A reménytelen szerelem dala
/Anathema – Lovelorn Rhapsody/Anni

Hallom a hangod
Oly lágy e dalod
S furcsa most csatlakozni
Hogy ily békés örökké együtt lélegezni

Mámor úszik s hangod hallja…

Mezőkön, hol a fű nagyra nyúlott
Aranyszőnyeg hömpölyög és suttog
Őszi fatenger zokog

Szánalomtól mentesen nőtt fel egykori bánat
Az örök könny viszonozhat mára

Mezőkön, hol a fű nagyra nyúlott
Aranyszőnyeg hömpölyög és suttog
Őszi fatenger zokog

Hajnal hasad, mint seb újra felszakad
Kietlen bánatban, élettelen hazug szavad

A szerelem elhagyott, elmenekült tőlem
Csábító vágy vár és hal el előlem
Mint újranyílás nélkül hervadó virágok
Déli napsütésben egy pillanatot kivárok
hogy felékesíts engem, én reménytelen szerelmem