A normális, igényes zenerajongó messzire elkerüli ezt a műfajt, de nem tehetünk úgy, mintha egy koszlott pincében élnénk mindennapjainkat ezért el kell fogadnunk, hogy mint ahogy kövér vagy fekete emberek is élnek a Földön, ugyanúgy lehetnek thrash metal rajongók is.
Nem tisztünk pálcát törni azon fogyatékkal élő embertársaink felett akik eme jónak nem nevezhető (igényesnek meg pláne nem) zenei vakvágányra tévedtek. A drogosok és tömeggyilkosok is valahol a szívük mélyén érző lelkű pincsikutyák valószínűleg, miért lenne lehetnének a thrasherek is ilyenek?
Kopaszodó, kisgyerekes apukák örömtáncot lejtenek, ha véletlenül beleakadnak egy Nothing Else Matters-be valamelyik közszolgálati rádió hallgatása közben. Lehet ezt a szenvedést még fokozni? Ha elhisszük továbbra is, hogy a pumacipő még jól áll nekünk és a Slayer az Slayer marad amíg világ a világ.
Csonka Pici rajongók is vannak számolatlan, pont a Slayer lenne kivétel? Ennyire naivak mi sem vagyunk. Hagyni kell őket, csendben elmúlnak majd szépen és végre béke honolhat a fjordikus-nordikus tájon.
A tegnapi nap folyamán egy rajongónk rejtélyes VHS videókazettát juttatott el szerkesztőségünkbe. A szalagon sokkoló, csontig ható fájdalom okozására képes mozgókép várt arra, hogy megtekintsék. A látvány súlyosságát mi sem jelzi jobban, minthogy az első képkockák láttán recepciósunk és “90-es évek finn bossa novája” rovatunk vezetője azonnal eszméletét vesztette. A tartalom leírásának részleteibe Kedves Olvasóink szellemi és testi épségének megkímélése érdekében nem bocsátkoznék – a gyengébb idegzetűek, kérem, ne is olvassák tovább a cikket -, viszont szeretnénk megkérni mindenkit, hogy segítsen az alant látható fiatalember kézre kerítésében! Az illető egy középkorú, kopasz férfi, aki a clip tanúsága szerint kiskorúak ellen irányuló, életveszélyes zenei ízlésrontást követett el. Bűntettét súlyosbítja, hogy cselekedetének saját gyermekei voltak az elszenvedői. Megkérdeztük kriminálpszichológusunkat is az ügyben, aki a látottakat elemezve arra a következtetésre jutott, hogy az elkövető zavaros elméjű, önmagát egy 70-es évekbeli rocksztárnak képzeli, feltételezhetően egy norvég nyugdíjas, aki ugyan tisztában van vele, hogy cinizmussal átitatott avantgarde elektronikus zenét kellene játszania, erre vonatkozó belső késztetését erőszakkal elnyomja. A szakértő szerint a tettes valószínűleg betegesen fanatikus Dr. House-rajongó – erre utal “You’ve been lied to!” feliratú tetoválása, továbbá kézmozdulataiból, frusztrált arcjátékából egyértelműen kitűnik, hogy ugyan tisztában van vele, hogy valójában nem a színpad az ő igazi terepe, hanem a számítógép előtti sample-alapú zeneszerzés, egy rejtélyes monetáris átoknak köszönhetően mégis előbbi cselekményt végzi. Mégegyszer kérünk minden olvasót, amennyiben bármilyen információval rendelkezne a videón látható úriemberről, annak ki-, illetve hollétéről, azonnal értesítsen minket! Köszönjük!
Első album első fele, első perctől lezúztak a maguk tündérien cuki tánczenéjükkel.
20:00 – nem olyan sokáig:
Gaza, Kylesa, Converge
20:30:
A Kvelertak szövegírója az énekes, aki nem ír klisés szövegeket.
- A norvég pogányhit, ősi kultúrából erednek a dalszövegem alapjai.
- Áhh, szóval Ti vagytok a Finntroll 2?
- Marha
- Egyébként mit jelent az együttes neve?
(a gitáros torkon ragad és annyit mond, hogy ezt)
- Érzitek, hogy kezd körülöttetek hype lenni?
- Csak Norvégiában, Európában még nem vagyunk ismertek.
- Aztán odafigyeljetek, a második albumra nehogy elszálljatok magatoktól.
- Hát igen. (kínos mosoly)
22:30 Buszmegálló
A Dürer wc-s nénije lelépett, mondván úgysem lesz már itt semmi érdekes.
- Hogy tetszik bírni ezt a zenét amúgy?
- Áhh, ez még semmi, ettől durvább szokott lenni!
A lehetőségek hazájából érkező Converge már indulásától azt a jellegzetes “brutális ugyan a zeném, de látnád csak a szövegeim”-metalt játssza, amely olyan nagy népszerűségnek örvend a sznobmetalosok (és karatekidek) körében, így szerkesztőgárdánk 33,3 százaléka is csak felületesen bírja már forgatni a szépirodalmat, és a The Dillinger Escape Plan-videók Facebook-ra való posztolása sem képes úgy kielégíteni minket, mint azelőtt. Mint tudjuk, a Converge azon kultbandák sorát gazdagítja, akik csak két albumot adtak ki igazából, a többi pedig olyan jelentéktelen, hogy foglalkozni sem igen kell velük. Viszont az a kettő olyannyira meghökkentette freejazz-hez szokott elitista hallójáratainkat, hogy azonmód metálossá kellett nyilvánítanunk magunkat, hovatovább azt gondolva, hogy valójában mi voltunk mindig is true képviselői a színtérnek, még ha két hete tudjuk csak egyáltalán, mi az a riff. A szövegektől pedig bármikor képesek vagyunk habzó szájú keménylegényekké, egyszersmind érző szívű hősszerelmesekké válni, mikor hogyan. Melyikünk ne emlékezne első romantikus estéjére kiszemeltjével, amelyen a legmeghittebb, gyertyafényes pillanatban karaokeztuk el a Heaven In Her Arms szívszorongató balladáját. Ugyan tavaly megjelentettek egy Axe to Fall című albumot, és valószínűleg meg is próbálják majd ezzel kiszúrni a szemünket, de aggodalomra semmi ok! Unalmasabb pillanatokban a pultnál mindig vár majd ránk egy kis hűsítő narancslé.
Lesz még Kylesa meg Gaza
Ami biztosan nem lesz fasza mert
Minket minden más hidegen hagy
Játsszon órákig a Kvelertak!
Hellszín: Dürer Kert
Időpont: 2010/08/09
3800Ft/4500Ft Link
A norvég Keep Of Kalessin is indul az idei eurovíziós dalfesztiválon, ahova a hamarosan megjelenő új albumukról a The Dragontower című számukkal neveztek be. A videó tanulsága szerint playbackről nyomják, eltűnt az arcfestés, olyan tündéri és olajozott minden.
Eddig a hír, de lássuk mi is van emögött valójában.
A kőegyszerű gondolkodású, tapasztalatlan, szakmunkás blacker teljesen figyelmen kívül hagyja ezt az egészet, hisz még mindig a Tormentor demókon és a Bathory korai zsengéin elmélkedik, hogy mekkora zsenialitás is volt az és hogy mennyire szar a For All Tid. Ő tehát kívül esik minden újdonságon, így véleménye sincs különösebben, inkább csak némi állati ösztön vezeti az életben és természetesen szipuzik. Neki a Keep Of Kalessin nem is létezik, tudomása sincs róla.
Van a másik csoport akik valami szerencse folytán kinőtték a primitív blackmetalos létet és önfejlesztve hamar továbbléptek a Burzum-Darkthrone-Mayhem szentháromságon és magukat bölcs, mindenttudó, hozzáértő embereknek gondolják. Számukra ez a dalfesztiválos történet rendkívül kapóra jött most, hisz a Keep Of Kalessin az mindig is Csihar és Frost zseniális bandája volt (természetesen ez tévedés, de nekik hiába is magyaráznánk), így megint van egy ok, hogy belerúgjanak a műfajba, kivéreztessék, saját felsőbbrendűségüket és sznobizmusukat ebbe beleültetve fennen hangoztassák. Annak ellenére, hogy naponta, titkon csak efféle zenéket hallgatnak és ha kicsit is figyelünk rájuk, bizony az igazi keményvonalas középszer a kedvencük.
Szerintük a Keep Of Kalessin elárulta a blackmetalt, kiárusította a fekete fémet, olcsó bazári gagyivá lealacsonyítva azt. Kajánul lehet példálózni az amerikai vagy francia fél-noname bandákkal ellenpéldaként, hogy bezzeg hiába az USA, ott azért ilyesmi nem történhet meg, a hülye norvégok végleg lehúzhatják a rolót, ennyi volt, RIP északi blackmetal. Minden fórumra beírják hőbörgésüket, olcsó vicceket puffogtatnak, köszörülik a puncit-soha-nem-nyalt nyelvüket szegény bandán, kivesézve a playbacket, az arcfestés elhagyását, a pontos játékot. Ezen társaság kevésbé elborult fele (nincsenek túl sokan, becsüljük meg őket) azért megemlíti még, mintegy pozitívumként felhozva, hogy mennyivel másabb Norvégiában minden; itthon nálunk ha egy Edda klippet játszanak az m1-en, minimum öt betelefonáló akad, hogy mi ez a vad gitárzene és miért kell éjjel 11-kor ilyeneket adni a tévében. Mennyire rossz az itteni és mennyire jó az ottani rendszer. Ám ezek az emberek is végül középső ujjukat mutatva alszanak el esténként, mert nem bírnak túllépni azon, hogy mégiscsak mi a faszt keresnek ezek egy ilyen fesztiválon.
És vagyunk mi, az elitista blackmetalosok, akik eleve ilyennek születtünk (predesztináció), a Bergtatt-ot már megjelenésekor bakeliten vettük meg és megvan a My Angel demó is mindhárom nyomásban.
Mi csak mosolygunk a sznoboskodó csoporton (a primitívekkel nincs dolgunk jelen esetben), hisz tudjuk jól, ami ennyire felidegesít valakit és minden norma (ti.: blackmetal) ellen van, az az Igazi Blackmetal.
Mi és a Keep Of Kalessin következésképp ultrasukárok vagyunk. Sőt, sükárok.
Valahonnan ismerősek voltak a fő énektémák az új Devin Townsend In-Ah! című számából, de addig törtem a fejem, míg végül csak beugrott, honnan is:
Maga a DT-szám:
Igen, tudom, ciki már maga az, hogy Townsend-et hallgatok, hát még a Muse… Na és? Nyilván túl is van dimenzionálva az ügy, de tegye a szívére a kezét mindenki, aki a hányingert leküzdve belehallgatna a számokba, s úgy jelentse ki, hogy nincs hasonlóság!
Akik cikkjeink olvasása helyett valami értelmes dologgal vernék el fölös idejüket… 
