Minden zenei önmeghatározás alapja a pózerek kijelölése: a kezdő metálos utálja és divatzenének tartja Katy Perry muzsikáját (miközben maga Children of Bodomot és Marilyn Manson-t, azaz szintén divatzenét hallgat), a haladóbb pedig már a COB-ot és a Finntroll-t nézi le, és maga mondjuk Peste Noire-t vagy Mayhem-demókat nyomat. Mi pedig itt az Autodafénél a Peste Noire-on, az Ulveren és magunkon is csak röhögni tudunk – mert mi még önmagunknál is menőbben toljuk.

A kezdő hip-hop arcok Fluort és a Children of Distance-t nézik le, ám igazából maguk sem nagyon hoznak össze előzőeknél színvonalasabb, érdekesebb szövegekkel operáló zenét. Néha még ugyan utálják egymást, Bustát vagy Curtis-t, de hát ennek igazából már a klikkesedés az oka, nem pedig a színvonalbéli megkülönböztetés. Persze, a nívó így sem ugyanaz, a borzalmasan gagyi Siskafinuccsinál Tkyd, Day és Essemm például úgy is értékesebb zenét csinál, hogy igazából csak egy nagy közhelyes nyáladzás az egész életművük.

És akkor itt van Nicky Csé, ez az elbaszott fasz, aki lenézi Majkát, Essemmet és a Hősöket, teljes joggal, ám odáig már sajnos nem jut el, hogy saját kiskedvenceit, a Halalnihilt, Le1f-et vagy a Das Racist-ot is kigúnyolja, kinevesse. De hát annyira menő nem is lehet senki, mint mi.

Nickyke idén egy Gorgorothpopcorn című, öt számos anyaggal jelentkezett, mely azért első “lemezénél“, a Puncinál így is jóval kevésbé lett izgalmas, sajna-bajna. Persze, utóbbi kétszer olyan hosszú is volt, mégis: a Gorgorothpopcornon kábé egy jó szám található, a tavalyi cuccnak ezzel szemben minden perce aranyat ért. Hát hol maradnak az idei termésből az olyan nyomasztó faszságok, mint amilyen a 666 volt? Az olyan frenetikus sorok, mint mondjuk a “Gyere, Sátán és szórakoztass még“? Vagy mint az “ez a hiphop jön Vuk, de Werewolf Kati tép szét”? Elbaszott barátokköztlávsztori legalább akad a Gorgorothpopcornon.

Ez a La Bamba például mi már? A szövege, mint egy korhatáros Irigy Hónaljmirigy, de sajnos a zenéje sem sokkal viccesebb. Unalomnégyezer az egész, pedig inkább a szövegeknek kellene erről, a drogok keltette unalomról szólnia, nem pedig a zenének magának uncsinak lennie.

A Gorgorothpopcornon minden a kurvákról szól, remélem, ez csak valamiféle koncepció, és még jó pár középső ujjas, sátáni ballada van a szerzőben, akin tegnap még jókat röhögtem, ma viszont már maga is lassan olyan kibaszott unalmas lesz, mint a Werewolf Kati. Amint megérkezik, oda is adom az éjjel rendelt Nicky Csé-pólómat az éhező cigányoknak.

(Szercsizünk ám, Csé, és ha a faszod egy kolbász lenne, azt naphosszat tudnánk csócsálni.)