Ugyan pár éve már bejárta a világot a hollywood-i álom egy újabb beteljesülése, ám azoknak, akik nem röhögték volna még könnyesre magukat, felelevenítenénk a történteket: a Shagrath néven is emlegetett, valójában Stian Thoresen néven napjait mintapolgárként tengető zenészikonunk élete szerelmére lelt Nicolas Cage ex-feleségében, aki egyébként egy gyönyörűszép “mindenki álma” szupermodell. Az esküvőre állítólag több barátjukat is meghívták, olyan nagy tiszteletnek örvendő underground arcokat, mint Fred Durst, Chester Bennington és Anton Lavey fia (utóbbi  nevét jegyezzük meg, ő lesz a következő évtized Paris Hilton-a). Azonban ha ennél tovább megyünk, könnyen rátalálhatunk a furcsának nem nevezhető frigy okaira. Nic Cage fia ugyanis, mint kiderült, afféle 21st century devil-nek képzelve magát egyhamar black metalossá fejlődött (itt az okokat tekintve elég ránéznünk gyerekkori fotóira), és ha ez nem lenne elég, még bandát is alapított. (vajon ők is a modern világ és annak szánalmas kispolgárainak bukását fogják megénekelni?) Remélem mindenki lelki szemei előtt ott a kép, ahogy a kicsi Weston anyuci sarkában lihegve rimánkodik egész nap hogy “ugyan már, menj már hozzá ehhez a Stian gyerekhez, nem is olyan rossz arc ő, és milyen menő lehetnék már a haverok között, talán lemezszerződést is kapok” Mi viszont reménykedjünk benne, hogy hamarosan külön albumot szentel az egész családnak és baráti körének az Anal Cunt.

Holden nem tágít. Csak szűkít. Minket. Be. Fogadjátok örömmel!

Nem, ezúttal nem az Éjjeli Depresszió youtube-on minden rangos “top 10 songs for your suicide” listáján előkelő helyen szereplő klasszikusról van szó, pusztán arra a tényre próbálunk rávilágítani, hogy mennyire gazdag is tud lenni egy elkötelezett metalos élete.
Sajnos a kívülállók ezt nem érthetik meg soha,  csak egy önnön mindennapjait a fémzenének szentelő ember érezheti át, mennyivel több jut nekünk osztályrészül, mint bármilyen egyéb stílus képviselőjének. Bizony, és nem is tegnap találtunk rá egyedi életformánkra, azóta sem bánva meg döntésünket. Igen, nekünk már meg volt a Code-debüt Nouveau Gloaming a megjelenésekor, mi már akkor is a HammerWorld-ön éltünk, mikor a kritikarovatuk design-ja is még teljesen más volt, sőt, Varg Vikernes szökését a börtönből is az eseményekkel egy időben izgultuk végig, nem is sejtvén, vajon ezúttal miért leszünk rá büszkék, ha nem kerítik kézre. Mindannyian könnyes szemmel idézzük fel első rojtosra nyűtt Slipknot-pólónkat, első villázós képünket valamelyik példaképpel, esetleg az első letöltött és mp3-lejátszón elhelyezett kedvenc számot. Nehéz szívvel elevenítjük fel a hangulatos nyári fesztiválokat, részegedéseket; ahogyan az egyik bokorban totál szétcsúszva hallgathattuk az aktuális Korpiklaani-koncertet, az életünk végéig elkísér minket. Sokan már fel sem tudjuk idézni előző életünket, homályos töredékek futnak csak át agyunkon, hiszen mi már nagyban tomboltunk meglelt identitásunknak köszönhetően, mikor az unalmas tucatemberek még mindig a Danubiuson és a Black Eyed Peas-en tengették silány életüket. És igen, jöhetett bármilyen járványszerű divathullám: emo, Magyar Gárda, H1N1, semmi sem volt képes elsöpörni a folyamatosan megújuló és zsigerekig ható metal muzsikát. Ennek örömére szenteljünk egy percet arra, hogy hálát adunk a létezése kapcsán; mi pedig az alábbi videóval szeretnénk kedveskedni minden kedves rokonléleknek.