Telemark, Norvégia. Lankás hegyvidék, némaság uralja a tájat. Ideális környezet a magányra vágyó zenésznek, hogy tölgyszellemrő8571_Burzum_uj_lemez_marciusbanl és fára mászó mágusokról fantáziáljon, majd 11 hosszú év után megtörje a csendet egy morfondírozós, a fényességes Isten háttértörténetét felvázoló zenei kompozícióval.
Vikernes épp egy tehenet fej, amikor rábukkanunk. Mosolyog, elégedettnek tűnik. “Mostanában nagyon sok tejet ád a Bauldry, jól érzi itt magát” — mondja felderült arccal, majd beinvitál minket a házába, ahol Mrs Vikernes és két gyermekük kedvesen köszönt minket.
“Ennyim maradt mára, de azt hiszem, többre nincs is szükségem”
— jegyzi meg Varg kis családjára utalva, hangjából a boldogságra való rátalálás mellől azért kiszüremlik cseppnyi bántottság. Érezzük, hogy ezzel az emberrel kegyetlenül viselkedett a sors, de ő azért mindenáron igyekszik elérni a kiegyensúlyozottságot, a szellemi kielégülést. “Nézd, a black metal árulóiról most ne is beszéljünk, ne rontsuk el a meghitt pillanatot” — teszi hozzá a művész úr, arcunkról leolvasva gondolatunkat. Majd gyorsan meg is magyarázza, mi végre most ez a lelki béke és felszabadultság: “Babát várunk, a harmadikat már a sorban. Én vagyok a földkerekség legszerencsésebb fickója” — újságolja el boldogságtól kipirult arccal, majd az ölébe kapja a földön játszadozó fiatal lurkót, és egy szelíd barackot nyom a buksijára. “Kis kópé, gyügyügyügyügyü, én kis viking trónörökösöm” — gagyog neki, majd arca elkomorul.
“Bárcsak a másikkal is ilyen jól megértenénk egymást. De nem, éjjel-nappal a szobájában kuksol és Necromantia-t meg Beheritet hallgat. Tudja, hogy gyűlölöm ezeket és azt akarja, hogy szenvedjek. Fasszopó zsidó kurva…”
— jegyzi meg elkesederetten felnőtt korba lépő lányára utalva, aki érkezésünk óta visszavonult a saját zugába, ahonnan éppen kiszűrődnek a Profanatica Weeping in heaven EP-jének kezdőtaktusai.
“Nem sok mindent tudok egyelőre mondani az új albumról. Igazából nem is gondoltam mostanság ilyennek a készítésére, de hát ha már a zsidó média ilyen jól kitalálta és még a számcímeket és lemezborítót is kifundálta helyettem, akkor legyen. A szövegek valóban személyesek lesznek ezúttal, már a cím is rám utal (Fallen
— a szerk.), az én elkeseredett és eredménytelen harcomra a világgal szemben. Konceptalbum születik ezúttal, mely Varg Vikernes nyugati szabadosság általi kizsákmányolását veszi górcső alá, életem egy-egy meghatározó momentumát kielemezve a post-rock nyújtotta sokrétű eszköztár elemeit felhasználva. Az Enhver til Sitt (Irgalmatlan a börtönig) például rabságom előtti hírhedtségemet mutatja be, azt a fajta tekintélyt, amit a sok pózer csicska tanúsított irántam, az újságokban félmeztelenül mindenféle harci buzogányokkal pózolgató black metal sztár iránt. De a Til Hel og tilbake igjen (A Pokolig az én tőröm vigyen) képében a gyilkosság is megidéződik, mely kereszt súlyát azt hiszem, örökké cipelnem kell. Máig bánom, hogy csak huszonhárom késszúrás történt aznap este, és nem koncoltam fel és szedtem ki az összes belsőségét annak a komcsi zsidóbérencnek. Pedig megérdemelte volna!” — itt ökölbe szorul Grishnackh keze, és felesége gyorsan ki is szalad egy kis nyugtató fekete teáért. A sokat látott zenész a falon függő nindzsa kardon nyugtatja tekintetét, majd rám sem pillantva kérdezi:
“Szeretnéd megérinteni? A kedvenc fegyverem ez, sok gondon-bajon átsegített már nehézkes életem során. Kemény dolog haragban lenni a világgal, de ugyanúgy menő is. Miért rajonganak szerinted máig annyian James Deanért? Mert a morci tekintetéért döglöttek a csajok, azért. Ingeborg is így szeretett belém, és románcunk azóta is tart. Bár örökké így élhetnék… Most minden jó. Kapja be az Európai Unió!”
Ez volt Count végszava is, és kedvesen kikísért engem farmja határáig. “Aztán nehogy Burger Kingben vásárolj”
— fenyeget meg játékosan az ujjával, és búcsút int. Sokáig nézem még a nyugodt, bölcs ember távolodó alakját a fagyos északi vidéken, amíg csak sziluettjét el nem nyeli a jótékony messzeség. Ma is sikerült nagyobb betekintést nyernem a világ mélységeibe és ezért azt hiszem, semmi okom a panaszra.