Manapság mindent listába szokás szedni: összegezzük, pontokba soroljuk életünket, és közben látleletet adunk komplett világképünkről, népszokásokhoz való hozzáállásunkról, kedvenc gyermekkori aquaparkunkról. Ilyenkor jól le lehet vezetni gyermekkori frusztrációinkat, hogy melyik napszakban hányszor erőszakolt meg  módszeresen bennünket kedvenc nagybácsink, vagy éppen mennyire haragudtunk alsó tagozatos matektanárunkra egy-egy ketteske miatt. Persze ha a freudi tézist vesszük, akkor könnyű levezetni a mathcore iránti heveny ellenérzésünket ilyen előéletből, vagy esetleg a power metál alábecsülését abból, hogy hányszor támadtak ránk az utcasarkon (szamuráj)karddal bizonyos megfélemlített emberek. Listázni kell, mert különben mindenen eluralkodik az anarchia.
Vagy esetleg a listánkon, ha olyanunk van. De mi inkább a Subterrához húzunk.

10. Siculicidium

Ha már meguntuk a Cobaltot, és kedvünk támadna kicsit úgy magyarkodni, hogy közben a Kék Yukba téréssel se kelljen megszégyenítenünk magunkat, ideális hallgatnivaló a Siculicidium. Zeneileg nincs benne semmi különös, a szövege sem túl érdekes — néha mintha valami mély dologról szeretnének susogni nekünk, néha csak pusztán eldörmögnek egy nem túl gyakran használatos, lehetőleg minél hosszabb magyar szót —, de ezt még legalább nem hallgatják túl sokan. Nem fogjuk megjegyezni a dallamokat, nem fogjuk munkahelyen dúdolgatni, hogy “beledet bántjuk, füledet rágjuk”, de az is garantált, hogy a kollégáink sem. Így otthon nyugodtabban verhetjük ki a mi kis elitistán kegyetlen black metálunkra, melyet még az Internetre is felpakolhatunk, hiszen állítólag egy medve csinálta a zenét, mikor éppen panda unokatesójával kokszolt a barlang mélyén. De hát a zene már kit érdekel.

9. Roncsipar

Ez a zene igazából nem is jó, meg alapból utáljuk az indusztriált, csak azért mégis kellett valami a 9. helyre is. A számcímek tekintetében náluk is a szokatlan szerkezetek preferálását figyelhetjük meg, de azért ne legyünk túl bizakodóak: attól még, hogy valaki acélszív helyett a rotterdami Erasmusról énekel, még nem lesz elvontabb, csak picit ügyesebb. Betépni még erre a zenére is nehézkesen megy, de ezért tartunk még csak ilyen hátul, remélhetőleg az első helyig tényleg sikerül kigondolnunk egy valóban felesleges, mégis szerethető csapatot. Ha meg Hiteljugendet akarsz hallgatni, inkább tegyél be inkább egy kis Roncsipart, és anyukád is jobban fog szeretni. A Tüdőke című számuk must-have, igazi pöcsköszörűn citerázó borzongás, három felkiáltójeles!!!

8. Tankcsapda

Sajnos a Tankcsapda, akárhogy is szidjuk, a legkirályabb magyar zenekar már megalakulásától fogva, ráadásul ennyi év után is a D.I.Y.-szellemiség lelkes követője, jelentsen ez bármit is. Már csak azért is nagy kedvencünknek tekinthetjük őket, mert korai anyagukat Lénárd Laci írását olvasva nevezték el Punk&Roll-nak, amely lépést az ötlettelenség helyett tekintsük a tisztelet megnyilvánulásának. Ráadásul csajozáshoz is kiválóan alkalmas ökozenéről beszélünk — elég csak néhány lehengerlő pillantást vetnünk szívünk választottjára, majd a fülébe sugdosni, hogy gyorsabban tekerünk Lukácsnál: az éj már garantáltan a csaj lábai közt fog érni minket. Vagy a fiúénál, hiszen a debreceni huszárok muzsikáját melegek is bátran hallgathatják állítólag. Szilva, Körte, Cseresznye — a következő húsz évre, éljetek sokáig, gyerekek!

7. Leander

Ez a csapat csak nemrég óta muzsikál a magyar könnyűzenei szcénában, de szívünket már annál inkább sikerült megdobogtatnia a szerelemittas soraival, elképesztően brutális hörgéstechnikájával, és emellett párhuzamosan művelt dallamos vokalizálásával. A Leander manapság egy igazán színvonalas márkanévvé nemesült: ha valami új dolog kerül ki a YouTube-ra ezen név alatt, az hamarosan sok-sok lájkot és női bugyit fog kapni, és ha eesetlegesen klip és morcos Leó-nézés is jár a friss szerzeményhez, hát garantált a gatyába élvezés. Leander ráadásul a billentyű ördögeként is becsülhető, aki egy-egy álomszép melódia közben a kamerákon keresztül egyenesen a mi két szép szemünkbe néz bele, és egy andalító randevúra csalogat minket a kerti lugas rejtekébe. Figyelem, kizárólag olyanok számára ajánlott, akikben érző szív dobog!

6. Khrul, csináljon bármit is

Erre a helyre már muszáj volt újra bepasszíroznunk valami black metál-közeli dolgot, és egyszerűen nem szabadott megfelejtkeznünk Khrulról, aki egyszerűen Khrul. Legendásan sok együttese van, egyesek szerint már ő maga sem tudja, mennyi mindenhez adta eddig a nevét, de a Soerii & Poolek dolgot módszeresen tagadja, még ha mindenki tudja is róla, hogy szívesen vesz részt hasonló dolgok megalkotásában, melyet utólag okosan társadalomkritikának állít be (aztán persze csinálják az újabb és újabb förmedvényeket). Igazából a Funebre és az Assur is csak arra volt jó, hogy egy-egy új FémForgács-cikk megszülethessen, és az Avar is csak elsőre tűnt rettentő mélynek, amikor viszont már egy egész albumon keresztül hallgathattuk a kislányos-szépetkívánós ömlengést, az már tényleg tragikus volt. De hát ez van, ezt kell szeretni.

5. Vörös Attila

Ide nem merünk semmit sem írni, egyszerűen csak szeretjük Vörös Attilát, a gitárrovat mágusát!

4. Varga Balázs

Zero ugyan nem egy könnyűzenei produkció, de átsiklani felette nem könnyű, hiszen manapság minden szálat ő mozgat, és hazánk első számú Hiperkarma-fanatikusaként sikeresen ötvözi a mindenki számára érdektelen alterkodást a mindenki számára érdektelen metálkodással. Balázst onnan lehet felismerni, hogy általában vicceseket ír ki Facebook-ra, és hamarosan ő fogja menedzselni Fluor Tomit is, és akkor végre már a Fekete Zajra is csak nagy olyan nagy neveket szerződtethet, mint amilyen a Vastrabant és a Volkova Sisters. Lehet, hogy hipszter dolog folyamatosan Balázst hallgatni, de bevalljuk őszintén: ennyire azért még mi is szeretnénk menők lenni.

3. Arvisura

Elérkezett az újabb black metál ideje, és keresve sem találhatnánk jobbat ennél a pogány black metálnak mondott zenekarnál, kiknek logójában egy kettős kereszt is fellelhető, illetve soraik között Korbucz Sonya személyében egy bűbájos hölgyemény, aki manapság inkább modern metálos – Black Dahlia Murder-es közegben mozog otthonosan, de mi azért nem feledjük el a sátáni énjét sem. Az Arvisura 2003-ban adta ki első és utolsó demóját, és ezért mi rendkívül hálásak vagyunk számukra. Vagdalkozáshoz – önarcképcsonkításhoz kiváló aláfestés ez az árpádisztikus hitetlen zenebona, küldenénk mindenkinek, aki szereti.

2. Autumn

Hiába no, szeretjük mi az olyan csapatokat, akik 2003 óta békén hagynak minket a csacskaságaikkal: ez a debreceni formáció is utoljára ekkor jelentkezett hanganyaggal, melynek stílusát doom/death-ként írhatnánk le, de így úgy tűnne, mintha jó zenét csinálnának. A szokásos szenvedést persze kiszámíthatóan szállítják, és a szellős soraik között is könnyedén rá lehet bukkanni a bookletben elejtett helyesírási hibákra, vagyis inkább a helyesen összerakott angol kifejezésekre. Manapság már az ő ázsiójuk sem a régi, lemezüket is csak az Alexandrából tudja beszerezni a lelkes fanatikus, de nem is baj. Depressziósoknak ajánlott, Road-fanoknak már kevésbé!

1. ?

Igazából haboztunk, hogy kik érdemelnék meg az első helyet, végül úgy döntöttünk, hogy igazán senki nem végzett ennyire jó munkát az utóbbi negyven évben, úgyhogy mindenki kezdje el szégyellni magát, és csinálja egy kicsit jobban. Első helyen feltüntetni valakit ráadásul olyan, mintha 10 pontot adnánk a lemezükre, ezt pedig Bali Dávid iránt érzett szolidaritásból amúgy sem vállalnánk be, tehát az első hely betöltetlen marad. Ennek ellenére soxeretettel várjuk kedves olvasóink (?) véleményeit komment formájában, hogy szerintük ki érdemelné meg ezt a pozíciót. Mi úgysem fogunk egyetérteni, hacsak nem az Agregátorról lesz szó, de azért lehet próbálkozni!