Vérző fémszívemmel csatakosan érkeztem az év egyik legjobban várt eseményére csütörtök este (a másik a Leander die das Rising föloszlása lett volna, de ez idén már nem fog bekövetkezni sajnálatos módon). Megnéztem tegnap a bemutatkozó videókat a metalegyüttesek tagjaitól, és rendesen meghozták a kedvemet ehhez a fém-szeánszhoz.
Szóval mentem, de még nem vettem jegyet, mert hát nem értek a netes elővételezéshez, kaját se tudok innen rendelni, hiába is erőltetem. Nem úgy mint a death metált! Mert azt el bírom viselni, bármilyen zordon legyen is a kedvem. A Pecsáig kellett egészen elbattyognom a koncsertóra, de előtte még beugrottam egy pofa sörikére a helyi talponállóba. Ellenállóvá tesz ilyenkor a bevitt folyékony kenyér a mindenféle légúti megbetegedések ellen, hisz már késő ősz van. Borongós hangulatom viszont egyáltalán nem volt, mert vártak rám az Angyalok! Nem Gyuláék, még mielőtt valaki melegséggel akarná szívem-lelkem föltölteni, ha-ha.

Kicsit sokat fogyasztottam, így sietnem kellett, hogy még kapjak jegyet. Mivel az előétel után az elővételt is buktam, így a hellszínen vásároltam meg a tickettet a pokolba. 6999 petákot húztak le rólam a szemét koncertszervezők, de hamar felvidultam, mikor megfordítottam a kezemben a jegyet: 6669!! Nem tudok haragudni a metálosokra, no.

21:05 perckor léptem be a csarnokba és a kénköves ösvényre, ami a Morbidékhoz vezet, ám csalatkoznom kellett: a matiné előadást lekéstem, és csak a Kreatort tudtam meglesni. Bánja Kánya Feri, nem is én lennék, ha nem örültem volna még így is az adott ramazurinak. Hetykén beálltam villázni a dühöngő közepére, bár egy rohadt trashszámot se ismertem, megvallva az őszintét.

Na mindegy, én csak még több ilyen színvonalas koncertet és sztárföllépőt szeretnék látni a jövőben, is és máskor megpróbálok időben odaérni. De így se volt rossz, ha engem kérdezel!

Asztalos Jenő