Liber Álmos vendégajánlója

Nos, általában nem szoktam ilyesmiket elvállani, de mivel Holden barátom felkért a Bölcsész Klubból, hogy írjak ajánlót a jövő héten esedékes And So I Watch You From Afar–koncerthez, én pedig az ő kitörő lelkesedésének okán úgy gondoltam, érdemes belevágni ebbe a projectbe, megmérettetni magam ezen az újabb, eleddig meg nem tapasztalt oldalon. Tudniillik nem szokásom zenei előadások kapcsán billentyűzetet ragadni, én inkább a publicisztikák területén mozgok otthonosan, és elsődlegesen a Magyar Narancs és az Élet és Irodalom azok a médiumok, amelyeken szívesen megmérettetném magam, bár eleddig csak a volt általános iskolám diákújságában jelent meg cikkem George Orwell Állatfarmjának és a tibeti buddhizmusnak kapcsolatáról.
Az And So I Watch You From Afar (a továbbiakban: ANTIFA) zenei produktumairól sem hallottam eddig, de néhány hallgatás után egyre inkább kezd körvonalazódni bennem, hogy ez is valami hasonló lehet, mint a Korai Öröm, a Zagar vagy a Colorstar. Olyan, mintha elektronikus lenne, bár a Wikipedia alapján nem az: nem említenek szintist a tagok között, pedig ez a fajta muzsika teljesen azt a benyomást kelti, mintha billentyűs hangszerek által lenne abszolválva, mint mondjuk a Trottel, vagy a Beethoven. (Utóbbi előadó neve persze nem túlzottan ismert a mai fiatalok körében, de én tájékozott vagyok!)
Elsőre nagyon agresszívnek is tűnhet fel ez az instrumentálban utazó zenekar: számcímeik mindegyike harcra buzdít, küzdelemre sarkall, bátorít a durva fellépésre valamivel szemben. Ám ha jobban a mélyére nézünk az egésznek, rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy afféle balliberális tüntetésre próbálnak minket sarkallni, nem pedig a kopasz-bakancsos szellemi csökevények randalírozását preferálják ír felebarátaink. Nemzetiségük alapján persze érthető is, az íreket is mostanság épp annyira elnyomja a diktatórikus hatalom, mint minket a narancsos önkény, és az efféle autokratikus hatalom ellen az egyedüli értelmes alternatíva a lázadás, a felszólalás, a “nem tetszik a rendszer!” minél hangosabban való üvöltése. Ezért is érthető a Set Guitars to Kill mentalitása, eszmeisége, miszerint az értelmes embernek békés eszközökkel kell kifejeznie a hatalommal szembeni ellenállását, és ha kell, a zene erejével kell megsemmisítő csapást mérnie a bosszúszomjas diktátorokra (Hitler, Sztálin, Lukasenko, Orbán Viktor, meg az ír kormányfő, akárki is legyen az), hadd lássák azok, hogy kitartunk a végsőkig. Az első lemez második száma, az A Little Bit of Solidarity Goes a Long Way is nagyon szimpatikus a Szolidaritás mozgalom melletti kiállásának okán: bizony, itt az ideje megmutatni azoknak, akik a bársonyszékben ülnek, hogy kiállunk a szakszervezetek mellett, és nem várjuk meg, míg Kónya Péter és Árok Kornél betöltené a 62-t, hanem még ma felszólalunk értük, egymásért, a demokráciáért, a sajtószabadságért. Ha jól tudom, az íreknél is sok szakszervezet van, így annál érthetőbb Friers és barátai megnyilvánulása, határozott kiállása.
A számoknak ugyan nincsenek szövegeik, de szinte biztosra vehetjük, hogy ha lenne, a békére, az együttérzésre, és a gyűlölködők agyonverésére sarkalló sorokat olvashatnánk az értelmiségi rockerektől (akiknek stílusát mérvadó portálok post-rocknak mondják), a Don’t Waste Time Doing Things You Hate-hez például egyértelmű, hogy rasszizmus ellen kiálló szöveg íródott volna, ami által még egyértelműbbé válhatna minden intelligens ember számára, hogy csak csillagjegyben szabad nyilasnak lenni, mert ha az ember efféle eszmékben hisz, akkor az a genetikailag alattvaló mocskos disznó érdemtelen az életre, a szeretetre, de egy színház vezetésére mindenképp.
A csapat második lemeze (képzelem, az itteni cenzúra mellett még hányadik szamizdat demóval kellene vesződnie szegényeknek) idén jelent meg Gangs címmel, és még eklektikusabb, még inkább célratörő dallamokat foglal magába, egyértelműen a haladó szellemiséget előtérbe helyezve. Persze ezt az afféle pozsonyiádámi retorikával degradáló szerencsétlenek (Dunába lőni mindet!) nyilván nem fogják értékelni, de bízok benne, hogy az Autodafé közönsége a kifejezetten az újítást szem előtt tartó, a folyamatos változást és fejlődéselvű szemléletet értékelő lelkes fiatalokból tevődik össze, nem pedig amolyan dekadens, gyűlölködő, fasiszta brigantikból, akik szerint minden ami új, az nem régi.
Az új albumhoz meg nem íródott sorokban is érezhetnénk bizonyos elköteleződést a jövőbe tekintő ideológiák oldalán, vagy ahogyan Esterházy Péter is írta, “alanyban-állítmányban kell gondolkodni, nem pedig népben-nemzetben”. Bölcs szavak egy igazán kortárs kortárstól, és azt hiszem, aki ezeket a szavakat megéri, az már az élet lényegét, amolyan savát-borsát is ismeri.
Egy amolyan himnuszféleséget (persze nem a “nemzetieskedő ócskaság” értelmében) is kapunk ezúttal a Search:Party:Animal képében, amelynek hallgatása közben bizony úgy éreztem, hogy egy másik dimenzióba transzformálódtam (haladtam), ahol katarzist éltem át, és egyé váltam a világszellemmel. Kozmopolitizmus volt ez a javából, amolyan világpolgári meghasonlás, és nem a porban való fetrengés valamifajta nép nevét hörögve-fröcsögve. Hát igen.
Előzenekar lesz ezúttal a Mike Watt, aki tudomásom szerint egy legenda post-rock körökben (és én eddig nem tudtam ezekről a körökről, te jó ég!), illetve hazai oldalról a Shell Beach lesz látható-halható, akik épp annyira fiatalosak és üde színfoltok, mint a Grand Mexican Warlock vagy a Subscribe, érdemes velük haladni!

And So I Watch You From Afar, Mike Watt, Shell Beach
2011/11/03
Dürer Kert
2500 / 3000
Skalar Music, Godspeed