Az ember alapvetően magányos lény. Szép az, ami érdek nélkül black metal. A szimfonikus black metal hazugság, amely segít felismerni az igazságot.

Októbertől efféle mondatokkal kezdhetünk barátkozni, hiszen bemutatják végre a magyar multiplexek is a pécsi Athalay két tagjának, Ruszák Miklósnak (civilben Moonspell-rajongó) és Dobos Elvirának (civilben gothic lolita) közös filmjét, az Ajjaj! Ez Black Metal! című alkotást.

A dokuhorrorban a két nagyreményű fiatal olyan örökérvényű kérdésekre keresi majd a választ, mint: “Lehet-e black metal, ami nem az?”, “Nevezhetem-e a Rotting Christ-et black metalnak, ha bölcsész vagyok?”, illetve a “Miért lesz művészi és sötét minden olyan zenekar, amelyikben szintetizátort használnak?” felvetés is megválaszolásra kerül.

A két tudósember úgy véli, művük lerántja végre a leplet a szellemi és a zenei sötétség összefonódásáról: ahogy a színpadon irodalmárként tevékenykedő Dobos Elvira testvérnővére, Dorina is vallja, “csak az lehet művészi, ami élvezhetetlen gagyi”, míg a képzeletben szociológusként működő Ruszák Miklós ezt emígy fogalmazza meg: “a társadalom megérett a pusztulásra és a Carach Angren zenéjére”.

Mindenképpen támogatandó a két ifjú titán azon álláspontja, hogy nem a legismertebb black metal zenészeket kell megszólaltatni a black metal kapcsán, hanem a legismertebb nem-black metal muzsikusokat: így nyilatkozhat majd Nagy András a Sear Bliss-ből, Vida Gergő a Lélekviharból és az Ismeretlen Zenész is a Gate Of Darkness-ből.

“Úgy érezzük, a fenti zenekarok a true black metalhoz képest valami újat hoztak létre a műfajon belül” – mondják tréfásan az előadók, majd a mosoly az arcukra fagy, és közlik, hogy komolyan beszélnek.

A Zord Kaszás egy szociológiai tankönyv képében közeleg. Még több móka és kacagás ezen a fagyos weboldalon: http://hu.attentionblackmetal.hu/