Oliver Side For the musicians who might feel concerned: what kind of Metal would you NEVER want to see associated with Adversum?
Kim Sølve Power Metal. With dragons and swords and shit. Grindcore. Viking Metal. Or anything that has lost the sparkle in its eyes. Come to think of it I think most Metal is wrong for Adversum, just like all genres in general are wrong for us. It would be wrong to make some categorization about what to sign and what not to sign. In these times however, it is necessary to have a certain musical profile. But I prefer this profile to transcend easy categorizations.
Zajlik éppen a Metalfest, így stábunk nagy része is Csillebércen tartózkodik, hogy sorsfordító élményekkel legyen gazdagabb, és 30 év múlva nosztalgikusan emlékezzen vissza a Korpiklaani zsigerig ható zeneiségére, akárcsak ma teszik ezt néhányan pl a Piramis nevezetű CSODÁval. Fotóriporterünk lelkére kötöttük, hogy ki ne hagyja a Sabatonnal való sétahajókázást a Dunán, így igérhetjük olvasó(i)nknak, hogy nemsokára egy komplett útinaplóval fogunk jelentkezni, egy atmoszférikus kis beszámolóval a svéd betyárok ivási, csajozási és háborúskodási szokásairól. Ehhez kapcsolódó hír még, hogy a Sabaton következő albuma már a frissen létrejött norvég Adversum kiadónál fog megjelenni, amit mint tudjuk Kim Sølve (TKDS – Trine + Kim Design Studio, Unreality art project, Swarms) kvltfigurának köszönhetünk. Ugyan hallhattunk arról, hogy első két kiadványként a Yurei (avantgarde lebegés) és a Delirium Bound (megfeketedett cséplőmetal) új albumait fogja jegyezni az Adversum, de a hirtelen adódott lehetőséggel Kim is élni kíván. Ahogy elmondta:
“One day everybody has to face his life and his aims. I mean when you have to make a change and choose between avantgarde and money. I’m not a child already, I have to consider myself a responsible grown-up and think about the futur of my family. There’s no money in experimental music so I had to find a new way”
És igen, pár nap és mi is érkezünk az Amon Amarth- és Hammerfall-koncertbeszámolóval. Legyetek izgatottak!
És azt hiszem, ezen jelenséghez megannyi sorstársamnak is szerencséje lesz, mialatt a Japán Sigh fogja szolgáltatni a zenei aláfestést életük egyes pillanataihoz. És hogy nehogy azt hidd, kedves olvasóm, hogy a szuperlativuszok kényes mezejére tévedtem volna, gyorsan közölném, hogy nevezett formáció nem csak hogy igazságot szolgáltatott a perifériára szorult szigetországi csapatoknak, de egyben kivívta a folyamatosan új hangokat kutató nemzetközi szakma rangos elismerését is. A képlet egyszerű: végy egy tucat ölelgetnivaló mesefigurát, vegyítsd az Unexpect és a Sleepytime Gorilla Museum kaotikus disszonanciájával, és máris megtudod, miért hever immár a fél világ hőseink lába előtt. Kawashima és baráti köre ugyanis pont olyan arányrendszerben ereszti össze a Vándorcirkusz hatásmechanizmusát és az egész Inner Circle dühödt erejét, hogy az egyaránt képes hitelesen szórakoztatni és vad érzelmi töltetet átadni hallgatójának. Hogy egy releváns példával éljek, hasonlóan működnek ők, mint egy tojáshéjas Godzilla: aranyosnak aranyos, de úgyis tudod, hogy a végén darabokra fog cincálni téged. Említhetném még a Musica In Tempora Belli sodró lendületét, katartikus dallammeneteit, a szélvészgyors tempó- illetve hangulatváltozásokat vagy a kéken és lilán virító kikericseket, azt hiszem, a Scenes From Hell magáért beszél. A The End Records üdvöskéje ugyan ezúttal nem próbált eleget tenni Marinetti és barátai célkitűzéseinek, mégsem hagyott alább bennük a lendület – nem is maradt más dolgunk, mint hogy kényelmesen hátradőljünk meseszép liliomokkal futtatott farkasvermünkben, és reggeltől estig a ‘Scenes dalait hallgassuk, hiszen a közveszélyes gyaloglóknak is kell egy kis pihenés, ugye.
