Annyira irigyek voltunk a HammerWorld-re, amiért két kritikát is írt nekik Paksi Endre, hogy úgy gondoltuk, mi sem szeretnénk alulmaradni. Fogadjátok hát sok szeretettel Varg Vikernes exkluzív lemezkritikáját a Korpyat legújabb gyöngyszeméről!

Talán még sincs veszve minden. Talán menthető még ez a világ a zsidók karmai közül – talán megóvható még dicső árja népünk a pusztulástól. Eddig azt hittem, hogy nem, de aztán meghallgattam a Korpyat friss demóját, és az egész életemet más megvilágításban kezdtem látni. A templomgyújtogatásokat, a gyilkosságot, mindent. Rádöbbentem, hogy gyáva voltam, amikor az úgynevezett “black metal” hamis prófétái közül csak egyet öltem meg. Többet kellett volna. Erre pedig nem más ébresztett rá, mint Korpyat, és az ő Ritual For The Fallen címet kapott necrokultlemeze.

Korpyat kurva jó gyerek. Nem kokózik, nem narkózik, a zenéjének él. Nem járatja a lányát elitegyetemre, nem nézi el a porontyának, hogy réjben napszemcsiben lejtsen és azt sem hagyja, hogy vállalkozók terjesszék jó pénzért a lemezét. Amely anyag úgy csodálatos, ahogy van. A Ritual For The Fallen-re is jellemző az, mint oly sok más zenei produktumra: először azt hisszük, hogy totál borzalmas az egész – de amikor véget ér az album, már újra kívánjuk a fájdalmat. Szeretnénk szenvedni. Naná, hiszen DSBM muzsikát tol a srác, if you know what I mean. Ő már túljutott az élet kicsinyes gyötrelmein – és ha nem baszakodnának vele mindegyre társai, még lemezeket is tudna készíteni. Mint mondjuk ezt a Ritual-t, melyet csak borzongva, szobánk magányában lehet végighallgatni.

Jujj! De komoly a srác! És még csak 18 éves! Mi lesz, ha eléri a tizenkilencet?

Itt-ott kellemes Behexen-riffeket érzek, helyenként egy teljes Marduk-album jön vissza az egy perces necro dallamok rengetegéből – hiába, az eredetiségnek ára van. Néha nagy – mondjuk, hogy meg kell szabadulni a régi barátoktól, akik elárulták a korábbi hitet. Bizony, ők a sátánista idióták – nekik is jól beszól Korpyat, egyem meg a máját. Mert ő megteheti! Na, persze, ettől még nem lesz keresztény, nem fog belépni a Hit Gyülekezetébe, semmi ilyesmi – de ő a saját elvei szerint dolgozza fel a Bibliát, szemben a már említett alakokkal, akiket én magamban és a cikkeimben csak sátánista idiótáknak nevezek.
A gitárok néha olyanok, mintha ott sem lennének. Szerintem nincsenek is. Korpy még azt mondta, hogy lánccsörgéssel helyettesítette, de amekkora marha a srác, azt hittem, csak viccelt.

Ha egészében szeretném értékelni a lemezt, valahova a Hvis Lyset Tar Oss című lemezem és a De Mysteriis Dom Satanas közé helyezném – egyszerre elementáris erejű és lassan ölő méreg; csontig hatoló fájdalmat generál a dögrovásba beleőrült ködszellem.

Ez a lemez majdnem olyan jó, mint amilyeneket a Nirvana csinált. Vagy mint mondjuk a Korpyklaani.

(A kedvenc számom az albumról. Mekkora arc már Korpy!)

Csak azért adok rá 10 pontot, mert a főszerkesztő megtiltotta, hogy tizenegyet írjak. De sms-ben azért megírtam Korpyat-nak, hogy övé a tizenegy pont, meg cikkírás után a faszát is leszopom. Mert én megtehetem! Zaklathatjátok azért ti is a zenéjéért, de igazán jól megzaklatni majd én fogom, az elsötétített szobájának magányában, amiről már korábban is említést tettem.

Komolyan, szóhoz sem jutok a gyönyörtől. Hailhó, Korpyat!

UPDATE: Az erről az albumról a Fémforgácsra írt kritikáját Nagaarum az autodafés poszt reggeli megírása után törölte. Kábé ugyanaz volt az övé is, mint a fent olvasható, csak talán még egy kicsit buzisabb. A Google kereső azért még őrzi írásának dicső emlékét.