Toulouse-Lautrec – „Az abszintszag után a nyomdaszagot szerette a legjobban.”

Aki szereti a XIX. századi párizsi posztimpresszionizmust és a „Belle Époque” világát, az imádni fogja a kiállítást. Aki nem, az rengeteg „grafikai vázlatot” fog látni és nem művészetként éli majd meg a látottakat. Engem tinédzser fejjel ragadott magával a korabeli művészvilág, így türelmetlenül vártam a kiállítás megnyitását a nagyközönség felé. A Szépművészeti Múzeum Henri de Toulouse-Lautrec születésének 150. évfordulójára remekbe szabott kiállítást hozott össze, falai között lapuló saját tulajdonú litográfiákból, plakátokból és néhány Bécsből kölcsönzött alkotásból. Igazi párizsi utazás tárul elénk kocsmákkal, sztárokkal, bordélyházakkal, nőkkel és abszinttal – Toulouse-Lautrec szemével.

Véleményem szerint Toulouse-Lautrec művészetének megéléséhez fontos ismerni a személyének különlegességét adó genetikai betegségét. Szülei közeli rokonságban álltak, ezért Toulouse-Lautrec tömöttcsontúságban szenvedett. Törzsének mérete megfelelt egy egészséges felnőttének, azonban végtagjai rövidek, ujjai tömpék voltak. Koponyájának torzságát kalappal, arcának furcsaságát pedig szakállal leplezte. Fizikai megjelenése viszolygást váltott ki az emberekben, ez válthatta ki alkoholizmusát és a bordélyházakhoz való vonzódását.

1

Toulouse-Lautrec korai alkotásai még az impresszionizmusból táplálkoztak, majd ő és kortársai folyamatosan eltávolodtak e stílusirányzattól és megalkották a XX. század elejének egyik meghatározó irányzatát, a posztimpresszionizmust (kortársai voltak többek között Gauguin, Cézanne és van Gogh is). Az impresszionista rövid ecsetvonások helyett Toulouse-Lautrec egyre inkább színes, lapos foltokat használt műveiben. A mozgás éles megfigyelése, sajátos fényhatások, ideges ecsetvonások és vibráló körvonalak jellemzőek rá. A Szépművészeti Múzeum a litográfiák bemutatására helyezi a hangsúlyt, Toulouse-Lautrec életének, alkotómunkájának különböző korszakaira, tematikusan építi fel a kiállítást.

Néhány sorban a litográfiáról, mert bár magával ragadó Toulouse-Lautrec művészete, azonban én sem ismertem mi is ez a technika, amit olyan tökéletesen alkalmazott. A litográfia az olajos, zsíros anyagok és a víz kölcsönös taszításának elvén alapul. Egy simára csiszolt kőlapra speciális, koromból és zsírból készült litográfiai krétával rajzolnak. A kőlapot megnedvesítik, majd olajos nyomdafestéket raknak rá, ami a rajz vonalain megtapad, a kőlap nedves részein viszont nem, így az odakerült festék egyszerűen eltávolítható. A nyomtatásra szánt papírlapot a kőlapra helyezik, majd hozzápréselik. A nagy nyomásra az olajos részek átadják a festéket, így jön létre a litográfia. Toulouse-Lautrec újított a fenti eljáráson, fogkefével seperte fel a festéket, így optikai keveréssel változatos, harsány színeket tudott létrehozni.

2

A kiállítás nyolc témát dolgoz fel Toulouse-Lautrec életéből. Elsőként a Párizsi éjszakák jellegzetes alakjai jelentek meg, nekem kedvencem volt innen „Az öröm királynője” című plakát, keressétek és csodáljátok meg! Aztán jöttek a Sztárok. Színészek, színésznők, énekesnők keltek életre a képeken, amint zenés kávéházakban, táncos mulatókban, kabarékban lépnek fel. Jane Avril, Yvette Guilbert vagy Aristide Bruant többször visszatér Toulouse-Lautrec művein összetéveszthetetlen ábrázolással. A képek között sétálva úgy éreztem rajtam is nagy karimájú kalap van, rakott szoknya és könyékig érő fekete kesztyű mint Guilbert kisasszonyon, rendkívül eleven érzés. Külön téma a Színház. A színpad a furcsa alakokkal vagy a nézőtér a sajátos jeleneteivel szinte leugrik a falról, bennem olyan érzést keltett, mintha egy színházban keringnék és hallanám a franciák csacsogását és sodorna magával a művészvilág. A kiállítást övező érdeklődés és kiapadhatatlan embertömeg csak fokozta ezt az élményt. Aztán betekinthettem a nyilvános házakba, ebben a témában középpontban van a SzépMű egyetlen olajképe a művésztől, az „Ezek a hölgyek az ebédlőben”.

3

Toulouse-Lautrec élethűen visszaadja a bordélyházak világának intim pillanatait, egészen olyan, mintha a kuncsaftra váró lányok között várakoznék jómagam is. A művészt lenyűgözte az a gátlástalan természetesség, ahogyan a lányok a saját és egymás testéhez viszonyultak és ezt igyekezett is megörökíteni. A helyszínen tanulmányozta a történéseket, beköltözött bordélyházakba, majd műtermében alkotta meg később a látottakat. A bordélyházak világa leginkább azért vonzotta, mert a léha lányok társaságában nem érezte, hogy szégyenkeznie kellene a testi rendellenessége miatt.

Önálló keretben mutatja be a kiállítás a Kottacímlapokat, ahol mások mellett Yvette Guilbert albumához készült alkotásokat tekinthetünk meg. Külön szekció a Lóversenyek témája is. A lovak ábrázolása már művészetének korai szakaszában is megjelenik. Ezen a ponton megismerhetjük a tájképfestésről alkotott elméletét is: „Csak az emberi alak létezik, a táj csak kiegészítő, és nem lehet több – aki pusztán tájképfestő, az vadember.”

A kiállítást azon munkák zárják, amelyek baráti megrendelésre születtek vagy személyesebb vonatkozásúak (Barátok között), illetve a Szépművészeti Múzeum a kijárat felé a Toulouse-Lautrec kollekció megszületését is illusztrálja a még mindig érdeklődők számára, hogy a múzeum hogyan is gyarapította gyűjteményét a megtekintett remekművekkel.

Thadée Natanson újságíró mondta: „A Lautrec plakátokkal a művészet kikerülhetett az utcára.”. Nos, én amondó vagyok, most pedig irány be a múzeumba, ezt az élményt ne hagyjátok ki!

MoYOLO