Kátai nem szarozik a Fekete mezőkön.
*
“Van uj katafalk szam ami letoltheto, irj mar rola sos. Koszi! Ja es linkeljed is fbre! Megathx, stay true!”
Fenti sms érkezett rantottbus kollegától 18:06 perckor rockostelefonomra, és egy szűk percnyi döbbenet után lelkemet mennyei boldogság öntötte el. Hát eljött a nagy nap! Hallhatunk legott valamit a friss termésből, mily régóta vár erre az ember fia! De várjunk csak! Hol fogok én itt az Astoriánál, a tudás egyetemének közelében wifire lelni?
Agyamban összefüggéstelen gondolatok, megoldást nem nyújtó ötletmorzsák villannak át. A könyvtár? Bahh, hisz az már rég bezárt! Most mitévő legyek, jézusom? Itt vagyok a semmi közepén, az Astoria biztonságot nem nyújtó embertömegében, és sehol nem tudom megírni társaimnak, hogy hát új Thy Catafalque, gyerünk letölteni, meghallgatni, élvezni, Kátait bálványozni. Ijesztő, ha jobban belegondolok. Lehet, hogy már a Fémforgácson is kinn van? Vagy a Nuskullon? Egek, csak a rockerek.hu-n ne legyen, azzal már tényleg annyi lenne a renoménknak, soha többé nem gondolnánk magunkat hiteles Dafésoknak, vagy legalábbis untrue black metalosoknak.
Utam remegve veszem hát a metró irányába, miközben ismeretlen arcok megvető pillantásait kell magamon viselnem, a hitetlen csodálatot éreznem belőlük felém sugározni. “Hát te még nem írtál róla?” “Már órák óta fenn van a Season of Mist oldalán, te szerencsétlen!” “Sosem voltál jó semmire, mindig is mondtam neked, és most még egy számot sem tudsz biztonságosan elhelyezni azon a nyomorult honlapon.”
Zokogva vetem hát be magam egy szerelvénybe, és segítségül hívom táskámból Platóntól Szókratész védőbeszédét, hátha a filozófia vigasztalása új irányba terelheti életem vonalát. De hiába; hiába, hogy Szókratészt vádolja mindenféle tudatlan emberfia, akik azt hiszik, hogy bölcsek, közben meg pont azért nem bölcsek, mert annak képzelik magukat; minden hiába. Vajon Kátai bölcs ember lehet? Olyan szerény fiú, ő sosem mondaná, hogy csodálatos a zenéje, míg a Drugzone énekesnője annak tartja a sajátját. Akkor biztos, hogy Kátai bölcsebb a Drugzone-hölgyeménynél! De vajon másnál is?
A Stadionoknál aztán egyre több röpke kacajt látok az emberek arcán átsuhanni. Tudják, Zeuszra, tudnak tettemről, vagyis annak hiányáról, és ezért gyűlölnek, megvetnek, jajj nekem.
Pedig estére még egy kellemes filmnézés is be van tervezve, hát a Blue Valentine-t muszáj látni, úgy hírlik, mindenki megkönnyezi ezt az alkotást mostanság. És valóban, majd’ elcsöppenek alatta, de mégis. Szerelmesfilmet látva mindenki magába feledkezik, szerencsére. De vajon az új szám is szerelmes lesz? Romantikus black metal. Vagy nem is, hiszen még kora délután olvastam a Metal Reviews oldalán, hogy “heaviest Thy Catafalque has ever been”. Bullet For My Blue Valentine. De csak nem lesz heavy metal, ugye? Fémkohó, újra dobog már!
Végül csak elérek a kibertér útvesztőjébe, ahol a nagy hallgatás felel iszonyú lelkesültségemre. Thy Catafalque FB-profil? Kátai Tamás FB-profil? Fémforgács? Nuskull? Metalnews.hu? Sehol semmi.
Aztán mégis helyére kerülnek a dolgok. Csak megírtam én ezt a hihetetlen újdonságot, még ha közben az Eredetből ismert praktikákat bevetve kellett is behatolnom rantottbus koponyájába és rávennem őt a tett megcselekvésére.
És hogy a Fekete mezők milyen? Klassz.
(Holden)
Nyertél!