Merthogy végre hazánkba téved újra a Children of Bodom és az Ensiferum, így együtt, kihasználva a tavalyi közös fellépés(ek?) sikerét, mely az augusztusi Brutal Assault fesztiválon is olyannyira tapintható volt, mint Alexi Laiho lába az első sorban tomboló hölgyrajongók számára. De vajon mire is számíthatunk, mire lesz képes együtt a két legendás zenekar, ezek a félszeg részeg finn celebek?
Vajon elérhetett volna ilyen szép helyezést a Hammer Hangpróbáján az új Bodom-album, ha Bali Dávid is pontozza azt? És miért nem szerepelhetett ezen a Relentless Reckless Forever című nótacsokron olyan szám, melynek címében benne foglaltatik a “Bodom” szó? Még mindig Alexi a föld legszexisebb zenésze, vagy esetleg Janne Wirman már beelőzte őt?
Örökérvényű kérdések ezek, válaszon törni fejünket nem is igen érdemes. A Bodom Gyermekei Utálat Csoportosulás híveiről viszont bizonyára leperegnek eme keresetlen szavak, adójuk egy százalékát ezúttal is az északi tavacska mellett meggyilkolt gyermekekről elnevezett titokzatos, hajukat vörösboros kólába áztatott fiatalok számára utalva, csak így faszán-lazán, de igazán.
Az Ensiferum koncertjére érkező Thor-kalapácsos fanatikus arcáról patakokban csordogál majd az iszappakolást lemosó izzadtság, de ők erre majd rá se rántanak. 13 éves pogány hordák, tiltott “csűrdöngölés”, Korpiklaani-kávé, véres hurka, acélbetétes bakancs és gyógyíthatatlan pszichoszomatikus rendellenességek – egy átlagos Ensiferum-rajongó bizonyára sértődötten olvassa ezeket a szavakat. A Machinae Supremacy rajongói meg bizonyára nem léteznek, de ha egy-két Stone Sour-ért lelkesedő METALAC elballag holnap a büdös PeCsába, biztos megszereti majd az ő muzsikájukat is.
Egy ilyen összevissza megírott, semmilyen cikk végén pedig egy videóval búcsúzunk, melyet a COB nagyságának ajánlunk (és persze mi is elismerjük, hogy a Kalmah és a Hypocrisy mellett ők is zseniálisak):