Slash: “Öt éves az Autodafé, engedd meg, hogy elsőként gratuláljak! Azt is mondanám, hogy megemelem a kalapom, de persze úgysem fogom!” (nevet)

Holden: “Köszönjük szépen, hosszú utat tettünk meg idáig, és még mindig az elején járunk. Rengeteg megírásra váró cikk feszül még bennünk!”

Slash: “De most úgy látom, nagyon jó formában is vagytok! Mi dafetörtént?”

Holden: “Egyrészt a HalalNihil-interjú új löketet adott nekünk, másrészt 1 is leutazott vidékre, hogy kipihenje a váratlan siker okozta feszültséget. Van egy óriási honlapunk, ahol nagyon is megvan az ilyenkor szükséges cikkírói kémia. Az említett interjút pedig egyszerűen imádjuk, és csak remélni tudjuk, hogy a rajongók is így lesznek vele. A magunk részéről mindig a legújabb cikk a kedvencünk!”

Slash: “Sok pletyka kering az oldalatok körül. Igaz, hogy Vörös Gábor egy időben úgy gondolta, neki alanyi jogon jár a Dafé-interjú?”

Holden: “Nem igaz, az Fic egy másik fickó volt.”

Slash: “És annak van valóságalapja, hogy 1 egyszer úgy kiütötte magát, hogy két év késéssel érkezett a gép elé megírni az ígért cikket?”

Holden: “Nem úgy beszéltük meg előzetesen, hogy hanyagolni fogod az 1-re vonatkozó kérdéseket?”

Slash: “És mi a helyzet cvc-cal? Létezik ő egyáltalán, vagy tekintsük hasonlónak, mint Columbo feleségét?”

Holden: “Semmiképpen, mert cvc nagyon dühös tud lenni, ha semmibe veszik! (nevet) Inkább olyan ő, mint Sharon Osbourne: intézi a pénzügyeket, ha meg nagyon ráállunk a cuki Vikernes-képek posztolgatására, bevisz minket a rehabra. Nélküle rég nem itt tartanánk!”

Slash: “Kinek a cikkírói technikája volt rátok a legnagyobb hatással?”

Holden: “Csak a magam részéről beszélhetek: én le vagyok nyűgözve Lénárd László (HammerWorld – a szerk.) lemezkritikáitól! Tudod, valahogy úgy kezdődött az egész, hogy hét évesen hitetlenkedve olvastam a bátyám által az előszoba-asztalon felejtett újságot, és rögtön éreztem: nekem végem van, eldőlt, mit szeretnék hátralévő életemben csinálni! Akkor még fogalmam sem volt róla, mi ez az egész, de le voltam nyűgözve a váratlan fordulatoktól és a tűpontos elemzésektől!”

Slash: “Az igaz, hogy téged egy újsághirdetésen keresztül találtak meg az ősdafésok?”

Holden: “Nem teljesen. Igazából először rockerek.hu-n találtunk egymásra a főszerkesztővel, akivel ugyanazokat a zenekarokat jelöltük meg kedvencként. Iron Maiden, Metallica, AC/DC, tudod, hogy megy ez!” (nevet)

Slash: “És innen már minden simán ment, vagy azért bizonyítanod is kellett?”

Holden: “Figyelj, még a megismerkedésünk estéjén elvittek a helyi kricsmibe, ahol rantottbus olyan istenesen leitatott, hogy két hétig magamhoz sem tértem! (nevet) Utána azt mondta, a hetedik vodka után már biztosak voltak benne, hogy jól bírom a gyűrődéseket és teljes értékű tagként leszek képes működni!”

Slash: “Nézd, én le vagyok nyűgözve a zseniális humorérzékedtől és a technikás írásaidtól! Úgy érzem, hogy egyik cikked fantasztikusabb, mint a másik! Melyik a kedvenc poénod a legutóbbi danis bejegyzésedből?”

Holden: “Neked mi tetszik onnan a legjobban?”

Slash: “Talán az az ironikus képaláírás. Komolyan mondom, fetrengtem, amikor olvastam. Majdnem a kalapom is leesett a helyéről, de Miley (Myles Kennedy, nem pedig Miley Cyrus – a szerk.) gyorsan visszaszögelte a helyére.”

Holden: “Igazából nem is emlékszem már, az hogy jött. Annyi rémlik, hogy nézem a tévében az Így jártam anyátokkal-t, közben döntöm lefelé a Bourbon-t, és egyszer csak bevillan a dolog. Tényleg nem tudom, egyszerűen így működök! (nevet)”

Slash: “És azért ez a működés szép lassan hozzásegített a világhírnévhez és a fényűzéshez is. Mondjuk el az olvasóknak, most is hol beszélgetünk!”

Holden: “Jajj, ne csináld már, faszom…”

Slash: “Az egész kibaszott Parlamentre és a folyóra rálátás nyílik a luxuslakosztályból! Könyörgöm, hadd csináljak egy képet!”

Holden: “Na jól van, elég a gyereknapból! Küldd be a Rolling Stones firkászát, aztán ha leértél, igazítsd útba azt a húszéves thai ikerpárt is. Csáó!”