cooliocoverTalán mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy igazán izgalmas dolgokat a metáltól már nem várhatunk, a stílus már rég kifulladt, s hiába is próbálkoznak egyesek idegen elemek bevonásával, a műfaj megújításával, ha metálosok vagyunk, jobb, ha ezt nem verjük nagy dobra senki előtt, hisz akinek egy csöpp esze is van, egyből körberöhög, netán még orrba is töröl bennünket. Így friss kritikánkban egy, a lóhajúak által érthetetlen okokból gyűlölt stílus igazi gyöngyszemét vesszük górcső alá, mely több értékkel bír, mint az idén eddig megjelent metállemezek összesítve.

Coolio nevéről nyilván mindenkinek a Gangsta’s Paradise ugrik be, holott messze többet tett le az asztalra ennél a mesterműnél. A tanulságos Too Hot, valamint a megható C U When U Get There dalokra készült klipek mind-mind ugyanúgy a hip-hop igazi mérföldkövei voltak, akár az emberi lélek rejtelmeit kutató My Soul, a technológiát ostorozó Coolio.com, az Öszvér bonyolult személyiségét taglaló El Cool Magnifico című albumok, s noha legutóbbi két nagylemeze kicsit haloványabbra sikeredett, a From the Bottom 2 the Top-pal, ahogy címe is mondja, Coolio ismét a csúcsra ért. Hősünk egyes vélemények szerint az idei albummal csak a nemrégiben véget ért, brit Celebrity Big Brother-beli szereplésével elért újbóli reflektorfénybe kerüléséből próbál némi egyszerű, s gyors hasznot húzni, de akik ezt hangoztatják, ugyan mit tettek le az asztalra? Csináljanak jobbat, úgysem tudnak!

coolioNo de mit is rejt a 2009-es lemez? Ugyan a rapsztár nincs híján az ötleteknek, ezúttal, hozzáteszem, teljesen jogosan, úgy érezte, Morricone Ecstasy Of Gold-ja, a Modjo Lady-je, valamint az Eagles Hotel California-ja nem elég erős dalok – bizony, a Metallica is az első, színvonaltalan butaságot használja bevonulózenéjéül – ahhoz, hogy megérdemeljék jelenlegi ismertségüket. Így fogta magát és átdolgozta a három tételt, megmutatva, milyennek is kellett volna lenniük eredetileg. Mondanom sem kell, a végeredmény lenyűgöző, s semmi köze a metál feldolgozások ötlettelenségéhez, itt ugyanis tényleg újragondolásról és nem legagyításról van szó. A többi dal sem egy kaptafára épül, hisz a művész nem fél merész megoldásokat alkalmazni, mivel tudja jól, hallgatói nem előző lemezeinek, dalinak újramásolására kíváncsiak, mint a PVC dzsekis hajrázó rokkosok, metálosok, hanem az igazi önkifejezésre. A Boyfriend című dal zenei megoldásai például csaknem olyan zseniálisak, mint a szám mondanivalója, azaz a minden férfiban jelen lévő szexuális vonzalom hímnemű barátai iránt. A téma nagyon merész, hiszen hiába nem vallja be senki, a már számtalan tudós által bizonyított igazságot – mely vonatkozik az összes metálosra is – végre ki kellett mondania valakinek. Az I will szinte már komolyzene, hallatán akár maga Beethowen is csettintene, olyan megoldásokat tartalmaz, a középrészben elhangzó kontratenor szóló pedig bizonyítja, hogy az öreg rapper egy operában sem vallana szégyent – portásként legalábbis semmiképpen -, s csak azért nem kamatoztatja ezen tehetségét, mivel ma már mindenkiből lehet énekes. Ez a dal az internetes fórumokba irogató flusztrált, kielégítetlen kommenthuszárokról, a napjaikat céltalan böngészéssel töltő üresfejűekről, valamint a tehetségtelen önjelölt webfirkászokról szól, akik holmi vicceskedő Coolio kritikákkal piszkítják teli a world wide web-et. S bár a többi szöveg mondanivalójával egyetértek, ennek kapcsán teljesen fel vagyok háborodva! A kivesézetlen dalokat – van jópár – pedig inkább fedezze fel mindenki magának, jobb, ha nem lövöm le az összes poént. Csodára lel, ki megteszi.

Röviden összefoglalva, a lemez az utóbbi 15 évben a mainstream média által érthetetlenül hanyagolt isten talán legjobb pillanatait rejti, egy igazán friss produkciót, mellyel nyilvánvalóvá teszi mindenki számára, hogy nem csak a hiphop, hanem a komplett könnyűzene trónja is az övé. Ajánlom mindenkinek, aki nyitott az igényes muzsikákra és a nem elsőre ható, többféleképp értelmezhető dalszövegekre! Metálosok, nektek pedig igénytelen loboncotokól megválni, buggyos gatyát, NBA- vagy Járási III-as kosármezeket, valamint baseballsapkát vásárolni sosem késő! A trve american black hiphop legalább még mindig képes megújulni!