Az ég felé
/Textures – Upwards/

elhullajtva most e testet
már csak árnyékom marad fenn
újjászülje önnön vesztet
hamvaiból kitörve lenn
kinyújtózva mindent fedhet

menedéket szeretve
nehézséget megvetve
különbségük elvetve

siklani idő zátonyai közt egyre
nem felejtve kígyót kiben jöttem kegyre
élni e viharban tökéletes egy kor
és emlékezni hogy ki is voltam egykor

A reménytelen szerelem dala
/Anathema – Lovelorn Rhapsody/

Hallom a hangod
Oly lágy e dalod
S furcsa most csatlakozni
Hogy ily békés örökké együtt lélegezni

Mámor úszik s hangod hallja…

Mezőkön, hol a fű nagyra nyúlott
Aranyszőnyeg hömpölyög és suttog
Őszi fatenger zokog

Szánalomtól mentesen nőtt fel egykori bánat
Az örök könny viszonozhat mára

Mezőkön, hol a fű nagyra nyúlott
Aranyszőnyeg hömpölyög és suttog
Őszi fatenger zokog

Hajnal hasad, mint seb újra felszakad
Kietlen bánatban, élettelen hazug szavad

A szerelem elhagyott, elmenekült tőlem
Csábító vágy vár és hal el előlem
Mint újranyílás nélkül hervadó virágok
Déli napsütésben egy pillanatot kivárok
hogy felékesíts engem, én reménytelen szerelmem

Volt egy ígéretem…
/Anathema – J’ai fait une promesse/

Nézd csak, a fűz ahogy görnyed a tó felett,
mint ki szerelméért hajlongva könnyeibe veszett,
arra az őszre emlékeztet, letérdelve
s eljegyezve veled egy életre…

A naplemente eljötte
/Anathema – Sunset of age/

coming soon...

Nyomorúság trónja
…egy halódó értelemben
Szépség könnyét ontja
…leláncolva érthetetlen

Reménynek vesztett óceánja
…elárvult némaság
Gúnyos kacaj egy jól ismert mennyországban

(egyként) mindörökké kutatva
Napfény-szülte utakra
Naplemente láttában
Egy boldogság-álcában…
…nyár-korom halálában

Hamarosan ismét hazánkban lép fel a Cavanagh-tesók tudatmódosító szerek hatása alatt síró-rívó bandája, így mi is zokogunk kicsit lírikus rovatunkban, fogadjátok bőséges adag szorongással és szomorkodással!

Könnynek kincse
/Anathema – Sweet Tears/

Egymás karjaiba feledve
Könnyünk tengerében feredve
Édes bánatodba szeretve
Ez a teljesség el nem veszett
És immár soha nem felejtett

Mint remegés végigfutva gerincemen
Magányos éjek még mindig keringenek
És továbbra is vágyva említelek

Ez a teljesség el nem veszett
És immár soha nem felejtett

A lány már tovaszállt, de álmaiban él
Lelke éber és sikolya az égbe tér
A zokogó fűz könnyének hangja elér
Lelkeink alatt eszmél…

…hol minden öröm régen álomba merült
Ragyogásunk fénye a mennyekbe került…
Könny ízében hevült

A bölcsesség mint Istenség
/In the woods… – The Divinity of Wisdom/

Kutasd a saját mélységed tátongó belsejét,
és regéld el ezernyi hazugságod tengerét.
Szinte kiszáradtam belé, de visszatért erőm,
s éjsötét árnyéklétem lett ítélővé tevőm.

Miképp mind megéljük a kínoztató fájdalmat.
Majd megfúlva idézzük e halandó ártalmat.
Bár a folyton változó kozmosz már emberben él,
mitikus képek szebbek mint mit ismeretlen vél,
és egy napon a fény is oly szürke lesz, mint a lét;

Még ha álmaim egykor oly hasztalan feledtem,
és a sorsunk sosem volt megírva, vagy temetve.

Mindenképpen enyém már a létezés szépsége…

Egybeforrva saját tudásom nyugodt létével,
istennek szült kín és öröm együttes képével,
amit megszerzett fényével…
gondolatom és emlékem,
(mind mit valaha szemléltem).
Bölcsességgel istenivé
ereimet színezi vér,
földi képem hit-veríték.
Csak én. Égi, nem isteni.

“Nem állítok elétek példaképeket – és nem is hirdetem, mivé legyetek. Egyszerűen csak azt szeretném, hogy lássátok: minden megvan bennetek, amire valaha vágytatok. Csitítsd el az összes álmod, vágyad és terved, melyekkel egyetlen célod, hogy mássá legyél; így azzá válhatsz, aki igazán vagy. Nem foglak kivezetni a saját belső létedből. Csak gyere és lásd, végül ki marad magára benned.” /Bhagwam Shree Rajneesh?/

Az In the woods… néven ismert formáció az a fajta kultbanda, melyet kevesen hallgatnak, de általában a többiek is próbálják isteníteni és leplezni hogy még egy számuk sem pörgött a lejátszójukban. Mi meg csak szövegelünk, de azt annál nagyobb elánnal. Lássuk az egykorvolt norvég avantGárda tanítását, mely nem is az övék igazából, de az már nem számít.

Sírfelirat
/In the Woods… – Epitaph (King Crimson-cover)/

A táblát, melyen prófétáknak szava zengett
beforrt hege díszíti, immáron csak reped.
Minden eszközön túl, ha végleg is halál,
napfénynek ragyogása fényében talál.
Mikor minden ember éltén sárban eseng
rémképek és álmok közti tépett keserv,
nem helyezi senki nyakába a babért
mint sikolyok hangja csendbe fúlva alélt.

A végzetnek súlyos vaskapui között
idő magva elvetve a mélység mögött,
és azok tetteivel ím megöntözve
kik látnak és ekképp is vannak köszöntve;
tudomás viszont halálos baráttá lesz
ha szabály tartása senkit sem kötelez.
Egész emberiség sorsát amint látom
őrültek kezébe helyezve találom.

Káosz és zűrzavar lesz sírfeliratom.
Ahogy kitaposott ösvényt el is hagyom;
ha megtesszük, kacagva hátradőlhetünk
ezen napon.
De félek holnaptól már zokogás kínoz.
Igen, félek holnaptól zokogás kínoz.

Most induló rovatunkban igyekszünk egy kicsit mélyebb húrokat megpendíteni azon a bizonyos vízigót lanton, ezért kortárs poéták irományait fogjuk lefordítani és szétosztani az éhező etióp gyermekek és Pokolgép-rajongók között. Fogadjátok sok szeretettel ti kis irodalmárok; ha jók lesztek, ünnepi különkiadásként majd leközlünk egy Bravo-dalszövegmagyarítást is, hiszen gondolom mind tudjátok: ők a fordítás alfái és omegái.

Elsőként következzen a morci szupersztár költeménye, kitől nem bánnánk, ha egy kicsit berágna ismét, hiszen az általunk

a földműves családapa régen sem tudta leplezni érző szívét

imádott név albumcímként való felhasználása önmagában ezúttal nem volt elég.
Let’s see what the Lord of the Akershus County, Grishnackh preach about!

Elveszett bölcsesség
/Burzum – Lost Wisdom/

Mialatt él hitünk talán:
világunk – a valóság
az egyetlen – de csak egy
megnyilvánulása a lényegnek.
Más terek fekvésének határunk az ura,
távlata a való felfogásnak és közös útnak.
De azok sem kevésbé léteznek
mint mit ember láthat, érinthet, érezhet.
Megtagadva a vak templom által,
mert ezek nem jelei Isten szavának -
ugyanannak az Istennek, aki felégette
az értelmet.

Erről jut eszünkbe, ezt láttátok?:
http://www.teufelstomb.com/news/twilight-star-to-play-varg-vikernes-in-black-metal-movie/
Mekkora oltás! Mindenesetre izgatottan várjuk, mikor fog végre ránk mosolyogni a Story címlapjáról Varg és tinédzser lánya (fincsi csajszi lehet) könnyfakasztó élettörténettel-zsidózó észosztással megspékelve!