A Recorder után mi sem maradhattunk némák. Az Autodafé munkatársai összeszedték kiskedvenceiket.

Burzum: Det Som Engang Var

züzüke88:
A black metal történelem egyik szakítós száma, amit nem is 1994-ben vettek fel (csak ekkor adtak ki), épp ezért is olyan true. Nem lacafacázik, mondja pacekba, amit a legrosszabb pillanatainkban mind ki szeretnénk mondani, de helyette csak pusztító önmarcangolásra futja. Ilyenkor jöhet a Det Som Engang Var, hogy kicsit kiengedjük magunkból a dolgokat. From the heart.

Abyssic Hate: Cleansing of an Ancient Race

trwrrr:
1994 volt az az év, amikor először képben voltam a black metal jelenidejével, hallottam Abyssic Hate-et, meg mindent, amit más még nem. Nincs mit csodálkozni így azon, hogy kicsit magamat is 1994-es gyereknek tartom. Soha nem voltam oda a kenguruk földjéért, itt mégis egy ausztrál csapatról van szó. Még sosem voltam képes úgy végighallgatni ezt a számot, hogy ne ráztam volna végig a fejemet, és most is így tettem. Never forget.

Bustum: Beyond Death Door

reckewfyst:
A név, a zene, a dalszöveg, minden magáért beszél. Burzum < Bustum. Words, don’t come easy.

Forgotten Woods: As the Wolves Gather

ewetke:
Ahogy negyven másodperc után beüt az aaaahhh–aaaarghh–aaarghh, attól máig libabőrös leszek, ahányszor csak elkapom a számot a YouTube-on. Thomas Torkelsen szárnyaló énekétől és a szám lassan köröző, emelkedetten elégikus hangulatától megborzongok, összehúzom magam minden egyes alkalommal. Gitár, vokál, basszusgitár, dob, és mindez egy számban. Timeless.

Vintersemestre: Human Sacrifice

abbaxas:
A nagyszerű Demo #3-on jelent meg, de ott volt később a nagylemezen is. Semmi hatalmas tragédia vagy boldogság, az életet a kis áldozatok igazgatják. Olyan szerényen black metal dal még nem beszélt erről, mint a Human Sacrifice. Csak most találtam a metal-archives-on, de hallgathattam volna akár 1994-ben is. Nuff said.

Anal Cunt: MTV Is My Source For New Music

A. Daphne:
Mert ennyire együgyű csak a Recorder tud lenni. Mert. Csak. That’s all, folks.