A 2009-ben alakult The Fibonacci Project saját bevallása szerint is nördök gyülekezete, zenéjükkel kapcsolatban minduntalan szokás megemlíteni, hogy ún. „Schönherz metal”. Sajnos sem cáfolni sem megerősíteni nem tudjuk ezt, az viszont tény, hogy pár hete jelent meg debüt Ep-jük Equations címmel.

Adódna a kézenfekvő poén, hogy ilyen névvel biztosan matekmetált, matekkórt vagy hasonló számtani zenebonát játszanak a srácok, ám a valóság, mint általában mindig, ennél sokkal brutálisabb. Másfél éve még The Fibonacci Projectes néven afféle angolszász, divatos indie zenével szórakoztatták a kollégiumi tábortűz mellett a kockafejű lányokat, ám Tótok Péter énekes színrelépésével gyökeresen megváltozott a zene milyensége, előnyükre.
A név egyszerűsödött és ideológia is párosult a zene mellé immár, lásd „Fibo Náci” falragaszok az aluljárókban valamint a legelőször rögzített I Will Never Forget dal „White man doesn’t forget” sora. Nem tisztünk senki felett pálcát vagy záptojást törni, ezért ezt a kis intermezzót a csapat részéről nem is kommentálnánk a továbbiakban.

Itt ép a karlengetést gyakorolják, amitől mi elhatárolódunk

Ami ezt a hat számos EP-t illeti elég megosztó anyaggá vált a szerkesztőségen belül. A kisebbség szerinte ez egy ócska tucatság, míg a nagytöbbség szerint ez egy remek bemutatkozó album. Lévén demokrácia van, így a főszerkesztő döntött, hogy érdemes foglalkozni ezzel a kislemezzel a továbbiakban és feltétlenül kellene egy pofás recenziót írni róla. Ez azóta is készül.

A zene nem matekmetál, de nem is reveláció. Ízes In Flames (te jó ég, ez az EP hogy alázza már az új IF-et is) dallamok, erő és lendület jellemzi végig a huszonnégy percnyi játékidőt.
Persze kis apróbb csavarokkal. A felejthető intro után a már említett I Will Never Forget egy akkora energialöket, hogy az ember polipként szedi, mit szedi, kapkodja a fáról a meggyet, ha éppen közben Fibót hallgat. A refrén tökéletes, Péter mind a dallamokat, mind az üvöltést kellően erősen hozza, öröm hallgatni az egész számot. A folytatás egy lassabb darabban köszönt ránk, valószínűleg ez lehet a csajozós opusz, férfi ember itt biztosan ugratni fogja a még nem létező TFP cd-t.

Minden tag a saját Fibo naciját vizslatja akkurátusan

Az EP közepétől ismét felgyorsulnak a kétlábobok, röfögnek a gitárok, az énekes és a vokálosok is. Fontos megjegyezni, hogy hatásaik ezek, de ennek ellenére minduntalan egy bevadított akármi korszakos Strong Deformity-t képzel maga elé az ember. Ami nem baj, dicséret. Javasolnánk a merészebb váltásokat, több dalon belüli színezést (samplerek), amire ugyan van példa minden egyes dalban ám nem kellő mértékben. Pedig ezzel még jobban ki lehetne kerülni a hasonlítgatások óhatatlanul fennálló csapdájából.

A hangzás tökéletes, hiába a matektól nincs messze a fizika sem, arányos, telt, jól szólal meg minden hangszer. Alapvetően, mint bemutatkozás, kivetnivaló nincs benne.
Ha azt nézzük, hogy ingyenesen letölthető az anyag és az mp3 még a dalszövegeket is tartalmazza, legszívesebben keblünkre ölelnénk a fiúkat.
Csak remélni tudjuk, hogy a sok tucat és elbaltázott black/death/thrash metal (hallgat még ilyet valaki 2011-ben?) helyett inkább még több ilyen zenét/zenekart fogunk hallani a jövőben. Szükség volt már a vérfrissítésre nagyon is.
Azt nem állíthatjuk persze, hogy megtalálták a groove metal, vagy a dallamos, de zúzós metal útvesztőjéből a kiutat, de magyar viszonylatban abszolút megállják a helyüket. Kérdés, hogy meddig tart ki ez az egész részükről, ha vége az egyetemnek. Legyen ez az ő bajuk, nekünk meg maradjon meg a zenehallgatás öröme.

9/10 mert ismerem az énekest.

ui: ha lesz zenekaros póló meg 3/4-es gatya, reméljük “Fibo naci”-ként áruljátok majd.

weboldal
facebook rajongás