Április nyolcadikán volt a húsz éves évfordulója annak a happeningnek, amin összesen két résztvevő volt: Dead és a sörétes puskája.
Április tizenegyedike a Költészet Napja, így ez egy kitűnő alkalom, hogy picit méltassuk most Per Yngve “Pelle” Ohlin (Dead felvett neve) költői tevékenységét, hitvallását.

Dead volt talán a földkerekségen az egyetlen, aki igazi költői vénával született és ő volt az egyetlen, akinek igazán sikerült a belső énjét megmutatnia a nagyközönségnek. (lásd kép)

Nem döglött, csak pihen!

Nem döglött, csak pihen!

Tény, hogy az utolsó óráiban már nem bíbelődött szóképek és cizellált sátáni gondolatok lejegyzésével, ám a fennmaradt búcsúlevele is sziporkázik a művészi nagyság minden kínjával és örömével. Tömören ennyi állt a levélben: Bocs a sok vérért.
„Bocs a sok vérért”. Már a ’bocs’ kezdés nagyon erős, mert magyarban ez egyaránt jelenthet bocsánatkérést, ugyanakkor az anyamedve kis kölykét is ezzel a négy betűvel írjuk le. Marad tehát a tanácstalanság, hogy a költő mire gondolhatod abban a kis faházikóban, az erdő szélén.
’a sok vérért’ – nagyon érdekes, hogy egy olyan eseményt vizionál a költő ami ténylegesen valóra is vált. Kevesen tudnak ilyen bölcsek és előrelátók lenni, általában csak hatásvadász dolgokat meg egyéb balgaságokat mernek leírni a művészek. Azért fontos ez, mert akár mellé is lőhetett volna és elég ciki lett volna átírni a szöveget, hogy „bocs a sok bénaságért és a vérért’. Nem, egyből, csont nélkül (mondjuk itt feszül némi ellentmondás) sikerült tervezett akcióját véghezvinni.
Mindenkit máig foglalkoztat a kérdés, hogy mi volt a valódi oka az önkezűség ilyetén véghezvitelének, mik voltak a kiváltó okok, mi vezethetett idáig egy kortárs művészembert, hogy varjúkat kergessen az örök vadászmezőkön?

Euronymus zsarnokoskodása? Hellhammer zavaró hedonizmusa? Netán Vikernes bohémsága? Elfogyott a corpsepaint készlete? Nem tudjuk mi sem.

De azt igen, hogy ezzel a tettével 20 év múlva a hipster blackmetalosok védőszentje lett. Mókás, nem?