Évek múlnak és évek jönnek
de hiába hullnak a könnyek
hiába hullnak a könnyek
tegnapoknak acélárnyát megelőzik a jobbak
győzhet egy nap a jobbik

paneltömbök lakóit temeti az alpesi deviza réme
a másik oldalán is a mi képünket villantja meg az érme
de holnapra ravatalban fekszik az egykor kínzó bástya
elvtársak zúgnak de megmondták rég hogy nekünk a hatalom árt csak

árad a Duna, halott a puma
de hűséges a város a politikus ármányhoz
árad a Duna, szenved a puma
és hűséges a metálos a kritikus ábrándhoz

(Refrén:)
Kilőnéd tán a szemem? (8x)

Unjuk a szavak harcosát
zúgják a vesztes nyomorát
unjuk a szavak harcosát
zúgják a vesztes nyomorát

És ha belépünk a ravatal csöndjébe
fizetheti a nép italunk a söntésbe’
fellépünk még néha a megváltásnak színpadán
meghaltok mind a farizeusok kínpadján