5. A Lángoló Gitárok listája

Magyarország legtrendibb rockzeneinek mondott honlapja nyilvánvalóan a Lángoló Gitárok, akiknek már a nevük is jól példázza sajátos életfilozófiájukat, miszerint legszívesebben eltüzelnének minden keményebb hangzás létrehozatalára képes hangszert, és egymást átkarolva énekelnének Neoton Família-slágereket a tábortűznél.
Számok tekintetében nem, de listakoncepciót nézve mindenképp van náluk egység: az év lemezei mellett listázták a dalokat, a koncerteket, a csalódásokat, illetve a 2012-re vonatkozó elvárásokat is.
Bodnár Dávid listáját szemlélve rögtön zavarba is jöhetünk, hiszen a legjobb albumok mindegyike ismeretlen a legtöbb épeszű ember számára, de annyira, hogy még stílusbesorolásra sem merünk vetemedni ezek láttán. Persze tudom, ez a reakció elég nevetséges tud lenni: az ember sose legyen büszke arra, ha valamit nem ismer, inkább húzza meg magát a sarokban, esetleg töltse le mindet, blabla. Csakhogy ezt a korrekt szabályt is felülírja az a pillanat, amikor az emberfia a Vtgnike – Sueta Nebitiya lemezzel találkozik. Ilyenkor nincs helye óvatoskodásnak, ki kell mondani: he?
A többi listáját látva viszont körvonalazódik bennünk egy abszolút Lángolók-kompatibilis értelmiségi: Slayer- és Parkway Drive-koncert a legjobbak között, ugyanakkor dubstep a csalódásoknál.
Csepely Adrienn listáját látva elgondolkodhatunk azon, hol is tart a mai magyar (szabad) rocksajtó: bizony, Alessio Allegrini-Claudio Abbadónál, Lang Lang Liszt, My Piano Hero című black metál munkájánál, valamint az operabáloknál. Ördögi fejlemény.
Jellemzően egyébként minden listán ugyanaz az unalom fogad minket, de hát ez valahol ezeknek a lényege: senkit nem érdekelnek, de az ember mégis szereti leírni, mellé kis körítésként ömlengve az előző évéről, (vissza)fejlődéséről és újként kapott ingereiről.
A szürke rangsorokat görgetve kis felüdülés Gnosis vicces megjegyzése, hogy év csalódásaként könyveli el Lou Reed és a Morbid Angel közös lemezének hiányát, de hát látható, hogy ebben a nagy komolykodásban ő sem meri szabadjára ereszteni egyéniségét, inkább csak jelentést készít.
A három Dankó (Jones is itt van, ami igazán gyenge poén) helyezései szintén uncsik, a többi meg a szokásos.
2011 csalódása, hogy hozzájuk még mindig 19 bértollnok ír listát, illetve hogy sixx várakozással tekint az ambient metal és a jazz hardcore megszületése elé, pedig már mindkettő létezik.

4. A NuSkull listája

Az övék is olyan elképesztő hosszúságokba nyúlik, hogy inkább csak az első felét nézzük, Bali Dávid úgyis ott van, így nagyon fontos személyről nem csúszhatunk le.
Dávid listája láttán rögtön elégedetten bólogatunk: lám, egy szakértő helyezettjei, hozzá szakértői kommentár, szakértő csalódásokkal és szakértő várakozással.
Azt is tapasztalhatjuk aztán, hogy már követői is akadnak stílus tekintetében. Budai Benjámin például így kezdi szövegét: “Az én megítélésem szerint 2011 a következetesség éve volt, hiszen kár lenne eltitkolni az emberek elől azt a tényt, hogy az elmúlt évek zenei hullámai igyekeznek úgy deformálódni, illetve kiigazítani a hiányosságaikat, ahogyan azokat a vezérlemezek szinte hagyományoknak mondható elvei diktálták.” Ezt tényleg kár lenne eltitkolni az emberek elől, de azt sem árt tudatni mindenkivel, hogy ő ott kíván lenni a djent következő állomásain. Listája egyébként abszolút NSZK-hoz illő: van rajta pop-punk, sludge, country, de még emocore is.
Buzás, Deményfalvi és Gellért is úgy gondolja, hogy ez egy gyenge év volt, kevés újdonsággal, sok rezignáltsággal, lassan megjelenő ráncokkal az ember homlokzatán. Gellért kemény sorokkal is nyit: “2011, ím szólok hozzád! Fos év voltál a szám ízének”, mely pimasz hangütés a továbbiakban sem tűnik tova megnyilatkozásából. De legalább fejleszti szókincsünket olyan elementáris erejű kifejezésekkel, mint a “kakiputtony”, a “rökkös”, a “dimdindambin”, vagy éppen a “daj daj dimbindaj”.
Csalódás a listájukban, hogy nincs benne trad metál-gúnyolódás, sőt, Falvay Gergely még említésre méltónak is találja a Powerwolfot. Ha így folytatják, valószínűleg ők lesznek az új HammerWorld.

3. A KronosMortus listája

A KronosMortus neve még mindig egy jól bejáratott vicc fémzenei körökben: néha felbukkan fesztiválon egy-egy arc, aki az ő újságírójuknak vallja magát, de persze nyílt titok, hogy cikkeiket lamantinok írják, amit jól mutat egészen zseniális Kárpátia-koncertbeszámolójuk is.
Mortusék listája már megüti a viccreléket legalább, valamint nem is fűznek felesleges baromságokat a felsorolások mögé, ami egészen pozitív mindaddig, amíg nem konstatáljuk, hogy 11 szerzőt rángattak elő a kalapból, ami rejtély, lévén összesen nincs ennyi ember, aki olvasná a KronosMortust.
A lista a szokásos, mindenki beszél a Thy Catafalque-ról, a Machine Head-ről szerencsére kevésbé, és Menegroth felsorolásának képében még egy fél-true listát is felfedezhetünk: van itt Kroda, Shining és Warbringer is, de sajnos Amorphis is felüti a fejét, sőt, még a Turisas is. Ez alapján Menegroth-ot tudjuk elképzelni a jövő Milán Pétereként: ismeri a jóságokat, de azért a harcoss lemezek sem állnak messze a szívétől, hiába, a viking tinimúlt kötelez.
Morhguel listájára mi is rárántottunk, még a Peste Noire-t sem volt rest elhelyezni rajta.
Sajnos ők sem kerülték el a listaösszesítés bűnét, aminek továbbra sincs semmi értelme, hacsak nem az, hogy az ember egy tízes alá akar helyezni Thy Catafalque-ot, Within Temptation-t és Amorphist. Bár ez még a jobb eset, a Vaskarc közös topjába sikerült egymás mellé sűríteni a TC-t, a Partyzän-t és a Virrasztókat.

2. A Subterra listája

Náluk minden király. A Subterra olyannyira menő volt az utóbbi években is, hogy bár háromhavonta posztolnak mostanság egy cikket, de januárban azért rendre megjelennek fejenként harminc listás albummal; valószínűleg ők az írás rovására is egyre csak hallgatják az újabb és újabb zenéket. Tavaly meg is jegyezték, hogy bár későn teszik közzé listájukat, de mentségükre legyen szólva, hogy tényleg MINDENT meghallgattak.
A Subterra-lista pozitívuma, hogy nothingnál az Amebix – Sonic Mass csalódás, amely lemez tulajdonképpen egy nonszensz, se füle, se farka, utóbbi még akkor sem, ha sludge-ként próbálja időnként eladni magát, máskor meg csupán egy giccses szeméthalomként. Nem is csoda, hogy egyes körökben az év lemeze lett, de erre válaszul idéznénk inkább nothing mottóját: “a metál halott, a hipszterekre meg halál.”
A Subterra listájának elemzését már megkezdte egy nemzetközi trveságkutató intézet.

1. Az Autodafé listája

Az Autodafé Kvlturális Magazin idén is bebizonyította, hogy a mezőny legjobbjai, egyben az egész metálszcéna legkiválóbb ízléssel megáldott élharcosai. Holden első hármasa egészen zseniális, jómagam teljesen meg vagyok elégedve a helyezéseivel, illetve a Peste Noire abszolút elsőségével, bár azt némiképp sajnálom, hogy a Diapsiquirt nem tüntette fel rajta – mentségére legyen szólva, hogy néha az istenek is hibázhatnak.
Rantottbus listája lenyűgöző, Macsek most sem tévedett, 1 és cucu pedig hozták a formájukat. A többi néma csend.