2007-ben ismert irodalmárok elemezték a Bëlga akkori friss lemezét. Most mi kértünk fel néhány neves szakértőt, hogy mondjanak nehezen értelmezhető, ámde szép és dicsérő gondolatokat a Compact Discóról, akik 24.-ek lettek az Eurovíziós Dalfesztiválon, de nyilván az első hely járt volna nekik, amit csak azért nem kaptak meg, mert minket mindenki utál Európában.
Andorka Mihály (irodalomtörténész): A Sound Of Our Hearts klipje megejtő vallomás egy férfiembertől, aki az életben elveszít mindent, ami fontos lehet, és csak a legvégén látja be, mivé is vált a céltalan lézengés során. Ehhez jön a szöveg, amely az egyenlőséget hangsúlyozza a sokszínűség mélyén: legyünk bármily különbözőek, mindannyian gyarló emberi lények vagyunk, akik küzdenek, törtetnek, de néha elbuknak, és akkor verik a cselédet, illetve hajléktalanként kéregetnek az aluljáróban. Az önfelismerés aztán egy olyan sokatmondó jelenetben megy végbe, amilyet Karinthy Frigyes Találkozás egy fiatalemberrel című novellájában is láthatunk: a felnőtt férfi rádöbben, hogy életének sodrását helytelen irányba hagyta folyni, és az sem volt szép dolog tőle, hogy illuminált állapotban ismeretlen lányok hátsó felét markolászta. Árulkodó külsejének leépülése is, mely a szokásos lineáris vonalvezetés jegyében lesz egyre szánnivalóbb: Csáth Géza életútja lehet releváns példa, aki végül nem csak pofozta, de le is lőtte az asszonyt.
Tisza-Károlyi Ferenc (filmesztéta): Lenyűgöző kieresztése ez a férfiú lelkében rejlő összes démonnak és feltörekvő kísértésnek. Érdekes az is, hogy váltott ritmusban láthatjuk őt jól menő fiatalemberként a bankban, és lecsúszott alkoholistaként az aluljáróban: a tavalyi Blue Valentine szerkesztésmódja rémlik fel, mely minden bizonnyal a fiúk számára is mintaként szolgált. A szöveg pedig a szeretet mindent elsöprő erejét hangsúlyozza a törékeny emberiség egymással azonosságot nem mutató egyedei közt: itt a tavalyi Az élet fája juthat az ember eszébe, ahol szintén ilyen monumentális újrateremtését tapasztalhattuk meg a körülöttünk lévő világnak. A film fényképezése viszont a francia újhullám emberképét juttathatja eszünkbe: Jean-Luc Godard-nál tapasztaltunk ilyen megejtő férfiábrázolást – a felszín mögött ott a szenvedés, a vágyakozás, a szeretetlenség. Bámulatos.
Monori Erdő Piroska (mozgáskoordinátor): Elképesztő, micsoda dinamizmus ütközik ki ebben a látszólag lassan csordogáló videófolyamban! Érdemes megfigyelni, hogy a főhősre még a lendületes helyzetváltoztatások és a könnyed mozdulatok jellemzőek akkor, amikor még fontos ember, de hajléktalanként már csak Gollam-szerű összekucorodásra képes, és már sehol sincs az a férfias tartás és erőtől való duzzadás, ami egykor őt jellemezte. Míg neves üzletemberként lazán ül a kávézóban, addig elgyötört kéregetőként már nyakát behúzva próbálja melegíteni magát, miközben jól látszik, hogy nincs is olyan hideg, hiszen a vendéglő előtti teraszon lengén öltözött férfiak nem mutatják ugyanezt a fagyoskodó jelleget. Aztán amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy amíg számít is valamit, addig többnyire kocsiban furikázzák körbe Budapesten, míg lelki romlásával együtt járó egzisztenciális ellehetetlenülése után már csak egymagában járkál az utcán, és dühét kukaborogatásban, valamint sokat sejtető, szenvedő pillantásokban éli meg.
Liebermüller N. Péter (marketing communication manager): Izgalmas látni, miféle leépülésen megy keresztül a főhőssel együtt az őt körülvevő high-tech légkör is: amikor még nem ment tönkre teljesen, akkor pihe-puha ágyacskában, jól megvilágított szobában látható, illetve lakásának előterébe is hatalmas ablakok engednek be minél több napfényt, vidámságot. Ekkor még humán erőforrás is a rendelkezésére áll, amely elvégezheti neki a konyhai munkát és a szállítási kötelezettséget, de lefelé ívelő pályáján ezeket fokozatosan veszti el. Először a női munkaerőt üti ki, aztán a csúcsminőségű luxusautóját veszti el: hajléktalanként pedig a legújabb gyártmányú okostelefon sem áll rendelkezésére, és valamiféle harminc évvel ezelőtti féltéglával (adóvevő?) kell beérnie, melyen nyilván nem beszél senkivel, hanem önnön egykori high-tech személyiségét próbálja visszahívni. Öltöny és freshly squeezed orange juice helyett pedig kötött pulcsi és kiborogatott kukákból szerzett szajré lehet a jussa. Elképesztő, lenyűgöző leépülés-történet!
Tisztelt hallgatótársaim, barátaim!
Na meg persze énekesükkel, de úgy hírlik, a Dürer má bele is kezdett a mennyezet átalakításába, hogy Greg könnyűszerrel pattanjon vissza alkalomadtán. Ja, és mielőtt elfelejtenénk: ne essetek ti se tévedésbe, az Ire Works-öt túlszárnyalni értelmiségit próbáló feladat lesz számukra, és ezúttal nem is sikerült ezt megtenniük.
a Carnifex nyeri, miután pure fucking death metal néven próbálják magukat eladni manapság, sem Mikael Akerfeldt, azon kijelentésével, hogy a Katatonia-album Night is the new day-nél nem hallott még jobbat keményzenei körökben.
