Az underground mentalitás nem csak a metal műfajt sújtja, hanem az úgynevezett garázsrockos, szobarockos, lo-fi zajcsiholást kedvelők elméjét is.

A hazai pezsgő lo-fi-s zajrockszcéna egyik üde színfoltja a Piresian Beach, akinek központi lelke Németh Zsófi alias falsestuff. A morózus zenéi ellenére Zsófi egy csupaszív amazon, a vele készült interjút olvassátok szeretettel és zajongjatok Ti is a szobában, mert az menő és undergroundabb, mint Fenrizzel együtt dolgozni a postán.

Da Fé:A Piresian Bitch olyan, mint az Iron Maidennek Eddie vagy ez Te magad lennél vagy csak egy jól eltalált bandanév? Mesélj kérlek a névválasztásról. Érzek benne játékosságot, fricskát (vö.: a magyarok utálják a pirézeket)  és nőciséget.

Németh Zsófia: piresian bitchként csak a tumblerre írtam, még kevésbé megerőltetve a képzelőerőmet, mint a piresian beach kitalálásakor.

Akkoriban otthon ültem egyedül munka után, rengeteget söröztem és így jött az is, hogy ki kéne próbálni azzal a gitárral ezt-azt, ami kölcsönben volt a szobámban. amikor az első fájlt lementettem, kellett valami név is, mert így kerek a poén. Azon túl, hogy ez a sztori a magyar idegengyűlöletről elég klassz, nem volt különösebb megfontolás benne, más kérdés, hogy volt részem olyan kínos és hosszas beszélgetésben olyannal, aki azt hitte, hogy de.

Most hogy mondod ezt a nőciséget, hát ja,ezek szerint egész sok dolgot ki lehet érezni belőle – akár a perzsákat, vagy a kalózokat, vagy a legjobbat, a parizert.

Piréz Zsófi fél

Da Fé: Értsük ezt úgy, hogy ha nincs sör és/vagy gitár a közeledben nem is létezne most a PB? Vagy ha épp egy zongora mellett iszogatsz, akkor mondjuk teljesen mást hallhatnánk tőled?

NZS: Valahogy úgy…Előtte nem jutott eszembe, hogy zenét csináljak, gitározni se tudtam, meg semmit. Aztán igen rákaptam, ahogy kiderült, hogy nem is bonyolult dolog ez, haha.

Egyébként a szobám legfeljebb akkora, mint egy zongora, szóval az szerencsére emiatt se jött képbe.

Da Fé: Magadat zenésznek tartod vagy ez csak egy jópofa megálló volt az életedben? Mik a terveid a PB-vel, ha a szíved mélyére tekintesz.

NZS: Nem vagyok zenész, viszont zenebuzi igen – ez az egy dolog stabil az életemben.

Hamarosan lesz egy PB koncert, ha az jó buli, akkor lehet még több is. De elsősorban számokat szeretnék írni, addig, amíg nem ér körbe a dolog, meg amíg nincs benne erőlködés / kötelezettség – vagy ráunás, ez utóbbi elég hülyén hangzik, mert nagyjából unalomból jött az egész, de az az igazság, hogy általában rá szoktam unni a dolgokra és idővel kitalálok helyette mást magamnak. Persze ha a szívem mélyére tekintek, akkor jobban örülnék, ha megmaradna a zenélés.

Da Fé: Mennyire elszigetelt ez a zenélés, ez a műfaj? (kicsit ezt a lo-fi-t is körbejárhatnánk, lévén tudatlanok vagyunk és a lo-fi nekünk csakis a blackmetalt jelenti) Nincs ellentmondás aközött, hogy szobazenélés ez, de közben koncertezni szeretnél?

NZS: Nem feltétlenül elszigetelt, vagy remete dolog ez, mindenki más miatt került bele. Van például, aki mindig zenekarozni akart, de nem talált olyanokat, akikkel megcsinálhatta volna azt, amit otthon egyedül sikerült neki. Az én életem se csak annyiból áll, hogy minden nap otthon iszok, nyilván máshol is szoktam lenni / inni – de mivel az elején se gitározni, se énekelni nem tudtam, így akkor nyilván csak az otthonzenélés működhetett.

Különben miért lenne ez a hálószobai zenélés valami eszmény? Egyikünk se olyan barom szerintem, hogy ha megtehetné, ne venne például olyan hangcuccokat, amilyeneket szeretne. de többnyire egyikünknek sincs pénze

Ha körülnézel, elég sok ‘hagyományos’ zenekar van itthon, de sok közülük rettenetesen ötlettelen. Ha otthon zenélsz, akkor azonban muszáj kísérletezni, próbálgatni, ami azt hiszem ráfér a magyar zenei életre.

Ezért is, mint műfaj, szerintem nincs is lo-fi. vagy akkor át kéne gondolnunk egy csomó mást is, és ide sorolni akár a Burzumot, vagy a Los Saicost. Ez így elég ostobán hangzik, ugye? Meg hát mutass két hasonló zenekart ebből a magyar hálószobás színtérből, szerintem mindenki elég más vonalon mozog, szerencsére.

Amikor az egész beindult 2011 telén, el lett könyvelve ilyen rövid szavatossági idejű hülyeségnek, ehhez képest még mindig megy, azt pedig menet közben tök sokan felismerték, hogy ha a hálószobát átmentik színpadra, abban még igen sok lehetőség rejlik. Akár csak annyi, hogy több koncertre lehet elmenni, ami szintén ráfér a magyar zenei életre.

Ja és ezért nagyon várom már, hogy valaki megcsinálja végre a magyar  ‘lo-fi black metal’-t is haha.

A Pirézek szeretik nem behangolni a gitárt

Da Fé: Hatások?

NZS: Brian Jonestown Massacre, a Spacemen 3, a Black Lips, meg így a komplett New Garage Explosion-féle vonal. Vagy ott a Nerve City – amire sokan mondták, hogy ez már nagyon lehúzó, meg nagyon retekül szól, de ennél nagyobb hatással kevés zene volt rám, már ha csak onnantól nézzük, hogy mitől érzem azt mindig, hogy zenélni akarok. Aztán a Burzum, mint hatás benne van, de nem sokszor érezhető ki közvetlenül. Erre csak nemrég jöttem rá és akkor csináltam meg a Purrzum-ot, ami nyilván nem norvég black metál, csak mondjuk úgy, hogy szültem neki egy gyermeket.

Da Fé: Van-e létjogosultsága vagy vágyad arra, hogy a Fuck Your Mind adathordozón is megjelenjen?

NZS: A Fuck Your Mindnál volt először, hogy gondoltam kiadni fizikai formában is, de egyelőre csak annyi a terv, hogy pár példányban kiadjuk Szilveszterrel [Route 8] kazettán ismerősöknek az eddigi Piresian Beach számokat. ennél nagyobb példányszámban kiadó nélkül igazából nem is tudom van-e értelme egyedül kiadni…

Da Fé: Kiket ajánlasz és kiket nem a szintérről?

NZS: Ennek a kérdésnek a fele nem tréfa, legfeljebb valami ízetlenséggel tudnám elütni vagy ami még rosszabb, szétrelativizálni és elmaszatolni. viccen kívül, ha valaki kényes a tiszta hangzásra, az hallgasson Möbelt és Route 8-et, ugyanezeknek pedig nem ajánlom a Nohopekids és a Halál Judit zeneművészetét, meg persze fordítva.

Da Fé: Ha jól értelmeztem az eddigieket, akkor a PB előtt nem volt zenei múltad. Ennek ellenére milyen visszajelzéseket kaptál eddig?

NZS: Jaja, egyáltalán nem volt zenei múltam. Többnyire pozitív előjelű visszajelzések jöttek és főleg azoktól esett jól, akik hasonló zenéken élnek. Szóval például ha valaki bírja a lendületes garázs punkot, akkor egyrészt alig értem, hogyan bírja meghallgatni a zenémet, másrészt ha még tetszik is neki…a legdurvább példa a srác aki a Nerve City-t csinálja, imádom a zenéjét és szoktunk kedves leveleket váltani egymással. Ettől érzékenyültem el eddig a legjobban.

Da Fé: Nőként mennyire vesznek komolyan? Érzel valami kis tutujgatási faktort a rajongók részéről vagy meglátják benned a céltudatos amazont aki tudja mit miért csinál? Egyébiránt mit gondolsz a mai magyar zenéről? A blackmetalról? Kedvencek vannak?

NZS: Nőként lehet, hogy komolyan vesznek, csak zenészként nem biztos haha! Persze főleg férfiak világa a zene, de ez a tény inkább nekem jó mint nekik.Túl komolyan egyébként én se veszem magam.

Hogy milyen a mai magyar zenei élet? Olyan, amilyet megérdemelünk.. az biztos, hogy több zenekart nem szeretek, mint amit igen, de az is igaz, hogy akik tetszenek, azoknak meg az indokoltnál jobban örülök, mert hogy magyarok.

A black metal nagyon klassz, de a klasszikusokról gyomorforgatóan alacsony a műveltségem. Mostanában nagyjából ezt a pocsékul szóló irányvonalat hallgatom, gondolom a nagy kedvenc Burzum miatt ragadtam le itt – nemrég találtam rá például a Bone Awl nevű duóra, elég jól fajtanemesítik a black metalt és a punkot egyszerre.

Piréz maszkabál tengerpart nélkül

Da Fé: Dalszövegekről mit kell tudnunk?

NZS: Néhány szöveg fent van a bandcampes oldalon, de gondolatilag nincs jelentőségük, általában csak a halandzsa kiváltására szolgálnak. Néha írok bele értelmeset is, úgyhogy eldöntöttem, hogy ha lesz még ilyen, akkor kivehetően fogom meghagyni az éneksávot.

Da Fé: Vicces, mókás dolgok a PB eddigi karrierje alatt?

NZS: Eddig eget rengető történetek nem voltak, csak olyanok amik ‘így elmesélve már tudod nem olyan viccesek’. Néha szoktunk zenélős hálószoba bulit tartani, ott tudnak történni meredekebb dolgok, de többnyire az is ártalmatlan koncerten dobálás, sérülés persze, volt, de akkor én rángattam le mást a színpadról és nem fordítva (már csak azért is mert én még nem igazán voltam színpadon). Ilyenkor biztos egyből minden fiú velem akar járni, haha.

Da Fé: Mit nem kérdeztünk még Tőled?

NZS: Hogy tudok-e zenét írni ha nem vagyok frusztrált, vagy részeg.

Da Fé: Biztosan, de utána le is törlöd vagy nem mered senkinek megmutatni.

NZS: Nem, még nem volt ilyen élményem, de bizakodó vagyok.

Da Fé: Akkor jöhet az önreklám!

NZS: Hmmm – azt nem tudom mondtam-e hogy a zenekarban a Nohopekids-es Zoli a gitáros, aki szintén szobazenész és elég penge dolgokat csinál (Brokencups, Badhaircut). A dobosunk, Dávid pedig a kultikus Säw zenekarban játszott, most pedig a Szextankban, meg a Romaniában (aka Bundesliga Szuperdeath).

Ugyan ez annyira nem fontos, de a sötét erőkhöz még az Amstetten bedroom punk projekt is köt – húgommal kettesben szilveszterezve vettük fel, az év legszarabb lemeze címre pályázunk ezzel, szerintem nem reménytelen. Elég dark itt-ott.

Akik végképp nem rettentek el a lo-fi női nagyasszonyának a dolgaitól és szívesen megnézné a Piréz Tengerpartot koncerten, az hamarosan megteheti, hisz élő fellépéssel készülnek Zsófiék.

Hivatalos oldal