Kedves Olvasók! Csekély, ám annál lelkesebb szerkesztőségünk év végi listáját fogadjátok szeretettel, vagy ne. Maradjatok velünk jövőre is, vagy ne. Vessetek továbbra is, vagy ne. Vessetek.

BLACK METALBAN GAZDAG
ÚJ
ÉVET
KÖCSÖGÖK!

 

HOLDEN

1. Peste Noire – L’Ordure á l’État Pur

Vadromantikával fűszerezett paraszthadjárat, techno-ütemekre meggyalázott és állati sorba taszított kurvák, valamint Jean-Marie Le Pen óvó szelleme – a Peste Noire legújabb korongja bestiális mestermű, eddigi munkásságuk betetőzése.

2. uneXpect – Fables of the Sleepless Empire

Ki gondolta volna, hogy a kanadai fenegyerekek képesek lesznek még az In a Flesh Aquarium szerethetően kaotikus világát is lepipálni, és sajátos hangjukat szinte tökélyre fejlesztve egy olyan világot felépíteni, mely teljesen irracionális, szürreális, elmebeteg és zavarba ejtően istenszerű? Az augusztusban Budapesten is fellépett Québec-i formáció bár ezúttal nem kedveskedett nekünk egy magyarul eldalolt bűbájos nótával, de így is egy elképesztő produkciót tárt elénk: az uneXpect verhetetlen!

3. Sólstafir – Svartir Sandar

Duplalemez az izlandi búsongóktól 12 számmal, 76 perces műsoridővel? Azt hittem, ez azért túlzásnak fog bizonyulni, de mégis egy nagyívű, változatos, emlékezetes album született, mely ugyanannyira rendelkezik a korai idők harcos energikusságával, mint a Masterpiece of Bitterness és a Köld melankolikus hangulatával. Én is le vagyok nyűgözve! :ÞÞÞ

4. Lifelover – Sjukdom

Bár nem nevezhető eddigi karrierjük csúcspontjának (a debüt Pulver színvonalát például azóta sem sikerült túlszárnyalniuk), de mégis korrekt szuicid anyag lett ez, miként a Lifelover összes többi albuma is. A gitáros-alapító Nattdal (B) tragikus halála viszont a zenekar idei feloszlását vonta maga után – kár értük!

5. Morbid Angel – Illud Divinum Insanus

“We’re living hardcore and radical
We’ll always be maniacal and animal
They fear us cause we’re physical irrational
Our radi-killer kult is thriving!”

Ennyi az egész, a floridai metálistenek ma is tudják, miként lehet egyszerre felborzolni a kedélyeket, és egy igazán agresszív bombasztot a képünkbe lökni. Together too Extreme! |m|

6. Thy Catafalque – Rengeteg

Tény, hogy az új album az előzőekkel ellentétben nem adja meg azonnal magát a hallgató kényének-kedvének, és valószínűleg nem is lesz belőle akkora kedvenc hipszter barátainknál, mint a Róka hasából, de talán épp ezért is fogjuk jobban becsülni később mi, megveszekedett metálosok. Hiszen a töltényöv továbbra is magához ölelne, a felvarró ragaszkodna, a bőrnadrágnak meg izzad az éle. Keménykötésű innováció és delejes futurista lázálmok – kő koppan, fémszív dobban, vas és acél országa “paksi end”-re robban.

7. Forteresse – Crépuscule d’Octobre

Lassacskán újra megközelítik kanadai barátaink a Métal Noir Québécois színvonalát. Igényes, tradicionalitás mellett elkötelezett anyag jött létre ismét listám második Québec-i bandájának boszorkánykonyhájában, csak így tovább!

8. Ava Inferi – Onyx

Már majdnem felkerült a listára a legújabb Nightwish, de aztán szerencsére észhez tértem, és a kevésbé kínos, valóban operaközeli vokáltémákkal megáldott kiadványt díjaztam. Annál is inkább, mert portugál pajtásaink legújabb anyaga is elbűvölő lett, akárcsak az ezt megelőzőek.

9. Origin – Entity

Az év br00tal death metal kiadványa. Semmi különös, csak jóféle őrjöngés, földöntúli halálhörgés, technikás siralom – hát létezik még valamire való halálfém muzsika, megnyugtató!

10. Tenhi – Saivo

Bár a The Moon and the Nightspirit legújabb, Mohalepte címre hallgató korongja sem lett utolsó, de műfajában mégis megelőzte idén a finn zenei tájképfestők (M.P. hasonlata egészen megállja a helyét) legújabb művészkedése. Nyugtató hatású neofolk dallamok, a világvégén való csónakázáshoz csakis ez ajánlott.

——————————————————-

MACSEK

1. Black Label Society- The Song Remains Not The Same

Egy blck mtl rajongói oldalon mi más szerepelhetne a listám élén, mint a BLS? Zakk mester és csapata olyannyira trve blckmtlsk, hogy még a nevükbe is felvették a sötét szín sötét szavát. Igaz, nem zúzták szét ördögi rajongóik motorizált szívét a kellemes kis blck mtl balladáikkal, de mindenkit maguk mögé utasít
sötét… Fene, a Black Label olyannyira kiváló, hogy még daféskodni sem esik jól velük *szipog*. Hibátlan, faszán hangszerelt unplugged lemez született a mester kezei alatt. Nem a bólogatós, vállamra nehezedő súlyt kaptam, de talán pont azért tetszett annyira, mert 2011-ben nem is arra volt szükségem…


2. MachineHead-Unto The Locust

Ha igazi kemény metalhead vónák, akkor nagyon nem szeretném ezt a mostani Machine Head mókát, de inkább leszek egy kibaszott lázadó hipszter és a dobogó második fokára teszem a sármos fiatalemberek minden eddiginél precízebb(nek szánt) lemezét és tojok a banda elpuhulását szajkózó trendi-bendi fémarcúakra. Pont az arcukra. Jó ez.

 

3. Crowbar-Sever The Wicked Hand

Jahahajjj, hát ki ne imádná eszeveszett módon Kirköt, az egyszemélyes héttörpét, aki mocsáribb, mint hét ogre és szerethetőbb, mint egy bolyhos kosorrú nyuszi? Mert én imádom. Főleg azért, mert nála hitelesebben egy férfi énekes sem kemény és keserves egyszerre.

 

4. Krux -III.He, Who Sleeps Amongst The Stars

Sajnos én már sosem leszek szupergroup, sem svéd, de koncertszervező még lehetek és egyszer talán kikaparhatom a sarat Mats Levén cipője talpából, addig meg csak csodálom kiváló orgánumát és leborulok Leif Edling profi cigányzenekara nagysága előtt. Ha Levén egy kicsit bátrabban, kevésbé powerösen és sokkal fehérneműgyilkosabban lett volna a III-on, talán nem csúszik le a dobogóról.

 

5. Unexpect-Fables Of The Sleepless Empire

Hogy egy olyan bandát hallgassak szívesen és tisztelettel, ahol egy irritáló, ránézésre gótika-mónika énekel, azt nem hittem volna egészen a boldog szülinapomig,amikor is hallottam őket az A/38-on. Igaz, nőellenességem nem múlt el, de a zenekartagok által teremtett hibátlanul egységes káosz mellett még Leïlindel rikácsolása is elfogadható volt. Ráadásul elvileg a csajszi félig magyar is, én meg szélsőjobbos, így az idei albumukkal minimum az ötödikek.

6. The Devin Townsand Project-Deconstruction/Ghost

DevinTownsand egy gyökéééér és nagyon csúnya, ellenben zseni és cserébe tehetséges. Imádom a hangját, az őrültségét, meg azt, hogy emlékeztet kedvenc színészemre, Cristopher Allen Lloyd-ra, főleg a Denis, a komiszban nyújtott alakítására. Ellenben az album semmi másra nem emlékeztet, és kikúrt jó. Sőt, Towsand itt még a Strapping Young Led-es alakításánál is fainabb.

7. The Haunted- Unseen

Hasonló a helyzet Hauntedékkal is, mint a Machine Headdel. Fejlődnek és változnak, talán a kőfanoknak ez nehezére esik, én pedig pont emiatt szerettem beléjük, ugyanakkor pont emiatt kerültek a lista alsóbb rétegeire. Nagyon jók a komplex témák meg a neo-thrash cucc, de a rapből merítő ének azért elég lehúzós.

8. Sólstafir- Svartir Sandar

Jaj, nahát. Őket idén ismertem meg, Holdinak hála. Az első dal, amit hallhattam az izlandi fiúkáktól a Love Is The Devil volt, és aztán lettem kíváncsi a 2011-es albumra. Nos, ha valaki úgy a hatása alá tudja vonni az igényes zenekedvelőt, hogy az még azt sem veszi észre, hogy Aðalbjörn “Addi” Tryggvason hamisan énekel – erre egy kiváló zenész hívta fel a figyelmem – akkor ott már nincs min merengeni. A Svartir Sandar mindkét korongja “zsiráfság”.

 

9. Pain Of Salvation – Road Salt Two

A prog zenekarok közül csak kettőt-hármat bírok elviselni, de azokat még talán szeretem is. A POS pont ilyen, bár nem a Road Salt Twoval lopta be magát szívem helyébe. Eleve nem vagyok kibékülve a folytatásos lemezekkel, általában nem is méltók a folytatások az elődökhöz, vagy fordítva. A helyzet most is hasonló, de sajnos itt a helyük a listán. Egyrészt, mert igen jó zenészekről van szó, másrészt meg nem született olyan sok, ínyemre való album idén.

10. Superbutt- Music For Animals

És a végére egy magyart is. A Superbutt érdekes egy banda és a maga nemében különleges is amagyar színtéren. A Music For Animals-szel valami nagyon nagyot akartak alkotni, de a nagy erőlködésnek szarás a vége,annak meg szar. Ám ez szar mégsem lett, viszont túl jó sem. De az idei magyar korongok közül nincs még csak távolról sem ilyen „jó”.

—————————-

RANTOTTBUS

2011 legjobb lemezei:

1. Ulver – Wars Of The Roses — Kicsit csalódás, de még így is első? Igen, miért ne.
2. Joyless – Without Support — Falshangú énekesnő, szétesett zene, mágia.
3. Deafheaven – Roads To Judah — Hipszternek lenni még éppen menő.
4. Djerv – Djerv — Black metalos Roxette.
5. Sólstafir – Svartir Sandar — Fáj a Blodi Og Anda utáni űr, de ez akkor is jó.
6. Djevel – Dødssanger — Kvelertak nélküli lista 2011-ben? Hell no!
7. Chrome Division – 3rd Round Knockout — Igen, ez tényleg ciki.
8. LIK – The Second Wind — Legegyszerűbb riffek, szellős suicide rock.
9. Ics Vortex – Storm Seeker — A hangja csak egyre jobb lesz.
10. Einherjer – Norrøn — Nem alapmű, de jókat lehet rá legózni.
11. False – False EP — Énekesnős brutál hipszterség.
12. Glorior Belli – The Great Southern Darkness — Ma már nem vállalom fel.
13. Hexvessel – Dawnbearer — Ezt még igen, de évente egyszer tudom meghallgatni majd csak.
14. Craft – Void — Egy fokkal jobb a semminél.
15. Imber Luminis – Life As Burden — Depresszív Katatonia utánérzés, sok szenvedéssel.
16. Les Discrets/Arctic Plateau – Split — Szívbemarkoló dallamok, ideális lemezhossz.
17. Piresian Beach – Fuck Your Mind — Hazai lo-fi gagyiság.
18. Old Silver Key – Tales Of Wanderings — Romantikus félórákra.
19. Lantlôs – Agape — Amikor azt hisszük, tetszik a jazz, de csak három percben.
20. Zweizz & Joey Hopkins – S/T — Avantgárd marháskodás

 

2011 végére világosan látszik, hogy a digitális Kánaán sűrűjében élünk észrevétlenül. Ki az az őrült, aki sima cédékért fizetne majdnem kétszer annyit, mint egy kitűnő minőségű mp3-ért. Ilyen árkülönbségek mellett tényleg csak vinyl-t érdemes gyűjteni, ami szintén a cd-vel van egy árkategóriában.