Az Impaled Nazarene valahogy mindig képes volt megnevettetni minket, még ha igazából okát ennek mi magunk sem tudjuk megmondani, nem hogy még el is mekegni. Lehet már maga a tény, hogy ők akkor egyszerre finnek és black metalosok, ez volt ránk oly mulattató hatással, de hát lépjünk túl az ilyen fémszívű felszínességen, és fogadjuk el, hogy a Jézust vámpírnak képzelő szesztestvérek valóban a Sátán követei.
A legendás (értsd: kvltikus) zenekar ugyan nem készül meglátogatni minket, de Transylvania van annyira közel, hogy néhányunknak pár lejt meg is érjen ez az este, még akkor is, ha az előzenekarok a főbandánál is humorosabbnak (értsd: feleslegesebbeknek) mondhatóak.
A magyar Dim Vision már a Nadirral is kiadott egy split lemezt, brutális death metalt játszanak olykor blackesen ridegnek tűnő

ráadásul a flyer sem elég menő

ráadásul a flyer sem elég menő

riffekkel, egyre jobbak lesznek blablabla. Elpicsoghatunk még itt egy ideig, a szomorú igazság az, hogy minden igyekezet ellenére ez mégis csak sablonos death metal, amely műfajban már amúgy is csalódtunk idehaza (meg általában is), mert a színpadon bemutatott szigor meg gonoszság mögött nem látjuk a valódi frusztáltságot, az igazi debil megnyilatkozások tömkelegét és elcseszett életvitel sajtóban való levezetését. Hát hogy higgyük akkor el a gyilkosságra buzdító, sötétségről beszélő sorokat, kérem?
Aztán lesz egy Spiritual Ravishment nevű román grindcore banda is. Ennyi ismertető alapján mindenki elképzelheti őket magának, több szót nem is érdemelnek.
A Ritual of Odds kicsit érdekesebb, mert bár már  2003-ban megalakultak, albumra csak idén ragadtatták magukat, rögvest kettőre is. Ami még viccesebb, hogy a két lemez olyan, mintha két különböző zenekar készítette volna őket, a God is an atheist inkább egy kissé puritánabb megközelítésű metalcore-t tartalmaz, míg az Underverse még kacagtatóbb, mert valahogy bevágták az uncsi zenéjükbe az Avenged Sevenfold énekesének hangját, és még csak le sem tartóztatta őket ezért a görög hatóság. Na mindegy, ők sem tudjuk, mit fognak itt keresni.
Ennyi gyengus előzenekar után el is fáradtunk, kezdjük érteni, Varg Vikernes miért küldött egy “big fuck-off”-ot a ’90-es évek elején a kecskeblekkereknek, valószínűleg ha élőben végig kéne szenvednünk ezt a három akármicsodát, mi sem lennnénk vidám hangulatban, még ha maga Anton Lavey szelleme is tartana utána mesemondó estet legmenőbb firkálmányaiból (tehát valószínűleg norvég barátunk is végignézte egy hasonló fellépésüket, és aztán kezdte el gyűlölni a zenekart és magukat a koncerteket is). Inkább hagyjuk is, ne menjetek el, az Impaled Nazarene amúgy sem annyira menő, meg már kezdenek thrashesedni is, szóval az idióta Mortification / Blood Red Razor Blade — féle “cáccácáccácáccá”-ból is hiány lesz, akkor meg kit érdekel.
Maradjunk hát a blacker alapigazságnál: underground is DEAD, a túlélők hagyjanak már békén minket.

UPDATE: Ez a koncert elmarad!