Mi viszi rá az átlag család átlag gyermekét arra, hogy megnézzen egy olyan filmet a moziban (ráadásul két részben), aminek a címe  A nimfomániás? Nézzünk mélyen magunkba és valljuk be, az egyik dolog a világon, ami mindenkit érdekel a szex. A sajátunké, a szomszédé, mindenkié. A nézőt jelen esetben elsősorban nem a filmjeivel ez idáig botrányt kavart Lars von Trier és a Nimfomániás 1-2. megosztó kritikái viszik be a nagy fehér vászon elé, hanem a kíváncsiság. Sokak ültek egyedül a moziban, az utóbbi években kevés olyan filmen jártam, amit ennyien látogattak volna magányosan.

A filmről. Egyszerű keretsztori: az aszexuális ötvenes-hatvanas pasas rátalál egy összevert nőre a sikátorban, akit magával visz a lakására, a lány pedig elmeséli élete cifra történetét. A lány neve Joe. Törékeny, üres tekintetű, egyszerű teremtés. Furcsa lelkületű, fákért rajongó apa és egy tulajdonképpen elmebeteg anya leánya, aki már gyermekkorában felfedezi testének „betegségét”. A szexet, mint sokan, nem szerelemből, hanem kíváncsiságból kezdi el. Az első rész Joe gyermekkorát és fiatalkorát kíséri végig, amikor is számolatlan férfival van együtt és halmozza a saját gyönyörét(?). Semmi érzelem, sok pucérság, tényleg meglepően profán punci-kuki jelenetek – még szerencse, hogy sötétben ülünk! Míg egyik oldalról egy forró tea mellett fokozatosan megismerjük Joe nem éppen hétköznapi életét, addig jótevője tükröt tart mellé és történelemből, irodalomból, horgászatból, pszichológiából talál párhuzamokat Joe életére. A vonalvezetés ezen a ponton egyszerre művészi és pornográf. Megannyi végigkísért érzelemmentes szex után az első rész zárásaként Joe megtalálja a szerelmet. A film nézettség- és bevételnövelési félbeszakítása igazából mesteri: a Hobbit sárkányos meséjének harmadik részét nem várja jobban az ember, mint azt, hogy megtudja, Joe vajon miért nem tudja élvezni az olyannyira szeretett szexet szerelmével, Jerome-mal. Óriási szexjelenet szakad félbe az első résszel. Igazi Cinema Interruptus!

Egy hét szünet. Újabb magányos lelkek a moziban, kíváncsi várakozás, mi lesz Joe-val a második részben. Az első és összességében legváratlanabb fordulat, hogy Joe anya lesz. A fejekben zűrzavar, a film szerinti magyarázat az, hogy az anyaság visszahozza majd Joe-ba az elvesztett szexuális érzelmeket és végre orgazmust élhet át Jerome-mal. Nehezen emészthető csavar. Joe megpróbál normális életet élni, jó anya és feleség lenni, de minden kísérlete kudarcra van ítélve. Jerome szájából hangzik el a legkedveltebb mondatom, ami visszaviszi a filmet eredeti nimfomán medrébe: „Akinek tigrise van, annak etetnie kell a tigrist”. Ezen a ponton Joe szabad utat kap az élvezetekhez, már ha annak lehet nevezni a hátralevő jeleneteket. Innentől a film mindent felvonultat a szexuális éléskamrából, ami az első részből kimaradt: szex fekete férfival, szex két férfival, szadomazochista szex, szex lánnyal, pedofil szex. Kisebb kitérők után a történet ismét racionalizmusra törekszik, Joe előbb megpróbál kigyógyulni a betegségéből, majd mikor nem sikerül, eldönti, hogy elfogadja önmagát és így él tovább a társadalomban, magának való munkát keres. Furcsa adósságbehajtó lesz, aki szexuális tapasztalatát használja fel a munkabéli pénzügyi sikereihez. Néhány motívum is felvillan a kockákban, ami magyarázni igyekszik Joe viselkedését, elferdülését az átlaghoz képest és igazolni Joe Sátántól valóságát, de igazából minden ilyesmi halványan marad meg a filmből.

Metal nélküli black

Metal nélküli black

Mindezek ellenére a sztori és végződése hatásos, elégedett vagyok a végeredménnyel, egy pillanatra el is gondolkodtat, a világban látszólagosan békét találó Joe-t még meg is sajnálom. Azonban nem a sztorira fogok emlékezni évek múltán, ha meglátom a film címét, hanem arra, hogy minden perverz és brutális jelenet ellenére, normális szexuális érzülettel rendelkező emberként is legalább egyszer szexuális izgalmat éreztem a film vetítése alatt.

MoYolo