A normális, igényes zenerajongó messzire elkerüli ezt a műfajt, de nem tehetünk úgy, mintha egy koszlott pincében élnénk mindennapjainkat ezért el kell fogadnunk, hogy mint ahogy kövér vagy fekete emberek is élnek a Földön, ugyanúgy lehetnek thrash metal rajongók is.

Thrash1

Nem tisztünk pálcát törni azon fogyatékkal élő embertársaink felett akik eme jónak nem nevezhető (igényesnek meg pláne nem) zenei vakvágányra tévedtek. A drogosok és tömeggyilkosok is valahol a szívük mélyén érző lelkű pincsikutyák valószínűleg, miért lenne lehetnének a thrasherek is ilyenek?

Thrash2

Kopaszodó, kisgyerekes apukák örömtáncot lejtenek, ha véletlenül beleakadnak egy Nothing Else Matters-be valamelyik közszolgálati rádió hallgatása közben. Lehet ezt a szenvedést még fokozni? Ha elhisszük továbbra is, hogy a pumacipő még jól áll nekünk és a Slayer az Slayer marad amíg világ a világ.
Csonka Pici rajongók is vannak számolatlan, pont a Slayer lenne kivétel? Ennyire naivak mi sem vagyunk. Hagyni kell őket, csendben elmúlnak majd szépen és végre béke honolhat a fjordikus-nordikus tájon.