A június végi Nagy Kollektív Nedvesedés egy bugyirohasztó pillanatában, ahogy több millió pixelen sztereóban bámulhattam a Hullasminkes Magánjézus fonnyadt seggét, arra gondoltam, hogy a basildoni srácok végképp bebukták a legenda státuszt. Mellszőrzetem az égnek fordítottam, arcomon kopogott az eső és vagy négy rajongói könyök, a felhők között bujkált a Hold, majd megszólalt a Waiting for the Night… és akkor már tudtam, hogy Dave Gahan 1996-ban meghalt és nekem meg kell emlékeznem a szénné kokszolt tüdejéből utoljára felböfögött, legtisztább zeneiségű albumukról, mely Ultra néven anno ott fogott meg, ahol a legérzékenyebb.

Útjára bocsájtom hát az emlékezés spermacseppjeit, a kirakatüveg repedéseiben pedig beszéljenek helyettem a filmek.

Mottó: I saw the white in your eyes / Beat me, she said / Cruel, violent shotgun love / I kill you, point blank range (…) I did not want, I did not feel. (Nattefrost – Pierced Genitalia)

….tovább

Mostanában rengeteget hallom (mit hallom, olvasom, különböző fórumokon) a tizenix éves Kult figurák hozzászólásai közt a ‘szart se tudol a metálró’ ‘ stílusú vagdalódzásokat és az ezt követő hatalmas megfejtéseket a régivágású, mára kikopott szellemiségről. Nem akarok én senkit megbántani, de fogok. Ez itt nem egy ilyen tipikus szopkodjuk egymás csápját stílusú webzine, konkrétan teszünk mindenkire és mindenre magasról, arról írunk, amiről akarunk, mert a MIÉNK! Viszont a félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy nem a srácokkal van a probléma, hanem azzal, hogy nem tudják, mi az a régisulis szellemiség, amiről értekeznek, épp ezért döntöttem úgy, hogy elmesélem nekik, hogy míg a velem egykorúak helyeslően bólogatnak, valamint mosolyognak a szemük elé táruló emlékeken, valamint az önmagukkal történő szembesülésen (bizony, te is magadra fogsz ismerni), addig a „kopaszok” csiszolódjanak egy picit. ….tovább