Egész nap csak a nyulak és az eredendő gonoszság közötti hiányzó láncszemen gondolkoztunk, lelki szemeink előtt bizonyítékok és ördögi megnyilvánulások tucatjai jelentek meg, mindhiába.

evbunshirt

Ez például elég szemét húzás, de hát vegyük már észre: egy más fajhoz tartozó lénnyel bánt el ily cudarul (valószínűleg nyuszimamával nem tenne ilyet), ráadásul nem is tépi ki a zsigereit jó szaftosan, csak megfosztja az életadó forrásától. Igazából a robot még hálás is lehet neki könyörületességéért…

mickeyevilbunny

Ejnye no… Nem egy kedves húzás kihasználni egy szerencsétlen egér jóhiszeműségét, és a “sok kicsi sokra megy” elvének alapján ilyen rútul elbánni vele. Habár… Mindannyian láthatjuk, hogy nem egy átlagos rágcsálóról van szó, és Mickey már a South Parkban is nagyon csúnyán viselkedett szegény Jonas Brothers-szel, egy hasonló szőrösszívű, zsarnokoskodó teremtmény pedig csak azt kapta most, amit megérdemelt. Tehát a kis tapsifülesek éppen hogy egyensúlyt hoztak az Erőbe ahelyett, hogy az örök kárhozatba nyújtottak volna betekintést számunkra. Aranyos kis barátaink ők akkor, nem?

funnybunnyhunny

Nahát, ez már elég hitelesen elénk tárhatná a Sátánnyuszi kettősségét, de még mindig ott van bennünk az a kísértő kis gondolatszikra, hogy a fénykép elkészülte után az alany visszavedlett bájos amerikai tinilánnyá, aki féli Istent, gabonapelyhet eszik reggelire és a Harvardon szerzi diplomáját emberjogi ismeretekből.

bunnypanda

Ez viszont már jól közelít ahhoz, hogy remek példaként szolgáljon bizonyításra szánt tételünkhöz, a black metalos pandák nyulak általi legyőzetése ugyanis egyértelművé teszi számunkra, kik a poklok örök hercegei és uralkodói, és kitől való szabadulásért kell imádkozni, ha esetleg látjuk, hogy gyermekünk már megint paráználkodik, ne adj’ Isten homoszexuális szeretne lenni. De még mindig nem az igazi — hisz jól tudjuk, hogy a sárga lézerfény a Jedik attribútuma, akik egyértelműen a Jó Ügy Szolgálói. Már majdnem bedőltünk…

inland-empire-rabbit-family1

Ajjaj! Egy szavunk sem lehet. Ha David Lynch ennyire nyilvánvalóvá teszi, ott kétkedésnek helye nincs. Hiszen legyen akármekkora Rammstein-fanatikus is direktorunk, ő mindenképpen bizonyította már, hogy nem beszél mellé. A Radírfej újszülöttje előtt leborultunk, az Elefántemberen zokogtunk, a Twin Peaks pedig ráébresztett minket az igazság mibenlétére (ha Laura gyilkosára nem is). Azt hiszem, ez az Inland Empire-féle ábrázolás pontot tehet kérdéses vitánk végére. Ami Lynch fantáziájában megjelenik, az csakis kultikus, megátalkodott és örökkévaló tárgyra irányulhat — ilyetén a nyulak mától a mi mestereink, a káosz örök szellemei. Hail the Rabbit!