Azt hiszitek, hogy csak nekünk metalosoknak nehéz az élet? Képzeljétek egy gyakorló anyukának se könnyebb amikor durva küzdelmet folytat az elemekkel és csemetéi fura zenei ízlésével. Kemény Nők Lapja rovatunkban ma odiledette beavat minket a gyermeknevelés kínzó kilátástalanságába.

Csapataink nyerésre állnak – még. Azzal kezdődött, hogy öthónapos terhesen kaptunk egy cédét – babazseni, vagy zsenibaba, vagy valami hasonló címmel, amiben triangulum ütögetésre ad ki egy fülsértő hang a torkából nyöszörgéseket és állították, hogy ha ezt hallgattatom a magzattal, az majd okos lesz és nyugodt. Elképzelhető, hogy okos és nyugodt lett volna tőle a gyerek, de én a negyvenedik másodperc környékén durva pánikrohamot kaptam, a füleim könyörögtek a csendért és nem hittem el, hogy ezt bárki képes megvásárolni pénzért. Pedig de.

A szülők nyomasztásának nincs határa sem térben, sem időben: mit eszel, milyen levegőt szívsz, milyen vitamint szedsz, mit hallgatsz és mire gondolsz – mind befolyásolja gyermeked jövőjét, természetesen már azelőtt, hogy megfogant volna. Így hát, ha jót akarsz, megveszed a vállalhatatlan vackot is, valaki különben egészen biztos elkezd bűntudatot gerjeszteni benned. Ám mint tudjuk, punks not dead: ellenállunk.

10418070464_c9b71c2a5e

Csapataink néha elvesztik a harcot, ha a háborúnak még nincs is vége. Amikor hetven percen keresztül ugyanazt az egyetlen három perces számot követelik visítva az autóban. Amikor megkérnek, hogy kapcsoljam ki, mert nekik nem tetszik. Amikor képesek meghallgatni egyetlen egy akkordot is az Alma Együttestől. De nem adjuk fel! Meghalt Lou Reed? Hallgassuk végig az egész hetvenes éveket! Anya szomorú? Jöhet a Kispál! Apa nosztalgikus? Pattanjon a Depeche Mode DVD! Énekelni kéne az orvosi rendelőben, amíg kivárjuk azt a két órát, míg sorra kerülünk végre? Sebaj, fejből tudok egy órányi népdalt, majd a végén ismétlek. Bossa nova, Bartók Rádió, hétvégén gyerünk az Operaházba gyerekprogramra, utána majd beteszünk a kocsiban valami svéd elektronikust, vagy a szarrá hallgatott Parno Graszt lemezt.

Persze még csak szájjal szabályozzák, hogy mit akarnak, nincs saját mp3 lejátszójuk és tudom, hogy akkor kezdődik majd a nehéztüzérségi hadviselés. Úgy tizenöt éve sorban álltam egy Bravo Hits kazettáért, és már sejtem, mit éreztek közben a szüleim. Mindenképp megmérettetés lesz egy hasonló zsákutca a gyerekeim életében és csak remélhetem, hogy én is olyan türelmes leszek majd velük, mint a szüleim voltak velem, hogy aztán egy remek, kiforrott, zenei ízléssel rendelkező ember lehessek. Ehe.

És hogy mivel leszek elégedett? Fogalmam sincs. Szeressen mindent, ami ízléses? Gyűrje bele magát egy stílusba és látogasson ilyen hülye zenei oldalakat, ami csak a metállal foglalkozik? Melyik sztereotípia lesz elég jó nekem, ha visszalátom? Zsíros haj és fekete dzseki belefér, vagy majd sírok a sarokban, hogy ugyan fiam, mosd már meg és vedd fel ezt a vidám pirosat?

Mit szólna szegény anyátok, ha látna?

odiledette