OminousBlekkmetál, te hazudtál, mégis mindig várok rád. Rég volt, hogy hittem már. Az életben talán egy Det som engang vár. Volt idő, mikor elhittem a gyerekmeséket a könyvekben. Ártatlan lelkem hogy sejtené, a szép könyvek csak átverés. Minden gyermek így nő fel, ha eljön az idő, hát ébredj fel! De láttam egy világot magamban, mit el nem mondhattam szavakban. Blekkmetál, ha erre jársz, kopogj hozzám, én vártam rád! Rég volt, hogy hittem már. Az életben talán egy Graablick Blev Hun vár. Emlékként mégis bennem él, színes képek s egy új remény. Gondtalan életem véget ért – ez valóság, nem képregény. Irigylem néha a gyermeket: futhat, játszhat, nevethet. Mégis egy dolgot nem értek én: miért kell hinnem benned rég? Én mondom… Blekkmetál, te hazudtál… Rég volt, hogy hittem már…