Ahogy a metal zenében létezik az elitista hozzáállás (hívhatjuk akár sznobériának is), ez vajon megvan a popzene rajongók körében ugyanúgy?

Gyakran találkozunk egy-egy új metal lemez megjelenésekor azzal a megjegyzéssel, hogy a „demók még jók voltak”. De ez pl. egy új Madonna-album esetében is ugyanúgy valid? „Hát igen, emlékszem rá, amikor még a Breakfast Club-ban dobolt és énekelt, akkor még meg volt benne az a tűz és szenvedély, igen, akkor az még volt valami” Vagy létezik olyan, aki szerint hitelesebb és szívből jövőbb volt az, amikor Robbie Williams a helyi fiúkórusban dalolt és nem majdan később egy pénzért csinált fiúzenekarban.

Vagy mi van azzal, hogy 2016-ban is csak kazettán vesszük meg a legújabb venezuelai death/thrash üdvöske kislemezét, ahelyett, hogy letöltenénk? Nem tudom, valahogy nehéz elképzelni, hogy valaki Rihanna-kazettákat gyűjtögessen (ha esetleg brahiból ki is adna ilyet a kiadójuk).

Metallica-kisfelvarró helyett Taylor Swift a butikban vett szetten?

Az aktuális Kanye West bulin karba tett kézzel és háttal állva nyomjuk a rapet és a hiphopot az előadóval.

Lecserélték a Sugababes teljes tagságát és ahelyett, hogy feloszlottak volna  új csajokkal mennek tovább, de ők már csak ugatva tudnak énekelni?

Reméljük a popperek élete is legalább olyan nehéz, mint nekünk, elitista metalosoknak.