Varg bácsi hosszan hallgat a telefon végén, nekünk egyre bántóbban tűz szemünkbe a világosság, nem segít itt a napszemüveg sem. Mégsem árt a győzködés, mert ha most visszafordul a mester, az egész előttünk álló élménydús programnak lőttek, nem pedig mi tettük ezt a vattacukorárus melletti céllövöldében.
“Fenntartom, hogy ez az egész egy bolsevik banzáj, és semmi köze a valódi nemzeti érdekeit felismerő magyarsághoz. Fletó soha nem védte, sokkal inkább kiszolgáltatta népét a komcsi mentalitással rendelkező Európai Uniónak!”  – vádaskodik Varg bácsi, hiába mondjuk neki, hogy most egészen másról van szó, hiszen ez a Jobbik nemzeti majálisa, melyen a korábbi napokon is olyan nagynevű előadók léptek fel, mint  a Kárpátia, vagy mondjuk FankaDeli. “Őket csak nem vádolod nemzetidegenséggel!” – szegezzük neki a perdöntő kérdést, mire ő hallgat, bár valószínűleg csak azért, mert az autópályán való közlekedés helyett Vikernes mester inkább zsákfalukon keresztül érkezik Magyarországra, a térerő pedig valahol Tornakápolna közelében megszűnt.
Izgatottan várakozunk a Hajógyári közelében: pontosan elmagyaráztuk Grishnackh apónak az útvonalat, ő pedig azt mondta, amúgy is vannak magyar barátai, így mindent tud, Magyarországról többet is, mint mi magunk.
“II. András, akit Endrének is szoktak nevezni, ő adta ki az Aranybullát 1222. május 29-én, mely alaptörvény 31 alapcikkelye pontosan szabályozta a nemesek előjogait” – újságolja nekünk korábban Varg bácsi, bár erről senki nem kérdezte. Néha mégis szükségét érzi, hogy a magyar történelem egy dicső szegmensét emlegesse fel nekünk, mely jó szokását természetesen szemtől szemben is megtartja.
Rögtön érkezésekor tapasztaljuk is ezt: fél három környékén fut be Lada Niváján a Hajógyári-szigetre, állítása szerint járműve alkalmas volt arra is, hogy csónakázzon vele egy kellemeset a Dunán.
“Ráadásul az ujjaim is tornáztathattam közben, hiszen én magam tekerem le mindig a kocsi ablakát” – büszkélkedik Vikernes nagyúr, majd kitér arra, hogy szerinte Ferenc József találta ki a finnugor-elméletet, és azt olyan megátalkodott titkosügynökei terjesztették, mint amilyen Budenz József is volt.
“Ne is haragudj, de Budenz szégyent hozott Magyarországra mindennél jobban. Ne is törődj az ő értéktelen munkásságával” – okít rögvest Vikernes úr az általa említett szerző munkásságának ismeretének hiányát formálva át annak megvetésévé.
“Dajkamese az egész schengeni egyezmény. Legjobb lenne, ha Breiviket kivégeznék” – lep meg minket újabb és újabb információmorzsákkal a guru, miközben közösen sétálunk a Jobbik idei majálisának helyszíne felé, ahol már javában hangol a Romantikus Erőszak nevű együttes.
“Mit gondolsz, a nap végén akár egy norvég nagymenő is a sztárvendégek sorát gyarapíthatja” – élcelődünk Varga Miklós északi rokonával, Varga Vikernesszel, de ő nem veszi a poént, és egy hatalmas tockost lenyom nekünk Kalasnyikov típusú gépkarabélyának segítségével, majd a levegőbe huszonhárom figyelmeztető lövést is lead. Szerencsére a helyiek jól reagálnak, néhány piros-fehérbe öltözött nagydarab mosolygós anyuka körbe is vesz minket, és “látom, ti is a borsodi meghurcolt képviselőink pártján álltok” felkiáltással egyikük lelkesen vezet minket a Hajógyári egy eldugottabb sarka felé. Mit sem sejtve követjük, bár gondolhatnánk, hogy mivel ez nem a borsodi meghurcoltak, hanem a Párt rendezvénye, igazából nem szolidaritásból rángat minket a nőstény egy sátor mögé, ahol néhány állig felfegyverzett, körszakállas, pocakos fiatalember vár ránk.
“Ezeket a rebelliseket most fogtuk el” – értesülünk rögtön, hogy a szebb jövős urak neveket akarnak hallani, de még mielőtt végigmondhatnák érveiket, a megdühödött Vikernes bácsi előrántja bugylibicskáját, és figyelmeztető késszúrást eszközöl mindahány minket fékezni kívánó tagbaszakadt alak mellkasán.
“Ig kalle norske footre” – hörgi Varg apó norvégul, hogy “adjon az Isten szebb jövőt”, majd a megriadt milfnek is tudtára adja, hogy ő akár 1488 Warrior-pólós különítményessel is elbánik.
Szerencsére erre nincs szükség, mert ekkor felbukkan néhány parasztnak öltözött, kövérkés alak, akik Új Magyar Betyárseregnek nevezik magukat, és azt állítják, még a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomnál is radikálisabbak.
“Mi nemcsak betörünk az IMF székházába, de ott fel is koncolunk ősi magyar módszerekkel mindenkit” – nagyzol nekünk a kackiás bajszát pödrő bandavezér, aki azt igyekszik eztán ecsetelni Vikernes mesternek, hogy együtt akár a Nagyszínpadot is meghódíthatnák.
“Ennek még a gondolata is untat” – ásít egy nagyot Varg bácsi, majd miután konstatálja, hogy a szemébe tűz a nap, közönyösen meg is késeli a másra számító betyárokat.
“Olvastátok Camus-től a Közönyt? Igazán eredeti mű, és a szerző ráadásul az 1956-os magyar szabadságharcosokat is méltatta egy másik cikkében” – hoz irodalmi analógiát a helyzetre Grishnackh bácsi, de amikor a RomEr-koncert után meghallja a hangfalakból, kivel interjúznak éppen a Tilos Rádió GoreZone című műsorában, teljesen elvörösödik a feje.
“Olyan a fejed, mint egy judeobolsi söpredéknek” – próbáljuk oldani a feszültséget, de már hiába, Varg apó bepattan a Lada Nivájába, és dühös csatakiáltással elindul a Silenos Kiadó irányába.
Mi azonban erre már nem figyelünk, hiszen ismerjük Vikernes mester heves természetét – az új lemezéről most nem is beszélgettünk, de sebaj, arról majd tájékozódunk Wikipédián. Aki nem hiszi, annak Burzum mester utána jár.

Lada Niva és zsidó nívó itt.