A Shining tulajdonképpen  mindig is a pózerek Dimmu Borgir utáni állomásaként üzemelt, üzenetet tekintve valahol félúton járva a Marduk és a Watain között. A lényeg eddig is az volt, hogy folyjon sok vér, Kvarforth próbáljon minél antiszociálisabbakat nyilatkozni, közben meg legyártsanak mellé valami zenének alig nevezhető promóciós szemetet, mely úgyis csak arra való, hogy a sarki Bőregérbe befáradó hülyegyerek meg is tudja indokolni társának, miért veszi meg ennek a bohóczenekarnak a nyolcadik halálfejes pólóját.

Persze voltak olyanok a rockerek.hu-n is, akik igyekeztek ezt egy komolyan vehető black metal csoportosulásként eladni: kifestett arccal, pentagrammás nyaklánccal és kecsappal a girhes testükön igyekeztek minél látványosabban kifejezni mérhetetlen depressziójukat, megspékelve egy kis mizantrópiának nevezett frusztráltsággal, félelemmel attól, hogy valaki valaha rájön arra, milyen esendő metálosok is ők.

Kvarforthról gyakorlatilag a kezdet kezdetétől lehet tudni, hogy egy ócska kis Dani Filth-utánzatként próbál magának kétes ismertséget szerezni: ugye ő is minden egyes alkalommal próbál menőzni azzal, hogy halottakat eszik és meztelen tinilányok seggét szándékozik véresre baszni, de persze csak miután azok felvagdosták az ereiket. A mostani, Tillsammans Är Vi Allt címre hallgató klip is ékesen bizonyítja ezt: egyfelől itt ez az ócska, From the Cradle to Enslave klipjére hajazó látványvilág, hozzá a Ville Valo-rokon nyáladzás (dallamos éneknek csúfolva), izzadságszagú lenyomatát nyújtva annak, milyen is az, amikor egy üzletember próbál úgynevezett művészetet létrehozni.

Kár is szaporítani a szót: a Shining eztán is a vidéki kannásboros kismetálosok kedvence lesz (a Children of Bodom és a Slipknot mellett), nulla valódi értékkel, rendkívül erős magamutogatási hajlammal. Isten óvjon minket ettől!