“Ó, Anathema, mért vagy te még Anathema?
Tagadd meg régi korszakod és dobd el neved!
S ha nem teszed: csak gondold újra egykori dalaid -
S majd én nem leszek rajongód tovább!

Csak neved ellenségem, nem magad.
S te önmagad vagy és nem Anathema.
Mi Anathema? Se bú, se baj, se gyász,
Se harc, se doom… Ó, válassz más nevet!
Eh, mi a név? Mit rockzenének hívunk,
Bárhogy nevezzük, éppoly divatos.
Ha Anathemát nem hívják Anathemának,
Szakasztott oly tökéletlen marad
Akármi néven… Dobd el hát neved!
És egy élettelen szóért cserébe -
Tiéd a színtered.”
(Részlet a Júlia magazin “Kiközösítés a színtérről” című történetéből)