A hazai deathmetal szcéna egyik legnagyobb reménysége a Kill With Hate (KWH) nevű zajbrigád. Szépen és ügyesen építették ki rajongóbázisukat az évek alatt, sikerült egy nagy nemzetközi fesztiválon is megmutatni magukat nemrég. Egyszóval minden adott ahhoz, hogy hamarosan a felső ligába lépjenek és fáradtságos munkájuk gyümölcse beérjen végre (elrohadjon, ha már deathmetal, haha).

A zajos sikersztori azonban némi fordulatot vett azzal, amikor Gyémán Krisztián, az együttes frontembere bejelentette, szeretne kis szünetet tartani és a saját projectjére fókuszálni. Ezen aprobóból kerestük meg Krisztiánt és faggattuk ki, hogy mi is most a helyzet az együttes házatáján.

- Szia Krisztián, mi is ez a project pontosan?
- Sziasztok, üdvözlöm az Autodafé olvasóit! (hörögve) Ahogy azt sokan tudják, a KWH nem az első zenekarom. Már ezer éve nyomom az underground sötét bugyraiban a brutalitást, a sötétség legmélyére leásva okádom a felszínre a Világgyűlöletet, az Emberiség Elkorcsosulását és a Tragikus Véget. Mondjuk ki: egy kétlábon járó Mizantróp Mihályként élem életem minimum 20 éve már. A KWH egy deathmetal banda és ez a zene, amit a srácok írnak és játszanak az pontosan az a fajta vérben tocsogó, síron túli kvintesszencia, ami az éjfekete lelkemnek olya kedves. Lényegében a…
- Értjük, azt hiszem, de akkor mi szükség van a projectedre?
- Nos, lássuk be, bármennyire is utálom a világot és benne titeket is, én is öregszem. Az évek óta művelt headbengeléstől csontkovácshoz kell járnom egy éve, a hörgés miatt pedig hetekig mézes paprikát kell szopogatnom, hogy egyáltalán beszélni tudjak a Közértben, amikor mézet és paprikát kell kérnem az eladótól. A minap már odáig fajultak a dolgok, hogy vérhányás helyett is csak simát tudtam produkálni. Na ez volt az a pillanat amikor azt mondtam: megállj! Ideje pihenni.
- …a project?
- Igen, a project. Arra az elhatározásra jutottam, hogy kicsit nyugodni hagyom a sötétebbik énem és lenyugszom. Éppen ezért visszavonulót fújok egy kis időre a kis házistúdiómba és csak a saját zenémre fogok fókuszálni. Pár számot már rögzítettem is, ének nélküli relax, ambient, lounge és chillout zene lesz ez. Innen is lett a project elnezve: Chill With Hate.
- Ez azért elég nagy fordulat, lássuk be.
- Már akinek, igazából mindig is bennem volt ez a nyugodt, ősi spirituális vonal, a ‘jó oldal’ ahogy nevezni szokták. Mészárlás helyett néha jól esik ha nyitott csakrával az ég felé emeljük orcánkat és árasztjuk a boldogságot magunkból.
- És milyen visszajelzést kaptál eddig?
- Alapvetően nem sokat, a KWH srácok ugyan jót röhögtek rajtam, de egyelőre ennyi. Mondjuk mikor ez az interjú megjelenik, addigra én is beindítom a Chilli facebook oldalát és szerintem kapni fogok pár gyűlőlködő emailt. Habár ez speciel nem lesz baj, mert a hozzám intézett kedves szavakból komplett dalszövegeket tudok majd összeállítani a következő KWH albumra, haha.
- Tehát folytatod még a Kill-t, ha jól értjük.
- Persze, bár nem kizárt, hogy lesz pár Csendesülős esténk is.
- Köszönjük az interjút és boldog szülinapot utólag is!
- Kösz, bazmeg.