Itt az új év, itt van újra, mi pedig újult erővel vetjük bele magunkat szívünk legmélyebb bugyraiban rejtőző műfajának kéjes tobzódásába. Azaz csak tennénk, ha még létezne ilyesmi, nem csak az örömtelen sivárság burjánzó mérgezettsége, az epilepsziás rohamokban görnyedező megfakult lángolás sosemvolt izzása. Mert hát mik is lennének eme egykori tündöklésükben megismert ékkőtörmelékek, ezek a letűnt korok sugaras dicsfényét felhőbújtatott borzongással vegyíteni igyekvő becstelen brigantik?
Tartanánk őket továbbra is a halálhörgésbe beinstallált siralom lepusztult világmaradványokat felsorakoztató birodalmi lépegetőjének, a holtak véréből viruló szabad riffáradat dübörgő égzengésének nílusi csodaszarvas-fiújának? Hiszen a szétmállón-2011_januar_22_Those_Whom_The_Gods_Detest_Tour_2011_Part_II hangerdő mutatja már azon patetikus csörömpölésbe fúlt vérengző agónia maradványait, mely újraértelmezi egy részrehajló ferdülés gyönyörnyaláb gyöngyözésének kultúraitatta fenséges fémszíveit, egyúttal felfedezi a mélységes mögöttesség előtt kifakadó gennyes felszínesség alászálló befurakodását. Bizony nem igazság általi reveláció irgalmatlan prezentációja már azon kattogó Kit-Kat papírfoszlány, mely a szélben szállva zacskóvá manifesztálódva mutatná meg egy egész földrész szellemi mélyrepülésének zaklatott egyívását, de csak a hőzöngés magasabb rendű paravánját a piedesztálra emelve képezi önmagát a lebomlást tekintő, azzal szinten tartást nem csak színlelő szívósságának szívességével szertefeszülő szivárványává. Mi pedig csak szívunk.
A paradoxba csomagolt felebaráti megmártózás valóságának jelenvaló megmutatkozása az a fajta sátáni kacajba vonatkoztatott fagyos pentagrammatikus grammatikus, mely a nyelvi ellentmondás legészbontóbb bontakozását csak elragadtatott szemlélettel tekinti helyénvaló leleplezés izgatott felfokozottságának kaján cionista média fokozta Betlehem-gyalázó megmérettetését önigazoló gyalázatos vallásellenességének élenjárójának. Krisztusszaggató halhatatlanság áramlik energiadús áramlatok zsengétől fosztott ismeretlenségén hömpölygő belső valóságunkból alászállva keselyűként a szemeink előtt megmutatkozó olcsó ideamásolat megtagadott magánnyugdíjpénztári lázadás Meleg-hegyi feszültségére, hogy az egész vérbe fagyott égboltba menekvő ördögi agyafúrtság nietzschei kijelentések antikrisztusi fellengzős bénultságáig sodródjon tova a genezisellenes horizonton.
És akkor a cséplés által nyújtott legelők felfodrozott zakatolásának vontatott gőzmozdonyát még nem is említettük, mely hiába szállít vagonjaiban marhák helyett Meleg-hegyről érkezett alsóbb rendű népeket, a szebb jövő megteremtése mégsem lehet lázálmuk fémipari hórukkjának hipp-hopp riff-raff pikpakk megjelenítése, hiszen a germanizálódott valóság még olyan agripnikus otthont favorizáló fenoménokat is előrébb rangsorolva besoroz, melyek a Dew-esszenciát még hírből sem tartják barátjuk barátjának.
A besorolhatatlanság zónáriája pedig sosem tartozott azon kinemesített perifériák csodálatos újdonatúj életrevalóságának forradalmába, mely világmegváltó istennemadta tehetséget zárkóztatott a határokat fel nem ismerő és el nem ismerő avantgárdba, mely még a dühöngés művészetét is képes volna közönymentes kötetlenségben keresetlenül kötelezni számunkra, éppenséggel lehetőségek tengerében fuldokolva akár belé is veszhetne a felfedezések kolumbuszi kolóniájába, ha nem hosszú hajú sihederek melodikus erejének lenne halványlila utánzata.
A sötéten felkelő Nap pedig végérvényesen bizonyosságot tesz arról az egyszerűségében villanyt oltó és vérünket ontó négy soros
plakátmagányban ázó éjjeli alapigazságról, hogy a Mester Kalapácsán kívül minden egyéb testet öltés elég csehül áll a nagyvilág megvilágosult, értő tapsának jogos fogadásához, valamint a lelkesültség nyújtotta lehengerlés által torkodra forrasztott “Ejha mári rittyom-ripityom” kifakadás tömeg által elismert, valóságot felnyitó nyers felderengéséhez.

Nile, Melechesh, Dew-Scented, Zonaria, Darkrise
2011/01/22 19:00
A38
5200/5990
Planetnoir Industries
myspace-es linkek helye