Magyarságtudat szempontjából is érdemes elemeznünk az elmúlt év zenei termését, hiszen hazánkat szeretni igazán nemes és kedves dolog. Mivel mi hazaárulók vagyunk, egy képzeletbeli listát állítottunk csak össze.

1. Szerecsen Sólyom – PBCNTAC PTCATMSP
Az új felfedezett hazánk színvonaltalan zenei termésében még arra is megvan minden esélye, hogy a Dalriada után a második legjobb és legigazabb zenekar legyen. Már nagyon hiányzott, hogy néhány hazai flótás folytassa a legnemesebb Ensi és Finntroll hagyományokat, velük pedig végre sikerült valami értékeset letennünk az igényes dallamokról ismert nemzetközi folk metal szcénán belül. Női ének, hörgés, buzis rongyokba öltözött tagok, mulatós mezőként megénekelt Valhalla? Természetesen első sorban fogunk tombolni a januári nevergreenes bulin!

2. Magozott Bitófák – A fenomenológia ontológiájának problémája
Az általunk nagyon kedvelt Egészséges Cseresznye ezen albumával filozófiai oldalról próbálja a sokak által vizsgált nemzeti öntudat kérdését megközelíteni, és az egzisztencializmus szorongásképzetének cáfolatával jutnak el odáig, hogy a hungarizmus létjogát egyértelműsítik, mint szellemünk legbiztosabb alapját és a legbölcsebb utat a társadalomban való eligazodásra. Ezt ismét vidám dallamokkal teszik, a bősz szittya fergeteg és az énekelve halálba menetel őket hallgatva nem is tűnik olyan szomorú dolognak – nekünk felnyitották a szemünket, az egyszer biztos!

3. Hungarista – Gallia nem Franciaország
A méltán MAHASZ-díjas együttes legújabb lemeze politikusaink lejátszójában is gyakran pörgött így karácsony tájékán, amiben bizonyára szerepe volt rengeteg igaz szívű magyarnak, egy politikailag elfogulatlan rockzenei portálnak és a zsidó média összeesküvésének.  Ez viszont még előző sorozatuk tagja, melynek keretében elhatározták, hogy minden tájegységről letagadják adott országba tartozását, így harcolva nemes lelkű hazafiként azért, ami igazán fontos lehet egy férfi életében. Meg kis pajkosan azt is remélik, hogy ha az Alexandra könyvesboltban szaladgáló kis hatéves lurkó véletlenül nekimegy a polcnak és nyakába borulnak a cédék, akkor elsőként ezt a címet fogja megpillantani, és ő még talán el is hiszi nekik ezen állítás igazságát. Szívet cserél, aki dalszövegírót cserél, ez nem vitás – így hát ezen album tartalmi megformálásáért is ugyanaz az öregember vádolható, mint eddig. Neki hála viszont gyönyörűen megformált versekben bontakozik ki a lelkendező életigenlés és vidám összeborulás  – a furcsaságok már csak a költemények elemzésekor jönnek elő. A szemfüleseknek például feltűnhet, hogy a Keresztény Könyörület című szerzeményben akrosztikonként az alábbi mondat olvasható ki: “MINDEN KOMCSI LÓGNI FOG”; de a szkíta mag(y)-arként ismert poéta még egyéb pajzánságokat is elrejtett az együttes érző szívű soraiba – aki nem hiszi, járjon utána.

4. Fanka Ferenc - Egyenesen az éjszakába 6.
Szegény Fankát bántotta már a Magyar Sziget teljes lakossága, bántották korábbi hiphop-testvérei, bántotta a VIVA TV és bántotta az a kis érzékeny lelke is valamiért – akit pedig ennyien utálnak, azt mi teljes szívünkből szeretjük. Tesszük ezt annak ellenére, hogy még mindig nem tudja értelmesen felépíteni dalait; hogy még mindig elreppeli minden dalában azon bánatát, hogy őt mindenki Darth Vaderhez hasonló gonosztevőnek kezeli és hogy még mindig átitatja őt a szeretetteljes hőzöngés. Feri pedig csak gondolkozik, gondolkozik és gondolkozik – ha ő egy cigánylányhoz ír szerelmes balladát, de aztán lehazaárulózik egy dalban mindenkit akkor vajon ismét jó magyarnak számít?

5. Kátai Tamás – Fehér nő fia
Listánk ötödik helyezettje igazi kakukktojás az amúgyis fekete bárányként predesztinált hősök rengetegében – Tamás ugyanis csak idén döntött úgy, hogy válaszol a magyarságát megkérdőjelező pletykákra és legújabb szólóalbumával oszlat el minden kétséget. Az edinburghi nyomdában szegény magyarok politikai nyomorán kacagó huligán ezúttal is maradt az andalító dallamoknál és gyermekkori emlékeinél – csak éppen ezúttal azt énekli meg, hogyan érintette fiatal lelkét a roma gyerekekkel való kivételezés a makói általánosban, vagy éppen az, hogy Árpád-sávos zászló helyett csak hagymát látott mindenfelé, meg Jupiter utcát és Merkúr sétányt. Állítása szerint korábbi műveit is igyekszik majd valamennyire magyarosítani – így valószínűleg hamarosan a “Szárnyal a szent turul, hajában Magóg ül” és a “Visszatérnek még a csodaszarvasok, futnak át a barikádon” sorok fognak majd mindenkinek eszébe jutni, ha a Rókára vagy a Zsírra gondolnak.