Annak idején minden metalos megkapta köremailben azt a levelet, amiben egy lovag egy királylány és egy sárkány szerepelt. Majd ezen főszereplők egysoros történeteit olvashattuk a különböző (metalon belüli) műfajokkal párosítva.
Ez tizenévesként, elsőre olvasva rendkívül szórakoztató volt, másodjára már kevésbé.
Ezen a zseniális ötleten felbuzdulva nekiveselkedünk mi is valami hasonlónak, szigorúan felhívva mindemellett az Olvasó figyelmét, hogy csak egyszer olvassa el a szöveget.
Heavy metal: HAIL! Rockerek és Metalosok! Üdvözlünk mindenkit a Galoppozó Puma országában! Nem összetévesztendő a Gurgulázó Punával, ami esküdt ellenségünk a Pornogrind Egyesület reakciós röpirata. Programunkban szerepel a PVC gyárak privatizálása, a sörcsapolási technikák általános iskolai tanulmányok közé bevezetése, valamint a ’Nem fürdök egy hétig, mert minek’ alapjog Alkotmányba való felvétele.
Death metal: Tisztelt Választók, Emberek és Állatok! Jelszavunk világos és egyértelmű: legalizálni az ölést, minden házban legyen vágóhíd! Aki minket megválaszt alanyi jogon kap egy vérnyalókát és ingyen belépőt bármelyik krematóriumba. Egyetlen szövetségesünk a Blackmetal Párt, a csicska Core Újhullámot viszont tűzzel-vassal megégetnénk. Hörögjünk együtt egy szebb jövőért! Hörr
Black metal: Tisztelt Kecsketartók! Ha kopogást hallotok az ajtótokon, az nem a cédula lesz, hanem maga a Sátán! Áldjátok Ő fenségét és bebocsájtást nyertek az Örök Életbe A Halál által! Terveink közt szerepel a Kárhozat Lakópark megépítése, ahol a lakásokhoz antiszociális alapon lehetne hozzájutni. Ugyanitt, megválasztásunk esetén, akciós skandináv utakat ajánlunk minden szüzet áldozónak. Blackmetalt az óvodákba/hányjunk vért az orgonára!
Thrash metal: Helló Faszok! Savazzatok ránk és nem fogtok csalódni! Arc, máj és veseletépést minden 18 év felettinek bármelyik koncerten!
Gothmetal: Kedves Egybegyűltek! Az őszi pírjai végre feloldozást csalnak arcunkra, van remény, hogy végre elhal minden, ha minket választanak meg. Megválasztásunk esetén különleges pókfajokat és csipkeverő manufaktúrákat telepítenénk az országba ezzel biztosítva sok ezer ember megélhetését egészen az elmúlás pillanatáig. Kormányzásunk esetén a Parlament helyett a Vidámpark Kísértet Kastélyába települnénk át.
Doom metal: Üdv Földlakók! Meghirdetjük minden évben, munkaszüneti napként természetesen, a Nagy Vonszolás Napját, ahol a Tisztelt Választók ólomsúllyal megrakodva félpercenként kettőt üthetnének a másik fejére, mindenféle következmények nélkül. Valamint első lépésként szobrot állítanánk a Black Sabbathnak, valahol a Mátrában. (csörög-morog…)
Stoner metal: Hi Dude! Szarjunk a farmra, sivatagot a Balaton helyére! Vezetőnk Cipő a Republicból, aki már jó pár éve megénekelte, hogy a 66-os út mellett.. várhatunk rá dideregve. No, didergés az nem lesz, annál több zsibbadás és izzadás míg azt a kurva sok homokot a tó helyére hordjuk a cirkálóinkkal.
Hardcore: YO Mindenkibe! Legyen újra a sertéstartás zöldségalapú, tofut minden menzára! A legális homloktetoválás immáron zöld utat kap részünkről és minden BKV megállóban kötelezővé tesszük a circle of death szokásjogot. Ha kimaradsz, lemaradsz! A buszról.


Belus, a fehér Isten (vö.: oroszul fehér=белый) hősi diadalmenetét mondja el nekünk 9 tételre szétbontva, váltakozó színvonalon. Az intro apró kérdőjeleket gravírozhat egy true Burzum rajongó homlokára, elég szokatlan ugyanis egy befőttes üvegfedő asztalon pörgését, mint effektet használni, de rövidségét tekintve hamar túljut ezen a hallgató és figyelmesen várja mi fog következni a Belus’ Death című számban: közhelyes blackmetal aprítás. Ám hogy ez mennyire igaz vagy sem, talán sosem lehetne igazán eldönteni, hisz a zenekészítéstől hosszú ideig elzárt Vikernes mellett csapatok tucatjai jelentettek meg lemezeket, fő hatásként őt megnevezve. Az így tömegesen megalkotott hasonszőrű zenék tehát elég rossz hatással vannak a Belus megítéléséhez, hisz nehéz az ocsút a búzától elválasztani ma már. Indokoltabb tehát jelen helyzetben, ha a korábbi Burzum albumokhoz viszonyítunk és akkor ki is jön az igazi válasz: ez bizony közhelyes blackmetal aprítás. Saját korábbi riffjeit újrahasznosítva, egy koszos és életlen hangzásba ágyazva eltűnik a vadság és féktelenség örömérzete és marad egy kliséhalmozás néhány csúcsponttal. A ’fiatalabb ősrajongók’ (értsd: akik nem a kezdetektől ismerkedtek meg a diszkográfiával, hanem pár év alatt bepótolva mindet) szemében ez egy mestermű, igazi Vikernes-es kinyilatkoztatás. Pedig józanabbul gondolkodva ez már nem ugyanaz és nem is lenne ezzel semmi, ha a Mester ezt be is vallaná. De az interjúi alapján tisztában van a kult státuszával és elhiteti magáról, hogy ugyanolyan remek dalszerző, mint 14 évvel ezelőtt.











