A kultikus tatabányai Roxxy Music Café klub ugyan az egy napra jutó Agregator-koncertek tekintetében kiérdemelt első helyről ismerhető leginkább, de most a visszatérő Christian Epidemic újra birtokba veheti majd a nívós szórakozóhelyet, karöltve néhány hasonlóan sikeres underground gyöngyszemmel.
Az időtlen idők foglyává vált Christian Epidemic most visszatért a bíbor idők alkonyának zsírtól hemzsegő színterére, hogy bizonyíthassa vadgesztenye szívének továbbra is irgalmatlanságtól feszülő vaskomorságát, mámorosan vérengző epéjének savózáporzását. A csapat körül ugyan volt néminemű kínnal telt csöndesség mostanság, de a szerelmesverseiről ismert banda végre egy új ballada-füzérrel bizonyítja számunkra: magányukból feloldoztattak, Krisztián is visszatért közéjük, így nem kell Epidemic-ként szégyenmarta jövőtlenségüket kicsíráztatniuk, és ugyanakkora pusztítást képesek ma is véghez vinni, mint miként könnyes könyvük idején arra képesek voltak. Új hangzóanyaguk néhány szövege pedig előrelépésnek is tekinthető saját magukhoz képest: soraik olvasgatása közben zsebkendő és Star! magazin helyett ezúttal fakanálért is nyúlhatunk, hogy az olajban sült habzó vér és a bélből font lugas receptjét felhasználva készítsünk magunknak gyötrő lakomát, tagadásszülte ördögi tort ülve újra és újra, amíg csak az összes angyalt máglyák tüzén nem égeti el a dicső vég. A Chemokalipszis címe pedig már önmagában találónak nevezhető, hallgatása közben ugyanis hirtelen azon ezüstös tapasztalat marhatja majd torkunkat, hogy szobánkban fellelhető összes csókkal meg nem szentelt légy a pusztulás útjára lépett, beteljesítve az album gyilkos címének hűtlen jóslatát is egyúttal.
A lélekvesztett irány meg természetesen ugyanaz, vagyis a sötétség által zúgó vihart kavart mámoros szennydallam, Krisztus vérét tovább ontva, egészen a húsáig hatolva a kereszténység már amúgy sem túlzottan látható testének, mely cselekedet annyira azért nem nevezhető merésznek, mint mondjuk egy Marblebog-koncerten a Christian Epidemic-pólóban való felbukkanás.
A Toscrew legutóbbi, Antiego címmel megjelentett albuma heves vihart váltott ki a Fémforgács-hangpróbázók lelkében, az utolsó helyre taszajtva szegény sors által is megtoszott bandát, de szívünkben csak még kedvesebbek lehettek ezen élvonalból történő kiközösítés után: élénk alakban mocorogni kezdett bennünk a lepontozottság iránti elismertség, és mohó szájjal vetettük rá magunkat a visszafogottnak tekinthető együttes diszkográfiájára, magunkban már előre elhatározva, hogy Matyi éneke akkor sem fog zavarni minket, ha mégis. De nem is volt szükség előre hozott verdiktünkre, hiszen a vokál egyáltalán nem volt irritálónak nevezhető, bár éppenséggel kiugrónak sem: zenéjük ezen része épp annyira semmilyen, mint a többi. A dalokat hallva mintha black metal-t igyekeznének prezentálni számunkra, és még ha honlapjukon death-ként is tüntetik fel stílusukat, leginkább előbbi műfaj irányába sorolhatóak helyenként fellelhető nordikus riffjeik, hűvösebb atmoszférájuk és a károgás-üvöltés határmezsgyéjén elhelyezkedő vokál okán; persze minőségi ítéletet nem hozva a stílusmeghatározással, hiszen death-ként is lehetnének igényesebbek és egyedibbek, de black-ként is sötétebbek és zsigeribb muzsikával felvértezettek. A középszerbe bátran soroló zenekar dalcímei viszont határozottan érdekesnek nevezhetőek: ezek alapján feltehetően pályáztak a Siculicidium utáni második helyre a szokatlan megnevezések listáján, egyelőre sikertelenül. De néhány újabb “Élénk alakban mocorog a szerénység”, és máris az élbolyban találhatják magukat, szóval csak így tovább! Ha meg más nem, az RTL Klub biztos továbbra is tárt karokkal várja majd a zenekart, bűbájos riporttal ellátva a gyermekkorában tótosan Á-zó Kristófot és sátáni bandáját.
Az EXODIKON is saját meghatározása szerint dallamos death metal-t igyekszik játszani, eddig kevés visszhanggal, illetve minimálisnak mondható egyéniséggel, de egyelőre az Eradication sem tört ki az underground azon világából, kik még a Gorezone fesztiválokon is vagy elsőként, vagy utolsóként kapnak helyet bizonyításra. Zenéjük ezen a szinten mondjuk egész kellemesnek, színvonalasnak mondható, csak magasabb pozícióban lesz gond tempósabb muzsikájuk kiugróbbá tételével, de az esély előttük áll, és akkor talán Győrben sem egy fős közönség előtt mutathatják majd be mesterségük irgalmatlan címerét.

Christian Epidemic, Toscrew, EXODIKON, Eradication
2011/05/27 21:00
Tatabánya, Roxxy Music Café
ingyenes