Mint ismeretes: a Filmmúzeum Privát Rocktörténet című rocknyomozó műsora hozta nyilvánosságra néhány hónapja, hogy a magyar Schmiedl Tamás valójában a német Schmiertől (Marcel Schirmer), a Destruction legendás énekes-gitárosától lopta a nevét, és használja azóta is illetéktelenül mindenféle metálbulikon és rockdiszkókban. Azóta ráadásul fény derült arra is, hogy a Tamást is a Sodom-énekes Tom Angelrippertől vette át, így egyelőre maradt a -dl, mint saját neve, de még azt sem biztos, hogy nem valamelyik másik, egyelőre feltáratlan teuton thrash zenekartól nyúlta le.
Smici akkor nyilatkozatban cáfolta, hogy az érintettektől bármit is  eltulajdonított volna: elmondása szerint nevét a szüleitől kapta, akik még nem ismerhették a német zenekarokat, ezért csupán a véletlennek köszönhető, hogy pont így anyakönyvezték őt el.
Próbáltuk elérni Smici szüleit is a közönségben, ahova éppen Tamás mutatott, miközben a mikrofonba meghatottan “még a szüleim is itt vannak, igazi kemény arcok” bejelentést tett, de sajnos a nagy pogóban elvesztettük őket, és mikor kikeveredtünk belőle, egy Mentes Norbi-rajongó felismert minket, és beverte szemüvegünket korábbi hungaricás rágalmainkért.
Próbáltuk Schmierrel is felvenni a kapcsolatot, de sajnos nem tudtunk németül, így inkább csak lájkoltuk a Warbringerrel közös észak-amerikai turnéjukat, aztán visszaléptünk saját mucsai, balkánra hajazó Facebook-adatlapunkra.
Az ügyben azóta megszületett a NuSkull hivatalos tanulmánya: szerintük “az elsőhullámos thrash metal hűen reprezentálta a metamorfózisa előtt álló extremitást sem mellőző zenei manifesztáció ambivalens átmenetiségét”, másrészt “az egésznek a honi lecsapódása remekül tükrözte egy olyan disszonáns kor pregnáns megkettőzöttségét, mellyel csak a valóság didaktikus textuális átmentői élhettek a maguk elementáris kakofóniájával.” Még nem értjük, mit jelent ez az egész, de Jakab Zoli különvéleménye remélhetőleg megnyugtató válasszal fog szolgálni arra, ki is itt a náci.
Az esethez mi csak annyit szeretnénk hozzátenni: .

5. A Lángoló Gitárok listája

Magyarország legtrendibb rockzeneinek mondott honlapja nyilvánvalóan a Lángoló Gitárok, akiknek már a nevük is jól példázza sajátos életfilozófiájukat, miszerint legszívesebben eltüzelnének minden keményebb hangzás létrehozatalára képes hangszert, és egymást átkarolva énekelnének Neoton Família-slágereket a tábortűznél.
Számok tekintetében nem, de listakoncepciót nézve mindenképp van náluk egység: az év lemezei mellett listázták a dalokat, a koncerteket, a csalódásokat, illetve a 2012-re vonatkozó elvárásokat is.
Bodnár Dávid listáját szemlélve rögtön zavarba is jöhetünk, hiszen a legjobb albumok mindegyike ismeretlen a legtöbb épeszű ember számára, de annyira, hogy még stílusbesorolásra sem merünk vetemedni ezek láttán. Persze tudom, ez a reakció elég nevetséges tud lenni: az ember sose legyen büszke arra, ha valamit nem ismer, inkább húzza meg magát a sarokban, esetleg töltse le mindet, blabla. Csakhogy ezt a korrekt szabályt is felülírja az a pillanat, amikor az emberfia a Vtgnike – Sueta Nebitiya lemezzel találkozik. Ilyenkor nincs helye óvatoskodásnak, ki kell mondani: he?
A többi listáját látva viszont körvonalazódik bennünk egy abszolút Lángolók-kompatibilis értelmiségi: Slayer- és Parkway Drive-koncert a legjobbak között, ugyanakkor dubstep a csalódásoknál.
Csepely Adrienn listáját látva elgondolkodhatunk azon, hol is tart a mai magyar (szabad) rocksajtó: bizony, Alessio Allegrini-Claudio Abbadónál, Lang Lang Liszt, My Piano Hero című black metál munkájánál, valamint az operabáloknál. Ördögi fejlemény.
Jellemzően egyébként minden listán ugyanaz az unalom fogad minket, de hát ez valahol ezeknek a lényege: senkit nem érdekelnek, de az ember mégis szereti leírni, mellé kis körítésként ömlengve az előző évéről, (vissza)fejlődéséről és újként kapott ingereiről.
A szürke rangsorokat görgetve kis felüdülés Gnosis vicces megjegyzése, hogy év csalódásaként könyveli el Lou Reed és a Morbid Angel közös lemezének hiányát, de hát látható, hogy ebben a nagy komolykodásban ő sem meri szabadjára ereszteni egyéniségét, inkább csak jelentést készít.
A három Dankó (Jones is itt van, ami igazán gyenge poén) helyezései szintén uncsik, a többi meg a szokásos.
2011 csalódása, hogy hozzájuk még mindig 19 bértollnok ír listát, illetve hogy sixx várakozással tekint az ambient metal és a jazz hardcore megszületése elé, pedig már mindkettő létezik.

4. A NuSkull listája

Az övék is olyan elképesztő hosszúságokba nyúlik, hogy inkább csak az első felét nézzük, Bali Dávid úgyis ott van, így nagyon fontos személyről nem csúszhatunk le.
Dávid listája láttán rögtön elégedetten bólogatunk: lám, egy szakértő helyezettjei, hozzá szakértői kommentár, szakértő csalódásokkal és szakértő várakozással.
Azt is tapasztalhatjuk aztán, hogy már követői is akadnak stílus tekintetében. Budai Benjámin például így kezdi szövegét: “Az én megítélésem szerint 2011 a következetesség éve volt, hiszen kár lenne eltitkolni az emberek elől azt a tényt, hogy az elmúlt évek zenei hullámai igyekeznek úgy deformálódni, illetve kiigazítani a hiányosságaikat, ahogyan azokat a vezérlemezek szinte hagyományoknak mondható elvei diktálták.” Ezt tényleg kár lenne eltitkolni az emberek elől, de azt sem árt tudatni mindenkivel, hogy ő ott kíván lenni a djent következő állomásain. Listája egyébként abszolút NSZK-hoz illő: van rajta pop-punk, sludge, country, de még emocore is.
Buzás, Deményfalvi és Gellért is úgy gondolja, hogy ez egy gyenge év volt, kevés újdonsággal, sok rezignáltsággal, lassan megjelenő ráncokkal az ember homlokzatán. Gellért kemény sorokkal is nyit: “2011, ím szólok hozzád! Fos év voltál a szám ízének”, mely pimasz hangütés a továbbiakban sem tűnik tova megnyilatkozásából. De legalább fejleszti szókincsünket olyan elementáris erejű kifejezésekkel, mint a “kakiputtony”, a “rökkös”, a “dimdindambin”, vagy éppen a “daj daj dimbindaj”.
Csalódás a listájukban, hogy nincs benne trad metál-gúnyolódás, sőt, Falvay Gergely még említésre méltónak is találja a Powerwolfot. Ha így folytatják, valószínűleg ők lesznek az új HammerWorld.

3. A KronosMortus listája

A KronosMortus neve még mindig egy jól bejáratott vicc fémzenei körökben: néha felbukkan fesztiválon egy-egy arc, aki az ő újságírójuknak vallja magát, de persze nyílt titok, hogy cikkeiket lamantinok írják, amit jól mutat egészen zseniális Kárpátia-koncertbeszámolójuk is.
Mortusék listája már megüti a viccreléket legalább, valamint nem is fűznek felesleges baromságokat a felsorolások mögé, ami egészen pozitív mindaddig, amíg nem konstatáljuk, hogy 11 szerzőt rángattak elő a kalapból, ami rejtély, lévén összesen nincs ennyi ember, aki olvasná a KronosMortust.
A lista a szokásos, mindenki beszél a Thy Catafalque-ról, a Machine Head-ről szerencsére kevésbé, és Menegroth felsorolásának képében még egy fél-true listát is felfedezhetünk: van itt Kroda, Shining és Warbringer is, de sajnos Amorphis is felüti a fejét, sőt, még a Turisas is. Ez alapján Menegroth-ot tudjuk elképzelni a jövő Milán Pétereként: ismeri a jóságokat, de azért a harcoss lemezek sem állnak messze a szívétől, hiába, a viking tinimúlt kötelez.
Morhguel listájára mi is rárántottunk, még a Peste Noire-t sem volt rest elhelyezni rajta.
Sajnos ők sem kerülték el a listaösszesítés bűnét, aminek továbbra sincs semmi értelme, hacsak nem az, hogy az ember egy tízes alá akar helyezni Thy Catafalque-ot, Within Temptation-t és Amorphist. Bár ez még a jobb eset, a Vaskarc közös topjába sikerült egymás mellé sűríteni a TC-t, a Partyzän-t és a Virrasztókat.

2. A Subterra listája

Náluk minden király. A Subterra olyannyira menő volt az utóbbi években is, hogy bár háromhavonta posztolnak mostanság egy cikket, de januárban azért rendre megjelennek fejenként harminc listás albummal; valószínűleg ők az írás rovására is egyre csak hallgatják az újabb és újabb zenéket. Tavaly meg is jegyezték, hogy bár későn teszik közzé listájukat, de mentségükre legyen szólva, hogy tényleg MINDENT meghallgattak.
A Subterra-lista pozitívuma, hogy nothingnál az Amebix – Sonic Mass csalódás, amely lemez tulajdonképpen egy nonszensz, se füle, se farka, utóbbi még akkor sem, ha sludge-ként próbálja időnként eladni magát, máskor meg csupán egy giccses szeméthalomként. Nem is csoda, hogy egyes körökben az év lemeze lett, de erre válaszul idéznénk inkább nothing mottóját: “a metál halott, a hipszterekre meg halál.”
A Subterra listájának elemzését már megkezdte egy nemzetközi trveságkutató intézet.

1. Az Autodafé listája

Az Autodafé Kvlturális Magazin idén is bebizonyította, hogy a mezőny legjobbjai, egyben az egész metálszcéna legkiválóbb ízléssel megáldott élharcosai. Holden első hármasa egészen zseniális, jómagam teljesen meg vagyok elégedve a helyezéseivel, illetve a Peste Noire abszolút elsőségével, bár azt némiképp sajnálom, hogy a Diapsiquirt nem tüntette fel rajta – mentségére legyen szólva, hogy néha az istenek is hibázhatnak.
Rantottbus listája lenyűgöző, Macsek most sem tévedett, 1 és cucu pedig hozták a formájukat. A többi néma csend.

Még mielőtt azzal vádolna minket bárki is, hogy fenrizi idealizmussal csak egyféle világot tárunk kíváncsi olvasóink elé, gyorsan egy kis klipmixszel bizonyítanánk, hogy igenis széles látókörrel rendelkezünk, és azokat is szeretjük, akiket a NuSkullon szanaszét gyaláznak.

— A magyar Design the Skyline-ként, ám sokak által mégsem ismert Claps for Caroline együttes iránt lelkesedést, vagy legalábbis közönyt érző death metal zenészt találtak Nyugat-Magyarországon. A csapat új klipje, annak fiatalos látványvilága, illetve összetett, rengeteg igényes stílusból táplálkozó zeneisége több hazai halálfémgyárosban is beindított valamit, ugyanis egyként zúdították a világra összes gyermekkori frusztrációjukat, elnyomott tinédzserkori traumáikat, a látens met(ro)álszexuális devianciák által lelkükben keltett feszültséget.
Azonban néhány napja ráleltek egy nyugat-magyarországi zenészre, aki a banda YouTube-klipje alá nem írogatott csúnyaságokat, FaceBook-on nem nevezte a Claps for Caroline produkcióját “undorító hulladéknak”, sőt, egyáltalán nem is foglalkozott a zenekarral, mintha csak az nem is háborítaná fel őt mélységesen.
A felfedezés jelentőségét némileg csökkenti, hogy a felfedezett zenész csak egykor minősíttetett death metal muzsikusnak, ugyanis azóta a hardcore (!) területén próbálja megtalálni számítását; ráadásul a Claps for Caroline-videóval is valószínűleg csak azért nem foglalkozott, mert minden idejét lekötötte a Dalriada tavalyi klipjének különböző fórumokon való kétszavas ekézése.

— A Konflikt néven ismeretes szlovák csapat elvesztette punk állampolgárságát, miután nemzetközi szerveknél benyújtotta igényét a metal állampolgárságra is. Mint ismeretes, északi szomszédainknál szigorúan szankcionálják a kettős zenei állampolgárságot, és felvétele esetén a kérvényező elveszti eredeti származását. Miután azonban a Konflikt megpróbálkozott metálosítani zenéjét, elvesztette punkságát, és azóta csak a szlovák Pokolgépként igyekeznek menteni a menthetetlent. Új album, koncert, bármi életjel nem is várható addig, amíg brit tudósok ki nem fejlesztik a két műfaj háziasításának minden nemzet számára vállalható módját, jelenleg ugyanis tragikusnak mondható a helyzet.
Hasonló kettős állampolgárságot több államban is engedélyeznek, így pár éve a norvég Darkthrone már sikeresen vette fel a punk személyazonosságot is, de a szintén északi Kvelertak például már eleve kettős állampolgársággal jött világra.
Ennek ellenére “kérdéses, hogy bármelyikük zenéjének is jót tenne a kettős beágyazottság”, jelentette ki a szlovák kulturális államtitkár, majd agyonvert néhány magyar shoegaze-rajongót, és fasisztának nevezte a Hétköznapi Csalódások énekesét.

— A kormány bejelentette oktatásügyi reformjának tervezett lépéseit: ezek alapján az eddig jócskán széttagolt rendszert végre új alapokra fektetnék, és egy mindenki számára gazdaságosabb működtetés irányába terelnék.
Míg az oldschool irányítását az egyházak vehetik majd át, addig a NuSkull szféráját Quart néven államosítanák, és fokozatosan vonnák meg a fizetését a NuSkull mellett kitartó szerencsétleneknek bátraknak.
Az eddig a magánszektor által állami pénzeket elherdáló, a Helyi Arcok vezetésében több visszaélésre is lehetőséget szolgáltató oldschool ezentúl kizárólag CCR-ként fog üzemelni, és az emberek mentális fejlődését fogja szolgálni, addig a NuSkull mostantól csak az MTI hírügynökségéről és a Rockinfó néven állítólag még mindig létező szaklapból szedheti értesüléseit, illetve több, a nemzet fejlődését elősegítő produkcióról kell hírt adnia, mint amilyen például a Vágtázó Halottkémek, a Korai Öröm, a Ghymes vagy a Kormorán.
Bali Dávid egyelőre csak ólatinul kommentálta a híreket, viszont a jövő évi Schoolfest fellépőinek bejelentése adhat némi támpontot a tervezet megvalósulásáról: a Nazxul, a Thornium és az Abske Fides mellett jelen lesz Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter most induló elektronikus projektje, a Lo-Fi Death is.

— Lou Reed után a Damned Spirits’ Dance-szel, a Thee Silver Mt. Zion-nal, Mike Pattonnal és a Pin-Up Went Down-nal is közös lemezre készül a mostanság egyre aktívabb Metallica, adta hírül a napokban a metalsucks.com.
Mint azt a Lou Reeddel való közös album kapcsán James Hetfield elmondta, mostanság nagyon ráfeküdtek a zenei avantgárdkodásra, és míg a Lulut egy német expresszionista drámaíró, Frank Wedekind két darabja inspirálta, addig a Thee Silver Mt. Zionnal karöltve Spiró György három színjátékát vonják össze, Mike Pattonnal együtt egy uneXpect-feldolgozásalbumot készítenek, a Pin-Up Went Down-nal Luis Buñuel szürrealista alkotó két legismeretlenebb filmjét veszik alapul. A Damned Spirits’ Dance-szel pedig csak azért dolgoznak együtt, mert sajnálják őket a kissé erőltetett imidzs és Arcturus-rajongás miatt, illetve fel vannak háborodva az Autodafén róluk írottak miatt, mely cikket még Jeff Loomis mutatta nekik felháborodva.
Dave Mustaine hozzátette, hogy csak helyeselni tudja a Metallica együttműködését más csapatokkal, és hogy mindenki becsülje meg nagyon a lehetőséget, mert ilyen talán csak egyszer adódik a zenész életében.

A honi death metal szcénához tartozó Kill With Hate egyre nagyobb népszerűségnek örvend, és még a NuSkull stábja is a szívébe fogadta ezt az übertechnikás, dallamos, egyben brutális csapatot. Olyannyira, hogy már előre meg is írták kritikájukat a jövőre érkező nagylemezről. Az írást aztán a CikiLeaks kiszivárogtatta, mi pedig most közkinccsé tesszük.

Kis hazánk sötétebb lelkületű muzsikái között az utóbbi években üde színfoltként köszönthettük a veretes aprításokat kiváló harmóniákkal és roppant ízes szólokkal (à la Florida) megtámogató Kill With 7″ néven ismeretes formációt, akik akként olvasztják egybe a hőskorból ismert legendás death metal csapatok munkásságát a honi keretek közt olyannyira ismerős megoldásokkal és underground mentalitással, hogy az mindannyiunkban csakis szimpátiát válthat ki a Cathar személyében egy szuggesztív frontemberrel kiálló zenekar iránt.
A recept ugyanis igen egyszerű, ámde kiváltképp hatásos: ereszd össze az Újvilágból érkező összes veterán halálosztó csapatot egymással és Magyarországgal, és máris megkapod a Kill With 7″-et, akik immáron második hangzóanyaguknál tartva bizonyíthatják a nagyérdeműnek, hogy nem hiába ők az egyik leginkább karakánabb, és mégis csak visszafogottságból is jelesre vizsgázott tanulói a Nagy Fémzenei Egyetemnek, melyben máskülönben — valljuk be — őszinteségnek sajnos épp olyan ritkán van létjogosultsága, mint a Kill With 7″ dalszövegeiben a tagok lelkületének apróbb zöngéinek. És bár ez képzavarnak tűnhet, de ki kell jelenteni, hogy a Kill With 7″ azt képviseli ma nálunk, mint minden egyéb országban is, melyekben eddig csak azért nem tudott jelentősebb népszerűségre szert tenni, mert eleddig nem fedezte azt fel magának.
És a 2012-es évre meg is érett a banda egy jelentősebb átalakulásra, mely metamorfózist akként érzékelte reálisan megvalósíthatónak, hogy az eddig határmezsgyeként kijelölt finomabb megoldásokat vetette egybe az életművéből már jól ismert mentalitásból következő hatásmechanizmusok zeneiségével, miként azt csak ők tudják megtenni újra és újra, és most ismét.
A Süss fel, Napalm Death! nem kínál egyebet, mint hatásos szórakoztatást a hasonszőrű muzsikák megrögzött fanatikusai számára, de azt olyannyira lebilincselő és elemeire szétbontható módon teszi, hogy az embernek máris ördögvillába gyógyul a keze, és nem átallja a közvetlenül mellette értetlenül szemlélődő társát is elszalajtani egy megtermett füstölt csülökért, természetesen pékné módra és alaposan megfűszerezve különféle pikáns ízesítőkkel és szólókkal. Külön érdemes megfigyelni a Leprosy from Death to All című szerzeményben tapasztalható egyedi megoldásokat, melyek üde színfoltként hatnak a manapság sajnos egyre inkább egysíkú produkciókban gondolkodó zenei manifesztumok rengetegében.
És számunkra, kiknek a régisulis mentalitás egyet jelent az újabb képviselők által a saját képére formált megvalósítás kikövetkeztetett haladási kényszerével, még inkább kedves lehet ez a fajta elementáris erővel érkező és minden egyéb lehetőséget háttérbe szorító érvényesülési módozat, önbeteljesítő megjelenési teljesítmény. Amondó vagyok, hogy adjunk nekik egy esélyt. A fejedet letépik aztán, abban biztos lehetsz.

— A Story Magazin idei Ötcsillag-díjazottai között több rockzenei szakmában mozgó barátunkat is felismerhettük végre: “A legfénylőbb hullámos hajjal rendelkező Jobbik-szimpatizáns” (Kalapács Józsi), “A legfájdalmasabb arccal panaszkodó krimiíró” (Paul Trent) díján túl az újonnan felfutó ScerrA zenekarnak sikerült a legtöbb elismerést bezsebelnie: a

Japán nem szeretne megválni tőle, mindenki más azt sem tudja, miről van szó.

csapatot jutalmazták “Az egy főre jutó legstílusosabb nyakkendők”, “A zenekarnév végén legtrendibb nagybetűvel írt magánhangzó” és a “Koktélozás mellé leginkább javasolt dalszövegrészlet” kategóriában is (utóbbi az “édes korty a bűn borából” sor kapcsán lehetett az övék). Továbbá a fiúk megkapták “A legszexibb gettóhiphop-névvel ellátott vendégénekesnő” díját is Lilie Rabie szereplésének hála, de barátnőjük sajnos nem tudta átvenni a díjat, mert Angyal Gyulával készült egy következő slam poetry estjükre.
A srácok magazinunknak adott exkluzív interjújukban elmondták, hogy a fémzenei hagyományokkal ellentétben még nem törték szét a gecibe a kapott plakettet, és a díjjal járó csekélyke zsebpénznek hála még egy csengettyűst is bevesznek hamarosan, aki a következő karácsonyi demójukon már hallható is lesz. A ScerrA énekese még hozzátette, hogy “manipulált hírnévbe torkoll a maszk mögötti szenvedély”; majd hálája jeléül ő is megjutalmazott rockerek.hu-n 5×5-tel egy 12 éves fűzős kislányt.

— A News of the World után egyre dőlnek be a világ különböző specifikumú bulvármagazinjai, így nem lepődhettünk meg rajta, hogy a zenére szakosodott RockinforM Zenei Magazin különböző lehallgatási ügyletei is napvilágot láttak. Mint ismeretes, a 168 éves londoni magazint (Sziva Balázs külön örül a magyar jobboldal felé tett jelképes gesztusként is értelmezhető időpontválasztásnak) most kirobbanó botrányai miatt kellett felszámolni (egyebek mellett néhány éve egy elrabolt és meggyilkolt 13 éves lány postafiókját törték fel és hallgatták le), és a RockinforMnak is hasonló balhék miatt kell most vezekelnie. A vélekedésekkel ellentétben az elmúlt 10 évben is létező sajtóorgánum nem cáfolta a vádakat, bár furcsa módon egyelőre nem is nagyon nyilatkoztak semmit az eset kapcsán, és ami a legaggasztóbb, hogy a magazin szerkesztőivel eddig élő ember még nem találkozott.
A napokban kipattant pletykák szerint a RockinforM több ízben is lehallgatta egy rasztába helyezett poloska segítségével a Subscribe tagjait, legutóbb pedig a Roger Waters koncert után lesték ki a globalizációkritikus celeb öltözőjének mosdójából, hogy valóban megeszi-e a szervezőktől kért kaviárral töltött aranytojást, vagy úgy egyébként mi az istent kezd vele.
Lapzártánk után érkezett a hír, hogy a RockinforM a hardrock.hu szerkesztőit is lehallgatta, bár ez lehet félreértés is a közös háztartás vezetéséből kifolyólag.

— Ganxsta Zolee egyelőre szabadlábon védekezhet a múlt héten történt angyalföldi gyilkosság kapcsán, melynek során egy szerb állampolgárságú, albán származású, magyarországi lakhelyű, metálos elkötelezettségű férfi lelőtte volt élettársát egy angyalföldi lépcsőházban, mely tettre Ganxstának az Angyalföld a hely című száma inspirálta, melyben azt állítja Zoli, hogy a XIII. kerületben jön létre a gonosz.
Zanától megtudhattuk, hogy ő a gonoszt egészen máshogy értette, amolyan rockosan macsó módon, és a légynek sem tudna ártani, nem hogy inspirálni bárkit is, majd hogy szavainak nyomatékot adjon, eldobolta az F.O. System fellépésein használatos témáit.
Igazságügyi pszichológus barátunktól megtudhattuk, hogy a Ganxsta-féle alakok tényleg nem képesek befolyásolni sem a gyermeküket, sem a zeneszerető közönséget, viszont több elismert szakértő véleménye alapján is beteges dolog egy gyilkosság kapcsán álhírt írni, és azt még ki is posztolni.

— Japán leáll a j-rock bandák gyártásával — tudhattuk meg előző héten az ország miniszterelnökétől, aki döntését válaszcsapásként értékelte a Sony legutóbbi tettének következményeként. A cég ugyanis bejelentette, hogy leáll a MiniDisc Walkman gyártásával, melyet igazán soha senki nem használt, Japánban azonban nagy népszerűségnek örvendett, hiszen ezt a formátumot csatlakoztatni is lehetett egy-egy nintendo konzolhoz, és az emberi testhez kapcsolódó kezek segítségével úgy lehetett tenni, mintha a hallgató maga szolgáltatná a zenét.
Az ország vezetője kiemelte, hogy a j-rock leállítása ugyan kedvezőtlen befolyással lesz Japán egyik vezető ágazatára, a férfiból nővé operáló plasztikai sebészetre, de ezt az áldozatot meg kell hozniuk, hátha így még visszahozhatják a MiniDisc Walkman-t. A világ egyelőre kedvezően fogadta a j-rock megszűntét, bár az eset óta Zahorán Csaba már egy hasonló profilú bandával készített interjút is elhelyezett a NuSkull-on, de ezt szerencsére Bali Dávid gyorsan letörölte.
Ha nem indítja újra a Sony a MiniDisc Walkman gyártását a közeljövőben, félő, hogy Japán további megtorló intézkedéseket fog bevezetni, és esetleg nem fog kérni az amerikai csapatoktól extra dalt a náluk megjelenő kiadványokhoz, vagy extra pénzt a nyugati bandák hangról hangra való lemásolásáért, és így való reklámozásáért.

— Az Arch Enemy bejelentette nyári turnéjának állomásait, mely bővelkedik érdekesebbnél érdekesebb helyszínekben, metálzenekarok által sosem, vagy még kevésbé látogatott településekben, országokban. A körútnak szerencsére magyar vonatkozásai is vannak, a csapat ugyanis Hejőszalonta és Szikszó mellett Gyöngyöspatán is fel fog lépni, ahol reményeik szerint a káosz légiói tovább szíthatják majd a feszültséget, a szembenállást, az etnikai alapú anarchiát. A szervezési és biztonsági szolgálatok ellátására máris jelentkezett a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület, akik állításuk szerint ha kell, hát igazoltatással fogják megakadályozni, hogy a cigánybűnözők megbontsák a szervezetlenség rendjét.
Az Arch Enemy a turné további részében eljut majd Pakisztánba, Afganisztánba és az Északi-sarkra is.

A Wolf Kati című dalával indult a II. Zorall Sörolimpián, de sajnos a Keep of Kalessin győzedelmeskedett.

— Megjelent Wolf Kati első könyve “Hol marad a szerelem episztemológiai felfogásunkban? — Ragaszkodásunk ontológiai megkérdőjelezése” címmel, melyet hamarosan az ELTE bölcsészettudományi karának filozófia tanszékén dedikál majd az euróvíziós dalfesztiválon utolsó helyezést elért nagy magyar reménység. “Egy egész miniszterelnök szorított sikeremért, és azt kell mondjam, maximálisan megérte elindulnom. Ugyan valószínűleg én leszek a következő Király Linda, és a lelkes Facebook-rajongóim két hét múlva a nevemre sem fognak emlékezni, de legalább néhány embert ráébreszthettem, miben is áll egy valóban értékteremtő Farkas Kati sikere. Ezért mondom, hogy metafizikailag már teljesen megérte.”

—A NuSkull olvasói hivatalosan is az Év Évének nyilvánították 2011-et, miután másképp már nem tudtak reagálni újabb és újabb kedvencük idei koncertjéről érkező hírére. A Polar Bear Club júliusi koncertjének még csak örültek, a La Dispute és a Touché Amoré közös auguaztusi fellépése kapcsán már heveny rángatózásba kezdtek, aztán a kétszer érkező Letlive, az Ensign, a Boysetsfire és a The Get Up Kids látogatásainak hallatán rohamot kaptak, és csak Jakab Zoli segítőkész jobbja balja által tudtak kikecmeregni az önkívületi állapotból. A Hot Water Music koncertje kapcsán már csak higgadtan annyit jegyeztek meg: “Bahhhhhhfdffah NEEEEggfs HcHcXcXcXHCC SXXXXXE”.

— A Brutal Assault hivatalos honlapján post-hardcore-nak nevezték az Architects nevű zenekart. Hivatalos állásfoglalás még nincs a besorolást illetően, és bár próbáltunk telefonon érdeklődni a zenekar műfaja kapcsán a szervezőknél, de csak csehül nevettek rajtunk.

— A KronosMortus néven ismert funzine eddigi legszakszerűbb koncertbeszámolóját tette közzé a napokban. A Kárpátia fedőnevű csoportosulás élő fellépéséről szóló tudósítás írója ugyan elismeri, hogy Dream Theater-rajongó, hogy nem rajong sem a magyar zenéért, sem a politikáért, de mégis megtisztelte jelenlétével a hazafias zenekar koncertjét, mert miért ne. A koncert kapcsán aztán egyre furcsább mondatok hagyják el tollát, például megtudhatjuk tőle, hogy a hangulat megteremtéséhez néha elég egy kis “Vesszen Trianon!”-skandálás, hogy az énekes sokat mosolyog, és a számok között az atmoszféra kedvéért politizál is egy kicsit, de az is kiderül, hogy “fantasztikusan egyedi basszusgitár” és “mesterien megformált szövegek” jellemzik őket. Az pedig mindennél árulkodóbb, hogy a közönség a már említett felkiáltással bizonyítja társai és az együttes számára, hogy működik az interaktív értékközvetítés. Szilva, körte, cseresznye, hogy ez a beszámoló nem itt jelent meg, az számunkra nem túl nagy szerencse.

Hihetetlen kijelentést tett nemrég a Brainlust-énekes Szabó Nándi, és bevallotta, hogy valójában világéletében rettegett a zombiktól! A szaknyelv által csak “living dead”-nek nevezett különös lények világát tematikaként mindig is szívesen használó zenekar vokalistája elmondta, hogy már gyermekkorában sem bírta végignézni George A. Romero prominens filmjeit, de mióta Jimmyt véli felfedezni a Blikk címlapjain halála után tíz évvel is, már egy szemhunyásnyit sem képes aludni.

Nándi ezt egy Touché Amoré-vinyl mögé rejtőzve mondta el nekünk.

“Ilyenkor a környezetem mindig próbál nyugtatni, hogy élőhalottak márpedig nincsenek, de sajnos nem tudok hinni nekik. Kiskoromban még a deathcore-ról is azt állították, hogy nem létezik, aztán tessék megnézni: ma már tudományosan bizonyított tény, hogy ilyesmi is jelen van a világban. Miért ne derülhetne ki ugyanez a zombikról is?”
Mint elmondta, a Brainlust megalapításában is jelentős szerepe volt azon vágyának, hogy ezen félelmén felülkerekedjen, és csak remélni tudja, hogy valaha is siker fogja koronázni próbálkozásait.
Nándi továbbá megemlítette, hogy a zombikon kívül paranoid jelleggel iszonyodik még a lepontozástól, a Southern Oracle-vé való átnevezéstől és a Deathstars-tól, de a NuSkull megújult külsejétől már nem, mert mint hozzátette, “nagyon patent lett!”

Ugyan kissé megkésve értesítünk mindenkit, de az utolsó pillanatot kihasználva most figyelmeztetünk még néhányótokat, hogy ma este a Supertouch látogat el hozzánk, egész pontosan a Dürer nevezetű kertbe, ahol aztán jól megmutatják mindenkinek, mi fán is terem az a kétkezi munka meg szakmunkás szellemiség. Mint a munkásosztály gyermekei és Tony Blair lelkes hívei, ezúton szeretnénk üdvözölni annak tényét, hogy egy ilyen legendás nyújork hárdkór brigád látogat el hozzánk, akiket mellesleg a NuSkull olvasóközönségén kívül valószínűleg senki nem ismer. Na de hát most, hogy az újsulis legények szabadságolták magukat szerverükkel egyetemben (fújj, még egy ilyen irritáló, értelmiségi kifejezést!), ránk hárul a feladat, hogy javasoljuk nektek ezen malterszaggató rendezvényt, mint életetek fordulópontját (látjátok gyerekek, ezért jártok jól, ha az egyedüli hozzáértők foglalkoznak a dolgokkal, máskülönben olyan aberrált kőmívesek ajánlóját kell olvasnotok, mint amilyenek mi vagyunk).
Na de már megint össze-vissza beszélek ahelyett, hogy a programot részletezném (biztos ezúttal is sok volt a Köbi és a Munkás dohány), szóval lássuk csak: először is itt lesz a Fuseism, akikről fogalmam sincs, hogy kicsodák, de nagyon szépen tudnak hadarni meg kurjongatni, szóval őket majd tapsikoljátok meg. Myspace-es portálukon sok-sok kellemes számukat hallgathatjátok meg (link alább), sőt, még két irtóztatóan elszabadult dzsemmelést is lefülelhet az érdeklődő, melyek ugyan valami B.O.F. szerzeményeiként futnak, de hát reménykedjünk, hogy ez valami Badaveres of Fuseism lesz, vagy Bölcsészelőd of Fuseism, esetleg nem tudom. Aki viszont a pankos gyorsulásokat szereti és az angolul jól az ember képébe vágott okosságokat, az menjen nyugodtan és barátkozzon össze velük, esetleg eztán ossza meg velünk, hogy miben látja a tíz hatalmas különbséget ezen banda és a New Dead Project között.
Mielőtt túlságosan prolik lennénk, gyorsan áttérnénk a Ninpulators nevű extrém metál zenekarra, mely hardcore-t játszik meg pankot. Nem tudom, a nevük mit jelent, próbáltam kikövetkeztetni a We Ninpulate című számuk szövegéből, de aztán rájöttem, hogy én nem is tudok angolul, csak oroszul, mert az én időmben még az volt a kötelező nyelv. Mindenesetre ha a “to manipulate” magyarul a “manipulálni” igével magyarázható, akkor logikusan arra asszociálok, hogy ez a “ninpulálásra” utal. De mondom, ez merő találgatás. A nótáik amúgy úgy érzem, még gyorsabbak, mint a Fuseism dalai, de lehet, hogy csak én voltam fáradtabb akkor, mikor az ő számaikra tértem, és így a fordított arányosság vagy mi szerint a fáradtságom növekedésével a kevésbé gyors dalokat is gyorsnak érzem, bár ezen még érdemes lesz morfondíroznom. Rövidek egyébként szerzeményeik, de ha egymás mellé rakjuk őket, akkor sem érik el egy Nanocyborg Uberholocaust-szám hosszát, ezért ne is készüljetek hosszas izgalomra, de ilyenkor eszünkbe juthat a közmondás: kicsi a bors, de erős. Esetleg a Hátsó Szándék is felmerülhet, hiszen ők is olyan kis bolondosan személyes sorokkal álltak elő, mint ez a “minden vicces, mégis csak én nevetek”, vagy az “oh igen igen igen nekem is pont úgy szar az életem”, melyet a HSZ valahogy úgy fogalmazott meg, hogy aszondja “nem sok dolog van ami még éltet, mit tudhat még adni az élet?”. Na jó, jogosan vádoltok meg, tényleg csak a sablonos és uncsi sorokat ollóztam ki, melyek kisebbségben vannak a valóban bölcs és kitárulkozó gondolatokkal szemben, csak aztán azért mégis jön egy olyan kifakadás, mint az “oi oi skin oi oi punk, mindenki az utcán együtt van”, ami elszomorít mélységesen, hiszen én sem vagyok épp az utcán, és az oi életérzést sem sajátítottam eddig el. Szerintem soha az életben nem fogok tudni mély értelmiségi gondolatot kölcsönözni egy olyan vallásnak, ami két betűből áll, sajnálom.
És bár a ninpuláló melodramatikus populáris dalgyártók száját az én fülem hallatára semmiféle oi-szerűség nem hagyta el, de fenntartom azt a nézetemet, hogy egyébként beszélnek ilyesmiről. De én azért velük nevetek.
És akkor a Supertouch. Az egy hardcore legenda. Egy nagylemezt adtak ki (legalábbis a Discogs ezt állítja), melynek címe The Earth is Flat, és itt eszünkbe juthat a modern kori magyar hárdkór banda, a Hungarica, akik Felvidék nem Szlovákia címmel adtak ki egy lemezt, amelynek címe szintén hazugság. Alapozom ezen feltevésem arra, hogy általános iskola ötödik osztályában a fejembe vésték, hogy Felvidék már Szlovákia része, a Föld pedig nem lapos, mert akkor leesnénk a szélén, de nem esünk le, hanem az űrbe repülünk, ahova az Isten Háta Mögött Palikája is vágyik. Viszont ha túllépünk a szemmel láthatóan képtelen címadáson, akkor meghallgathatunk olyan számokat, mint a Vendor és a Lock Out, melyek egészen hasonlóak a Cancer Bats alkotásaihoz, de ez valószínűleg lehetetlen, mert ők előbb éltek, mint a Cancer Bats. A hangsúly az ökölrázáson és a rekedtes szavaláson van, és a tagok között van egy bizonyos Jon Biviano nevű gitáros is, meg egy Andy Guida nevű dobos, akik ketten a Running Like Thieves tagjai között is ott vannak/voltak, de Andy már nem a Supertouch tagja, vagy tudja a fene, ez alapján a pár soros NuSkull-ajánló alapján nehéz kibogoznom a tényállást. Volt egy ’89-es EP-jük is What Did We Learn címmel, meg egy új is van, az Lost My Way címre hallgat, és nem találtam Mediafire-ön, úgyhogy nem létezik. Aki new yorki és érzi magában a szellemiséget, az ma este a Dürerben lesz, nagyon olcsó lesz minden, ott a helyetek. Én sajnos nem tudok ezúttal az első sorban csápolni, mert az éves lombfűrész-versenyen veszek majd részt, de ti egyesüljetek és sokasodjatok meg ilyesmi.
Az idióta beszámoló ellenére ugyanis van bennük fíling, összetartás és groove, ami jótékony hatással van a szervezetre. Legyetek jók, ha tudtok, a többi nem számít!

Supertouch, Ninpulators, Fuseism
2011/01/17 19:00
Dürer Kert
2000/2500
For the Kids Shows / Skalar Music
www.myspace.com/believersoffuseism , www.myspace.com/ninpulators , www.myspace.com/supertouchnyc

Végre lehullt a lepel, fény derült a hamarosan átadásra kerülő Új Alkotmány marginális pontjaira. Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy az

"Higgyék el, senkinek nem fognak hiányozni!"

emberek majd kevesebbet nevethetnek és többet kell aggódniuk, de az egyik legsúlyosabb határozat csak most derült ki: a metal zene mint olyan be lesz tiltva. Az érintettek erről így nyilatkoztak:
“A súlyos riffek és az idegbeteg breakdown-ok csak gyermekeink szellemi mélyrepüléséhez járulnak hozzá, és egyáltalán nincsenek pozitív hatással a társadalomra. A romlást engedélyezni pedig igenis felelőtlenség. Itt nem cenzúráról vagy terrorról van szó — akkor lehet éppen hogy erről beszélni, amikor nem tudunk kilépni a házunkból anélkül, hogy valami hosszú hajú, Children of Bodom-pólós huligán ne jönne szembe és sütne le róla, hogy menőnek érzi magát. Arról nem is beszélve, amikor még a kereskedelmi csatornáinkra is próbálják rászabadítani a retteneteiket, és nekünk mindenféle 4. helyeket kell osztogatnunk dalversenyünkön a csöves hülye gyerekeknek, csak hogy leszálljanak rólunk. Mindenkinek így lesz a legjobb.”
A tervezett tiltás első lépéseként máris elgázosították a KronosMortus-t és a NuSkull-t. Belső körök szerint hamarosan a Fémforgácsra, a Shock Magazinra és a Subterrára is sor kerül.
Nem kell aggódni, mi mindvégig itt leszünk veletek – a black metalnak köze sincs a többi, nevetségesen felesleges metal zenéhez.