Koponyámba hasító
zavaros rébuszom.
Rezdül aztán szétfeszít
hektikus tébolyom.

A tavaly alakult soproni balckmetal formatio egy nagyon igényes albumot készített el nemrég “Az elme játéka” címmel. A zenekar nevével ellentétben itt nem a H. Bóna Márta és Németh Lajos rajongói klub tribute alakulatával van dolgunk, hanem egy igen komoly atmoszferikus/darkos/blackes cséphadarással. Nem átallanak szólózni a számaikban, sőt riffeket nyúlni a régi nagy elődöktől (Immortal), ám mégsem annyira bántó ez az egész, mint a vicces magyar szövegeik.

Egy egész erdő elsétált mellettem
nem bírták tovább, hogy őket terheltem
stukában zuhan, több angyal előlem
Csak Az elmém csúfos játéka ez velem!?

Hibátlan rímek, gördülékeny szerkesztettség. Öröm olvasni és hallgatni ezeket a sorokat. Persze kár itt hibát keresni, legyünk őszinték: a blackmetal sosem volt az elme játéka, inkább a retardáltságé. És ha innen nézzük, akkor a Jégzivatar szépen teljesít.

Pontszám: 15/20