“Elmondhatatlan csalódást okozott ezzel nekünk Tamás, és a legfájóbb az egészben az, hogy ilyen hirtelen, ennyire meggondolatlanul hozta meg döntését anélkül, hogy előtte legalább valamiféle egyeztetési kísérlete lett volna velünk- nyilatkozta a Művészkedve Alkotunk Hunderground Aranylemezeket Szakszervezet elnöke, Dávid Csilla Gabriella (kinek csoportosulása eredetileg a Tükörírásért Alapított Szakszervezet nevet viselte, de változtatni kényszerültek, miután Schiffer András a betűszavas rövidítés után perrel fenyegette az egész társaságot nagymamástól-ausztrál nagynénistől). – “Tamás ezzel legelemibb szabályunkat rúgta fel, így nem kérdés, hogy nem tartunk továbbra is igényt tagságára; internetes adatbázisunkból máris töröltük a nevét, de innen üzenem neki, hogy a könnyek és hegek nem száradnak fel ilyen gyorsan!”
Az újrakiadott TeKaticád album, a Tűnő Idő Tárlat azért bizonyos szempontból igyekszik hagyománytisztelő is lenni, ezt mutatják a külső és belső borítókon látható gyermekkori emlékek, űrkutatóként lehúzott hosszú-hosszú fáradságos évek.

azért még megoldhatjuk, hogy olvashatatlan legyen a szöveg

azért még megoldhatjuk, hogy olvashatatlan legyen a szöveg

Nincs változás továbbá abban sem, hogy Tom módszeresen próbál minket megfosztani a dalok szövegeiben való vizuális gyönyörködéstől – nekünk, akik internet nélkül próbálunk boldogulni mindennapjainkban, ez igencsak kemény próbatételt jelent. Nem lehet mentség az sem, hogy a Héja-nász az avaron-t állítólag irodalomkönyvekből is ismerhetjük, hiszen én például hatodik osztály után elvonultam egy eldugott erdőbe mizantrópkodni, és bizony akkor még csak Balassinál jártunk.
Hatalmas pozitívum viszont, hogy Tamás az idei változatot nem egészítette ki bármiféle koncertfelvétellel: a Neath Waters például tavaly elég kásásan szólt a Dürerben, a Varjak fekszenek-nél pedig egyáltalán nem volt jó megoldás ez a spoken word-szerű izé, szóval nem is kell ilyesmit idecitálni! A jövőt tekintve pedig Tamás bizakodó: “Hamarosan itt az új album is, sok-sok meglepetés fog érni mindenkit, azt garantálom! Annyit előzetesen elárulhatok, hogy nagyon

a bal oldali bucka mögött jól kivehető, ahogy épp sakkozni tanítja nagyapja a 9 éves Tamást

a bal oldali bucka mögött jól kivehető, ahogy épp sakkozni tanítja nagyapja a 9 éves Tamást

sokat pörög mostanság lejátszómban az új Airbourne és a Dragonforce-összes, de a konkrét változásokról majd meggyőződhettek ti magatok! Előtte viszont még szeretném kiadni gyereknevelési szakkönyvemet is, hiszen a Távolodó, távolodó is hatalmas siker volt, mindet elkapkodták pár nap alatt, én pedig még rá is segítettem a hype-ra azzal, hogy az utolsó példányt elloptam a makói klubkönyvtárból, hehe. Úgy gondolom, a szülők többsége bizonytalan a lurkókkal való bánásmód tekintetében – egyesek kemény szigorral, ne adj’ isten tettlegességgel próbálkoznak, pedig a fiataloknak csak szelíd bánásmód és jó példa kell ahhoz, hogy elsajátíthassák az élethez szükséges alapokat és kitartóan, egyenes derékkal tengessék napjaikat. Ehhez a munkámhoz rengeteg inspirációt adott felhőtlen gyemekkorom; a mindennapossá vált hangfelvételek nagypapámmal, az ugróiskolázás a Hold utcában vagy a katicák pettyeinek számlálása napraforgótengertől illatos mezőkön: ezek mind-mind megváltoztathatják egy életre az ember világhoz való hozzállását. Peace!”
Tamás, ne add fel, egy nap a nyomdában is térdre borulva fog köszönteni a sok-sok skót legény és a főnök is csak egy mosollyal fogja nyugtázni verseléssel töltött lopott perceidet, sőt még egy új pennát is a kezedbe nyom majd válladat megveregetve: “Én támogatom ezt a művészetet, vagy mit; de aztán írj egy poémát legkedvesebb munkahelyedről is, te örökifjú tehetség!”