A magyarok Vangelis-ét, a metalosok Richard Clayderman-jét, az egyszemélyes fenegyereket, Kátai Tamást kerestük fel otthonában a messzi szigetországban, hogy beszámoljon bűbájos életéről, a STÁRság hétköznapjairól.

Katai5

Csatakos haja mögül kaján vigyorral kandikált ki amikor a kapucsengőt megnyomtuk bérelt lakása ajtaján, majd szíves invitálására egy helyi pubba tértünk be, ahol Igényes Sramlizene mellett kezdtünk el kvaterkázni zenéről, vágyakról, lábszagról. Belekóstolva a kirendelt sörökbe (Tamás egy unicumot is kikért még magának, biztos ami biztos) elindítottuk a magnófelvételt.

- Helló Tamás! Milyen az idő kint Dublinban?

- Szia, Itt hideg van. Szerintem Dublinban is.

- Most ezt értsük úgy, hogy a lemezeladásból nem tudod fizetni a gázszámlát?

- Nincs gáz a lakásban, csak áram, azzal megy a fűtés.

- Nekünk épp most baszódott el a villanyrezsónk. Mit ajánlanál, mit kezdjünk vele?

- Nem kell, köszi.

- Te mint Profi Szobametalos kivel vackolnád be magad egy fotelbe egy pihepuha takaró alá és hallgatnád együtt ölelkezve a Nevermore demókat?

- A kiskutyánkkal.

- Szereted az állatokat?

- Igen.

- Ez érdekes, mert akkor miért kínzod Nevermore-ral…

- Nekem a Nevermore az semleges egyébként.

- Ez mondjuk érződik is a legutóbbi Thy Catafalque lemezeden, nem hagytad érvényesülni most sem az amerikai power riffeket, ami mindenképpen pozitív. A Róka Hasa Rádió albumcímre eddig hányféle variácót hallottál?

- Eddig csak a Róka Fasza Dáridót.

- Az ilyeneket sértésnek veszed, jót röhögsz rajtuk vagy Nevermore?

- Egyáltalán nem zavar, ha viccet csinál belőle valaki. Ez a szeretet jele!

- Mennyire igazak a pletykák, miszerint gyermekkorodban bodobácsokat tapostál szét pénzért és a mostani lemezen afféle tribute számot írtál az eltiport kis lelkeikért? Ezáltal vezekelve és megtisztulva a régi bűneidtől.

- Hát igen, egyszer egy békát is kipukkasztottunk, de ott megállt az a folyamat, amin a gyerekek nagy része átesik. Folyamatosan emiatt vezeklem.

- Mai fejjel már inkább átsegítenéd kisvödörben az autópályán őket?

- Feltétlen, de komolyan. Nekünk volt egy olyan szokásunk amúgy, hogy ilyen műanyag szalagot gyújtottunk meg és azt csöpögtettük a bogarakra. Én inkább csak néztem. A többiek voltak!

- Na, beszéljünk kicsit a lemezedről is most már. Milyen betűtípust használtál a bookletben?

- A tükrözöttre gondolsz?

- Nem, nálunk nem fogod ezt az elcsépelt sztorit elsütni! Tudjuk, hogy elbasztad a bookletet, de tedd szívedre a kezed: valahol a gyermeki lelked mélyén örültél is neki, hogy így sikerült, hiába maxigáz amúgy minden normális ember szerint. Ugye így volt?

- Hát amikor először kiderült, akkor kicsit vörös lett a fejem valójában. Mert nem volt ám kire kenni, én voltam a hülye.

- Mesélj kérlek, Bakos Attilával könnyen ment a munka?

- Igen, nagyon.

- Azt hittük pedig, hogy a rúdtáncosok élete nem egyszerű. Node, először a Kocsi Zakatol A Hegyre című felvételt hallottuk a RHR albumról és azonnal ledöntött a lábunkról. Ólomsúlyú lépkedések, vonszolós, kimért drone. Az évvégi dal toplistán valószínűleg első helyezett lesz. Bár amilyen szar ez az év, még a lemezed is. Kaptál rá negatív kritikát egyáltalán?

- Igen, többet is. A rateyoumusic.com-on valaki pont ma írta, hogy olyan mintha valami zs-kategóriás slash-horror és a Conan soundtrackje lenne keresztezve, ráadásul még komolyan is vesszük magunkat. Meg volt más is, a kőmetál magazinoknak nem mindenhol tetszett, ami érthető. De nincs is ezzel semmi baj.

- De pl. van olyan kritika amiből tanulsz? Vagy hideg nyugalommal veszed tudomásul a jót és a rosszat is.

- Nem nagyon tudom, hogy kezeljem a dolgot. Úgy értem, hogy van aki szerint a Köd utánam a leglaposabb dal a lemezen, más meg azt írja, hogy miért nem csinálunk több olyat, mint a Köd utánam. Valaki szerint a Molekuláris gépezetek a teteje mindennek, más meg közönséges időhúzásnak tartja. Most akkor? Általában ezért nem nagyon szoktam ezekkel ilyen szinten foglalkozni. Elég pontos elképzeléseim vannak, hogy mit szeretnék és hogyan. De amúgy nagyon szoktam örülni a pozitív visszajelzéseknek, mindenképpen be kell vallanom.

- Te mint árja makói mit gondolsz arról, hogy Kínából importáljuk a makói hagymát?

- Én ehhez nem értek, hogy csinálnak Kínában makói hagymát? Nálunk a családban nem volt hagymatermelés. Nagy szopó az. Ja egyébként láttam már makói blackmetal zenekar logójában hagymát!

- Soha nem gondolkoztál el a makói templom felgyújtásán?

- Makón nincs fatemplom. Egy színház volt, de azzal megelőztek jó 50 évvel, valaki felgyújtotta. Viszont azt terveztük, hogyha nyerünk a lottón, befestjük a fehér református templomot feketére. De szerencsére nem nyertünk.

- Mi volt az utolsó vinyl amit megvettél?

- Sose volt lemezjátszóm. Egyetlen vinylem van, nem is tudom hogy került hozzám, a portugál In Tha Umbra Goatblöd 666 EP-je.

-Volt vagy van olyan zenekar, amit ciki bevallani, hogy szeretsz/szerettél?

- Az Edda például? Az elég cink.

- Éjjel érkezem? Melyik korszak?

- Nem, nekem az első két lemez a mai napig nagy kedvencem. Szerintem azok remek albumok.

- Esetleg egy Edda feldolgozás?

- Egyébként tényleg volt egy ilyen ötlet régen, még az első TC lemez idején. János mondta, hogy csináljuk meg az Ítélet című dalt, de baromira cink lenne, hogy Edda, így aztán ráhagytuk. Pedig az egy nagy zúzda ám. A 2. lemezen van. Na, erre nem tudtok mit mondani, mi?

- Ez már az Új Edda 2. lemeze?

- Milyen új Edda?

- Volt a Slamovitsos meg a Slamó utáni.

- Ez a Slamovitsos, az első, 1981. ZÚZDA!

- Alfonz játéka tehát mondhatjuk, hogy egyik fő hatásod.

- Nagyon jó billentyűs volt ott, igen.

- Máshol nem?

- De, a Doorsban is.

- Ő tolta az emlékzenekarban?

- Nem, a Doorsban is jó volt a billentyűs.

- Az Astral Doorsban?

- Az Astral Projectionben. Az Astral Sleep mekkora lemez volt!

- Volt esetleg már valamilyen testen kívüli élményben részed?

- Nem emlékszem semmi ilyesmire.

- És belüliben?

- Testen belüli élmény?

- Feldugtad a baseball ütőt pl?

- Itt nincs baseball, de a krikettütőt, azt szoktam.

- Egy évvégi tízes lista, amit nálunk láthat először az olvasó?

- Bazzze! Egyébként az első a Twinsistermoon lemeze lenne.

- Ők kicsodák?

- Nem tudom, véletlenül akadtam rá. Van egy ilyen zenekar, hogy Natural Snow Buildings, abból az egyik tag, egy francia hölgy és ez az ő albuma. Ilyen nyugis, folkos, nagyon csendes, finom, úri buzizene.

- Tehát kijelenthetjük, hogy ebből kiindulva az következő lemezed is langyibb lesz, mint az eddigiek?

- Nem hiszem, mert most, hogy van rendes gitárom, elkezdtem játszani és mindig csak tologatom a kvinteket rajta.

- Tankcsapdát?

- Nem, doomot. Azt a legkönnyebb.

- Csak magadat hangolod le vele vagy a gitárt is?

- A gitár lent van A-n.

– Helyes.

- Igen. Szóval akármi lehet még ebből.

- Nos, akkor nem is kínálkozhat a mostaninál jobb lehetőség arra, hogy végre megoszd az új doom zenekarod nevét a nagyvilággal.

- Nehéz erre válaszolni.

- Tényleg, lehet tudni, hogy milyen témákat fognak érinteni az új lemez szövegei?

- Most a kőzettan érdekel.

- Leásol egész a Pokolig?

- Le. Mindenesetre lesz egy ilyen dal a lemezen, az biztos.

- Arcturus-témákat szoktál pötyögni a szintin?

- Nem, nem tudok eljátszni semmit se. A saját dolgaimmal is bajban vagyok néha.

- Csak van valami klasszikus, amit néha eljátszogatsz. Mittudomén, Won’t get fooled again, Jump.

- Néha a My Dying Bride-tól a Sear Me-t. Az elejét.

- Az idei lemez hogy tetszik?

- Tetszik, legalábbis már semmire se számítottam, de ahhoz képest sokat hallgatom. Nekem a Turn loose the swans volt a teteje.

- Tényleg nagy pózerség, de nekem az As the flower withers a kedvencem. A második meg a Dreadful és az Angel holtversenyben.

- Az As the flower is király és az Angel is, de a legjobb daluk nálam az I am the bloody earth.

- Egyébként mi volt az a lemez, aminek hatására végül metalos lettél?

- Az első metallemezem a Stormwich Magyarországon című koncertalbuma volt, az nagyon tetszett. 30 forintba került.

- Miért épp az? Arra volt elég a zsebpénz?

- Igen, le volt árazva. Sokat hallgattam és lassan metalos lettem. Aztán tudtam meg, hogy kamukoncert az egész.

- Valójában az előbandát vették fel, az Ossiant?

- Nem, hanem a Pokolgép menedzserének a szobájában készült állítólag. Ő volt a turnészervező.

- A közönségzajt meg a szilveszteri Hofi-műsorból vágták össze? Vagy volt egyáltalán?

- Volt, túl sok is. Csak olyan az egész, mintha 20 ember lenne szétvisszahangosítva.

- Őket azóta is szereted egyébként?

- Jó dalok azok szerintem, de évek óta nem hallgattam. Biztos tetszene most is.

- És mikor hallottál először hörgős zenét?

- Haverom, Bakos Peti adott egyszerre egy Napalm Death kazettát, azt hiszem, a negyedik albumot és az Obituarytól a The End Complete-et.

- Nem rémültél meg először? Fejfájás?

- Arra gondoltam, hogy ilyet azért nem szeretnék szeretni.

- Aztán hogyhogy mégis?

- Nem tudom, aztán azon kaptam magam, hogy már a Deicide-okat hallgatom.

- A grunge-korszakot hogy élted meg? Nirvana, érfelvágás?

- Nem nagyon szerettem a Nirvanát, mert akkor már metálos voltam és gyűlöltem a divatembereket természetesen. Később kezdtem el hallgatni, mikor már nem volt akkora hype, ami szintén elég sznob dolog.

- Ha már tudjuk, mik voltak az első death-ek, muszáj megkérdezni az első blackmetalos élményeidet is.

- Immortal: Diabolical Fullmoon Mysticism.

- Új Immortal?

- Először tetszett, aztán most már inkább csak korrektnek nevezném. A témák nem elég markánsak.

- Új Gorgoroth?

- Az viszont jobban tetszik.

- Új Burzum?

- Jó lesz.

- A subterra és az autocafé mellett milyen webzine-okat olvasol még?

- A quartot szoktam és persze a HEAVYMETAL.HU-t!

- Ez utóbbit mi is, innen informálódunk a legújabb clippekről.

- Jáksó Imrének (a Gire régi énekese) volt valami köze Lászlóhoz?

- HÁHÁHÁ (nevet). Semmi. Ő is itt van Edinburghban.

- Az új TC-ből lehet tudni, mennyi ment el?

- 600 készült, ebből kb. 250-300 biztosan. Meg most kiadták Oroszországban is.

- Stúdióköltséget kaptál amúgy?

- Semmit, már kész volt az anyag.

- Normális mastering se volt vagy az is házilag készült?

- Hát, az cifra volt, mert megcsináltattam az egyik ex-Bakerys sráccal, de amikor Attila meghallotta, nagyon kiakadt és azt mondta, hogy megcsinálja ő, mert ilyet tud ő is. És megcsinálta és az lett a végleges.

- Ki az az Attila? Nyilván nem Csihar és nem is Kovács.

- Bakos.

- Ne!

- De!

- Beszarás!

- Bizony.

- Most már értem, miért ilyen Dimmus az album.

- Ő nem szereti a Dimmut.

- Azért énekli.

- Siment szereti.

- Jaj, ez elég szar duma volt most. Simen=Dimmu, Garm=Arcturus.

- Nem gondolt rá, hogy beszáll helyette a Dimmuba?

- Mondtam neki, de azt mondta, nem szereti a Dimmut.

- De a pénzt csak szereti.

- Úgy látszik, nem eléggé szereti. Azt sem. Pedig komolyan lenne esélye, ha akarná. Szerintem.

- Odakint van egyébként valami zenész, aki esetleg szóba jöhet, mint közreműködő a jövőben?

- Balázs (Gire) basszusozott a lemezen, ő is itt van, Edinburghban.

- Kis hamis. Szóval skót állampolgár, mármint.

- Nem, magyar állampolgár ő, csak itt él már 5 éve.

- Itt? Itt tuti nem.

- Bocsánat. Ott.

- Még mindig ott laktok, ahol folyamatos gubancok voltak azokkal, akikkel közösen használtátok a lakást?

- Nem, már saját lakást bérlünk.

- Magatoknak fizetitek a lakbért?

- Nem, úgy értem, hogy csak a miénk a lakás, nem kell megosztani. A lakbért Robert Millarnak fizetjük.

- Ő valami helyi híresség?

- A legkevésbé sem.

- Van egy bicajos Millar. De ő David.

- Nem hiszem, hogy ő lenne.

- Akkor nem találtatok doppingszereket a spájzban.

- Semmit, előttünk egy japán hölgy lakott itt és csak pár rizsszemet találtunk. Komolyan.

- Angolnát? Bébiangolnát.

- ?

- Bukkake-videókat?

- SEMMIT

- Japersze. Na és milyenek a skót sörök?

- Nem ittam.

- Ne merészeld magad metálosnak nevezni!

- Nem nevezem már rég.

- Szégyenled, hogy mégis az vagy?

- Néha.

- Van valami perverz szó vagy kifejezés, amit eltanultál odakinn? Esetleg valami tetszetős, jellegzetesen skót mondás, akár nem perverz?

- Hallgasd csak meg! (az iPhone-ján a belinkelt videót mutatja)

- De így csak vidéken beszélnek, nem?

- Kurvára nem. Ez a skót dialektus. Az egyik. Glasgow durvább.

- Állat.

- Ez van itt. Kijössz, oszt nem értesz egy szót se. De ajánlom a Trainspottingot is eredeti nyelven. Állítólag Londonban felirattal ment. Az Edinburghban játszódik.

- Skót kaják közül van valami különlegesen finom vagy ehetetlen?

- Broth.

- Vomited?

- Az leves, szeretem. Van a black puding, az jellegzetesen skót, meg a haggis.

- Az nem pelenka?

- Ez nem. Meg a porridgge. Ezek jók.

- Otthon is elkészítitek esetleg valamelyiket?

- Igen, ezt mindet.

- És mik ezek pontosan, csak úgy nagyjából.

- Nem nagy dolgok. A black pudding az sült vér.

- Metál!

- Van benn zabkása is. A haggis meg olyasmi, mint a hurka, csak van benne disznó, marha és birka is. Meg nem rizs, hanem zabkása.

- Közben rájöttem, Huggies a pelenka.

- Na ugye!

- És a porridge?

- A porridge meg a zabkása.

- Áhá, tehát azt csak felvágásból mondtad. Vagy máshogy is készül, mint itthon?

- Nem tudom, otthon sosem ettem.

- Kitalálom, hurkát sem.

- De, azt igen. Szeretem az otthonit is. A haggis kcsit más. Puhább.

- Huggies, puhább, biztonságosabb érzés? Tényleg, az első szerelmedre emlékszel még? Bölcsis, ovis jelek?

- Persze, emlékszem mindenre. Cica volt, ami elég unmetal.

- A szerelmed, igaz?

- Nem, a jelem.

- Tudom, hogy nem a jeled.

- Pedig az. De mindegy is.

- És mik a terveid a jövőre vonatkozóan?

- Új lemez lesz, az a tervem.

- Tele vagy meglepetésekkel!

- Egyszerű vagyok.

- Dehát miért nem játszol punkot inkább az avantgárd marhaság helyett?

- Nem szeretem.

- Akkor magadat sem szereted?

- Tényleg punk vagyok?

- Örülünk, hogy az Autodafé ébresztett rá erre! Köszönjük az intejút!

MekkMester lemeze e helyeken:

www.lethalconflict.com
www.epidemie.cz
www.music.soyuz.ru