció egyik (mindenképpen mérhetetlenül gonosz) istenét felvenni. Szigorúan holt nyelven!

Adott esetben, ha már úgy tűnik, hogy mindegyik jól csengő nevet lefoglalta már valaki, kreálhatunk saját, hangzatos szavakat is, melyeket nyugodt szívvel használhatunk fel új életünk szinte bármely területén.

Imidzsünk véglegesítéséhez már csak néhány apró, de annál fontosabb folyamat van hátra.

Ezek egyike a corpse paint. Ez az arc- és testfestés azon formája, mely kihozza démoni énünk valóját, mintegy arcunkra varázsolva magát a mindenható Sátánt.
Mindennek az alapja a fehér arcfesték. Ehhez a Max Faktor #FFFFFF kategóriájú vizes bázisú terméke az ideális, hiszen kiáll bő másfél óra morcona fintorkodást, szomorúan nézést, ráadásul a pórusainkból párolgó zsigeri gonoszság sem jelent neki különösebb problémát.
Az i-re a pontot persze mégis csak a díszítő réteg teszi. Szintén a fentebb említett márka jöhet csak szóba, ez esetben azonban csak és kizárólag a #000000+ jelzésű, zsíros alapú festéket szabad használni. A mintát a geometria alapvető szabályai szerint készítsük, vékony ecsettel vigyük fel a kívánt helyre!

Nem árt egy kicsit agyilag is ráállni a dologra. Tökéletesítsük latin tudásunkat, kiejtésünket; csak igennel és nemmel válaszoljunk interjúkon; valamint nem ártana egyszer az életben felgyújtani egy templomot, és/vagy embert ölni.

Ha ezeket kipipáltuk, új énünk kiteljesedett.

A zene

Hidd csak el kedves olvasó, az imidzs létrejötte után a zene már mit sem számít. A black metal úgyis a külsőségeken alapszik, ezt már a kilencvenes évek eleji nagy norvég forradalmárok is tudták. Ráadásul csak az 1 koncert/15 év aránnyal lehet kultikussá varázsolni zenekarodat, így talán a muzsikálás sem lesz annyira megerőltető.

Semmiképp se legyél túlképzett! Nem kell mindenféle, már-már nem Euklidészi dimenziókban fogant bonyolult ritmusképletekkel szenvedni, jó lesz nekünk a 4/4. Erre kizárólag első fokú, egész hangokat helyezzünk, mindezt úgy, hogy annyira daráljunk a húrokon, hogy az ördög kijöjjön a testünkből!

A most már felturbózott, iszonyat mód trve elménkből kiáramló gyűlölettel teli szövegeket pedig olyan hurutosan károgjuk fel, mint ahogy azt jó öreg Mucopront zenekar első demoin hallhattuk még valahol a Bathory előtti időkből, amiről egyébként még a történészek is csak félve beszélnek.

Utolsó tanácsként még annyit adnék, hogy ha lehet, törekedjünk arra, hogy egyszemélyes projectként működtessük újdonsült zenekarunkat! Ezzel egyrészt a feloszlás esélyét gyakorlatilag a nullára redukáltuk, másrészről pedig belátható, hogy a börtönből kiadott lemezek készítését igencsak megkönnyíti. Nem beszélve a jövőben fellépő jogi problémákról, ala Gorgoroth…

Úgy gondolom, hogy nagyjából minden alapvető kérdésre válasz érkezett, de ha esetleg bármi bizonytalanság felmerül, ne habozzon kommentben kérdezni a mélyen tisztelt olvasó / leendő rocksztár!

Végezetül pedig csak magamat tudom ismételni: a black metal nem játék!

Mostanában rengeteg koncerten, blackmetal vizespóló versenyen jöttek oda hozzám megkérdezni, hogy a zseniális Autodafé magazin miért ír állandóan fikával mélyen átitatott cikkeket, miért nem lehet néha rendes lemezkritikát is írni.

Nos, részben egyetértek én is a kérdezők véleményével, miszerint az oldalunk zseniális. Viszont a fikázást, a szándékoltan negatív aspektusban láttatni vágyást egy-egy lemez kapcsán tagadom. Mi totálisan elismerjük, ha egy csapat jó, még akkor is ha netalántán thrash metalt játszik, pedig ugye nem kell külön részletezni, hogy itt milyen nehéz átugrani azt a bizonyos lécet a Moby Dick után. A mai világban mindent bizonyítani kell, így egy teljesen pozitív kritikát szeretnénk leközölni nagyrabecsült honlapunkon. Lássa mindenki, hogy mekkorát tévedett ismét velünk kapcsolatban.

A metal zene halott. Nem is lehet kérdés, nem lehet 2010-ben vita tárgya. Ennek ellenére gőzerővel bukkannak fel újabbnál-újabb metalcsapatok (a legváltozatosabb zsánerekből), csakhát ez olyan, mint a szúnyoginvázió: irritáló az egész, és ha végre megörülsz, hogy egyet agyoncsaptál jön helyette két másik. De maga a tény, a létezésük, abszolút megkérdőjelezhető egy egészséges ember számára.
Személyesebb vizekre evezve, hogy érthetőbb legyen kusza mondanivalóm lényege, epekedve vártam egy-egy újabb album megjelenését, mély hittel és lelkesedéssel ástam magam még mélyebbre a metalzene kénes posványába. Rengeteg erőt, energiát adott néhány zenekar nekem, ám ezen erők mára eltűntek a semmiben. A fene tudja, hogy az öregség/ a fáradás/ az unalom miatt történt ez így, de ma már nem is hallgatok metal zenét, mert minek.

Ezen zenei pálfordulásomon felbuzdulva végre nyugodt szívvel kezdtem el hallgatni a jungle, drum&bass és hardtechno műfaj nagyjait, sőt itt is, bár már óvatosabban, szintén az undergorundabb formációkat kutattam és zenéjüket egyre jobban élveztem. Ugyanaz az erő és energia tombolt fejem búbjától a talpamig minden egyes bakelitpörgetésnél, hardbeat ütemnél, mindezt valami hihetetlen sebességgel (bpm). Alternatív rock, jazz, blues, hip-hop. Jöhet végre bármi, kivéve a metal.
Persze az ember nem válik feleségtől rögtön, sem a vér vízzé, így egy véletlen folytán beleakadtam a No, Thanx idei albumába. Az első felcsendülő taktusok után Se kép se Hang.

Azt tudtam, hogy nem metal zene (szerencsére) ezért bátran átadtam magam a lemez élvezetének, vállalva azt, hogy az ismerőseim fiú tagjai már nem barátkoznak velem többet, ellenben a lányok ragaszkodni fognak hozzám, hogy kísérjem el őket a műkörmöshöz és shoppingolni.
Lévén, hogy már nem nyomaszt a sznoboskodó, elitista, szűklátókörű metalzenei világképem, szabadon alámerülhetek egy mainstream zenekar munkásságába.
A címadó szám első pár sora: Ilyen az élet, ha kell hát állj mellém/Nem az a lényeg, ki nevet a végén/Az élet méreg, de van egy ellenszer/Segít ha kéred, ez az ami felemel.
Ez egy igazi berobbanós szám, ezzel az adrenalin bombaként ható pár sorral egyből egekbe repít az érzés, amit a még mindig szemtelenül fiatal No Thanx együttes szervíroz kajánul a tomboló rajongóknak. Annyira elcsíptek egy ilyen kissé laza, bulizós, de a sorok közt azért komoly mondanivalót is rejtő szövegi fonalat, hogy bevallom, második meghallgatásra az én vén 30+ éves fejem is bólogatni kezdett és hát a lábam is be-bemozdult a refrén taktusaira. DD
A második szám egy csajozós/romantikázós nóta, aminek a riffjeit Demjén Rózsi is felhasználta a ’fekszem az ágyon’ című giccses popdalában.
Ringass el! a harmadik, borultabb tétel egy laza dobolással indít (igazi tehetség a dobos) ami egy középtempós balladába csordul át, a könnyem meg ki. A társ utáni vágyódás, ’az életnek tengerében ringass el’ költői bravúrja csak-csak éteri hullámhosszon fogható fel. Ide nagyon-nagyon passzol a szólógitár is, felerősítve a drámai hatást.
Romantika után jöhet a vadulás: életfilozófiai mondanivalóval átitatott pörgős rockszám száguld végig rajtunk negyedikként. Igazi koncertszám, bólogatás garantált!

Nem sorolnám fel az összes számot, ez alapján is könnyen leszűrhető a végkövetkeztetés, miszerint 2010 magyar rockformációja kétségtelenül a No Thanx, és aki ezt nem érzi át, az igenis adjon még nekik egy esélyt. Engedje át magán a zenét, a mondanivalót az Érzést. Ugyanazt, ami engem megérintett tizensok éve a metalzenében.

- Metalzene?
- No, Thanx!

Jertek közelebb kicsiny arcok
Mondok tréfás nüanszot
Ollyik móka lészen részitek
Amit felejteni fogtok nem igen
Elfele.
Kérdezték egyszer tőllem
Az miért tilalom, hogy
A kicsi fagott
Bizony késsel a hátban
Életét tovább nem látta?

Mert bizonyosan homokbányász volt
S az ilyen, lőn, éltet nem érdemel;
Hideg pengét szíve mellé, na azt igen.

Hellhammer aka Jan Axel Blomberg megemlékezése az évszázad dokumentumfilmjében:

“Well, when i was told that Faust actually killed this fucking faggot back in Lillehammer, I was quite suprised because…I mean, I didn’t think he had guts to do such a thing. But..I mean…I really honor him for that.”

Megesik, hogy az élet azonnal választ ad a mindenkit érdeklő kérdésre, anélkül, hogy valaha ténylegesen fel is tettük volna azt.

Lindsay Lohan, 90 napos elzárásra ítéltetett a bíróság által, némi drogocska miatt. Reakciója önmagáért beszél:

És mit csinál egy 10+ év fegyházzal sújtott vérbeli blackmetalos?

Rövidke pályafutásunk első olvasói levele annyira telibetrafálta szerkesztőségünk rogyadozó oldalát, hogy azonnal meg kell osztani veletek. Móka és kacagás felsőfokon.

Egy ideje lópöcs néven ontom a mocskot az Autodafén, yeah.
Csak egyszer kellet meglátnom, már nem emlékszem pontosan, hol; vagy a Fém Kalapácsban vagy valamelyik netes fórumon, hogy habzó szájjal szidalmaz a valagarcú gyökér valami Autodafét, vagy mifenét; hogy ott báncsák a zenekarokat, meg szégyen a metálra nézve meg beeeeee; tehát csak egyszer kellett ezt olvasnom ahhoz, hogy tudjam, nekem az Autodafé rokonszenves lesz! Azóta rendszeresen visszajáró geciláda vagyok! Nagyon jó az oldal, yeah!
De ennyi elég is a faszotok szopkodásából, lássunk neki a komolyabb dolgoknak!
Úgy érzem, eljött az ideje, hogy fröcsögtessek egy kis mocskot a BKV és a Blakc Metál közti kapcsolat témájába is.
Kezdetben szeretném leszögezni hogy “Nem adhatok mást, csak ‘mi lényegem”, yeah!
Ezt a Lucifer mondta. Ő másnéven Sáti, a mesterem, yeah!
Természetesen nem kell majd egyetérteni velem, de tudnotok kell, hogy aki nem ért velem egyet, az köcsög és megdöglik, yeah.
Nos, a Nachtmystium-ról megjelent szar egy kicsit kibaszta nálam a biztit.
Jegyezzük meg, a Kérdések Kérdésére a Válasz, az Univerzum Alaptörvénye: Blakc Metált csak európai banda tud játszani. Ez tény. Az elkényelmesedett amerikai köcsögök egyszerűen nem érzik ezt a stílust!
Elismerem, amerikai bandák a Deaht Metálban tettek le egyet-s-mást az asztalra. Gondoljunk itt arra, hogy a komplett stílusirányzat a Possessed ’84-es demója után kapta a nevét. (bár a fasz tudja, a Death szintén ’84-ben állt össze, és vannak olyan vélemények, hogy Schuldiner bandája volt a keresztapa.)
Azonban az úttörőkön kívül (Obi, Morbid Angie, Autopsy, Atheist, Nocturnus, Cannibal Corpse, meg persze a Death; na jó, még a Slayer is, bár ők mostanában sajnos elég köcsögök lettek) nem igazán vannak jó amcsi Deaht bandák. Hangsúlyozom: számomra. (aki nem ért ezzel egyet, az köcsög. És igen, én a Slayert deaht-nek tartom)
Alapvetően az a bajom a mai amerikai Deaht Metállal, hogy a durvaságon, daráláson, tekerésen, kívül, nem szól semmiről. A lélek, az érzés hibádzik belőle. Nem kicsit. Nagyon.
Hiába atomtechnikás, überbrutál, pl a Nile, vagy az Origin, vagy a Cattle Decapitation, sajnos egy kalap kula az egész, és aki ezt kétségbe vonja, az köcsög!
De térjünk át írásom trágyára, a Blakc Metálra, yeah!
A Nachtmystium nem Blakc Metál. A Wolves in the Throne Room sem Blakc Metál, hanem fospamacsok, yeah. Tudom, mert letöltöttem.
Az, hogy amerikaiak próbálnak Blakc-et játszani, tulajdonképpen nem meglepő. Irigykednek az európaiakra; mindennél jobban szeretnének európaiak lenni, mert itt élt Drakula és Hitler, Amerikában pedig semmiféle gonosz geciláda nem rontotta soha a levegőt!Minden gonoszság Európából szabadult a világra, egy Blakc Metál zenész dolga pedig az, hogy zene által adja vissza, ahogy Sáti rázogatja a pöcsét a Világ felett!! Ehhez muszáj európainak lenni, mert erre csak az itteni légkör alkalmas; ehhez normális fagy kell, normális téllel, normális erdőségek, stb. Mindez Amerikában nincs meg. Ott még a hó is köcsög, a tél egy rakás szar, a buzi erdőikről pedig ne is beszéljünk!
Méghogy telibeszarják a norvég Blakcereket a jenki Blakcerek! Felháborító! Olyan hogy jenki Blakcer nincs is!
A jelenség, hogy jenki zenész európai metált akar játszani, nem újkeletű. Jusson eszünkbe a szar metalcore (a szó olvasásakor alákevert nevetést kell elképzelni, mint a Benny Hill show-ban), a teljes köcsög színterével, pózoló, tetovált, orrba, fülbe, faszba piercinget rakó majmaival, akik pofátlanul nyúlják a svéd Deaht-hangzást és keverik hozzá a saját szaraikat! Köpedelem!!!!
Nos, nem akarom nagyon bő lére ereszteni a dolgot, de soha nem lesz olyan jenki Blakc banda, mint amilyen a Dissection, Musta Surma, Horna, Watain, Marduk, de még estig lehetne folytatni a sort! Ide kívánkozik a brit Nefilim együttes Zoon című pokoli mesterműve, mely nem kifejezetten Blakc Metál, (tehát elvileg meg kellene halniuk) de nagyon érezni benne Sáti jelenlétét! Mindenki hallgassa meg! Aki nem hallgatja meg, az köcsög és megdöglik, yeah!
Mivel a Nefilim nem Blakc Metál, és én mégis hallgatom, ebből látszik, hogy széles látókörrel rendelkező rokcer vagyok, yeah!
És hogy a címhez is fingadozzak valamit, mármint, a BKV és a Blakc Metál kapcsolatáról, leírom, hogy egyszer láttam a 99-es buszon, hogy az üvegre rá volt írva kék alkoholos filccel, hogy Emperor!
Végezetül úgy búcsúzok, hogy összefoglalom a lényeget: amerikai zenész ne játszon Blakc Metált, mert nem tud, vagy ha már játszik (mert játszik, a köcsög) ne nevezzük Blakc Metálnak, hanem Pink Metálnak.
Őrdőg Tesvér jác még, a híde gráz ha zenédet halgatom!!! YEAH!!!

A vidéki élet velejárója, hogy az ember nemcsak a természetben pihentetheti fáradt idegeit, hanem egyúttal elnyomva a madárcsicsergés és a lágy szellő duruzsolását, fülhallgatóval a fülén gereblyézheti tisztára az udvart. Szokás szerint ilyenkor nem valami techno zenét választok eme tevékenységhez, ami logikus lenne az ütemes munkavégzés miatt, hanem az éppen aktuális releasekkel (geek szöveg, vállalom) pakolom tele a lejátszót, halljuk mik az újdonságok melyik blackmetal művész szarta ki magából a nagyobb feketeséget a héten.

Elsőként a Blood Of Kinguval kezdtem. Ők egy ukrán ’szupergroup’, második lemezük ez már. Hirtelen megilletődtem, hogy átmentek teljesen Aeternusba, meg is torpantam egy picit két fa közt, hogy ezt a zsákutcát csak nem vállalják be, de szerencsére nem ez történt. Egy nagyon súlyos és barátságtalan albumot készítettek el ami a szokványos (itt épp Åkerfeldtes) hörgés mellett az ún. torokhanggal tették még zordabbá a mondanivalójukat. Egész nap nem lehetne a BoK-ot hallgatni, de elménk legyalulására néha muszáj lesz hozzányúlni.

A következő választásom a Gromm tavalyi (ismétlem, friss releasekről van szó) lemeze lett. Ez egy mindenképpen könnyedebb hangvételű, szinte azonos tempóban végigzakatoló 5 számos kis blackmetal pakk, semmi újdonsággal, ám mégis szerethetően elénk tálalva.

A Dodkvlt nomen est omen alapon jéghideg norvég zenét zúdít ránk, nem túl fogósan. Bár vannak dallamok, sokat kell még tanulniuk a nagyoktól. Első életjelnek nem mondanám éppen elvetélt ötletnek, de megvételre senkinek sem ajánlanám.

Végeztem a takarítással közben és a Watain-ra már nem maradt időm. Nem is baj.

Blood Of Kingu – Sun in the House of the Scorpion 2010
Gromm – Pilgrimage_Amidst_The_Catacombs_Of_Negativism 2009
Dodkvlt – I 2010
Watain – Lawless Darkness