3. Forgotten Tomb – Hurt Yourself and the Ones You Love

maxresdefault

A legnagyobb troll kétségkívül a Youtube, ami az automatikus lejátszási listába ezután berakta Marilyn Mansontól a Pale Emperort. Ahogy mondani szokás, az első demók borítói még jók voltak, az első három albumnál (Songs to Leave, Springtime Depression, Love’s Burial Ground) még kellően letisztult és egyszerű volt az összkép, csak aztán elmentek valami nagyon rossz irányba. Az Under Saturn Retrograde coverje például már úgy nézett ki, mintha valaki száz évig a padláson érlelte volna az Anathemától az Eternity-t, hogy aztán az unoka megtalálja és elszörnyedjen azon, a nagypapa milyen langyos izéket hitt még kemény zenének.

Az idei album borítója alapján viszont kétségkívül megérdemlik, hogy a Metal-Archives azt írja róluk: “Black Metal (early), Gothic/Black/Doom Metal (later)”. De hát olaszoktól, illetve olyanoktól, akik így néznek ki, mit is várjon az ember. Kb. pont ezt a rasztás izét, ami alapján könnyen azt gondolhatja a gyanútlan műkedvelő, hogy egy Dope- vagy egy Ill Nino-lemezt fog hallani. Vannak, akik szerint ez ma a black metal. Mondjuk tényleg nincs min meglepődni, amikor három éve is valamelyik Tim Burton-film plakátját sütötték el lemezborítóként.

A mostani borító hatása alatt sajnos nekünk is csak olyan közhelyes baromságok jutnak eszünkbe, mint hogy “bűnös élvezet”. Az ember elnézegeti, de azért Facebookon nem égeti magát ezzel.

2. Sigh – Graveward

sigh

Arról a Sigh-ról beszélünk, amelyik három éve előállt ezzel a festménycsodával? Arról, amelyik a Gallows Gallery borítóján bemutatott egy tök egyszerű kompozíciót, mely így is varázslatosra sikeredett? Amelyik úgy tudott utaztatni csodás színeivel?

Hát mi ez a szürke, semmitmondó valami? Miért nem vártak inkább még egy-két évet, amíg nem sikerül rajzoltatni valami emlékezeteset?

Az a baj ezzel a képpel, hogy nézem-nézegetem, de holnapután valószínűleg semmit nem tudok majd visszaidézni belőle. Az In Somniphobiáéról viszont évek múlva is beugrik, hogy bazmeg, de hát azok halott csecsemők. Itt meg mit kapunk? Egy homályos alakot, aki úgy néz ki, mint Sinéad O’Connor, néhány sírt meg a nagy szürkeséget. Azok a sírok tényleg vicsorognak? Hát, ezt kb. egy j-rock fan találhatja max. félelmetesnek, erre aztán jó ízléssel rendelkező zenehallgató nem mondja jó szívvel, hogy hail horror hail. Pedig állítólag valami régihorrorszerűt akartak: de hát pont a Sigh tudhatná, hogy nem lemásolni kell a B-kategóriás hülyeségeket, hanem valami egyedi rémítgetéssel érdemes előállni. 2015-ben szimpla sírokat mutogatni meg már sem nem avantgárd, sem nem túl black metal. Lehet, nem kellett volna egy olyan csapat frontemberével közösködni, amelyik ilyen förmedvényeket szabadít rá a világra. Fail horror fail. : ((((

1. Bethlehem – Hexakosioihexekontahexaphobia

bethlehem

Fújj, baszd meg. Jó, ez valójában 2014-es, de tavaly nem volt ilyen lista, és egyszerűen olyan ocsmány, hogy muszáj megemlékezni róla. Ráadásul én csak most néztem meg úgy igazán, most borzadtam el komolyabban. De tényleg, ez annyira ronda, hogy ehhez max valami olyan zenét lehet elképzelni, hogy egy magát metálosnak gondoló arc németül próbál epikusan és szívet gyönyörködtetően énekelni.

Jó, hát a Dark Metal coverje se volt valami nagyívű, de ott legalább nem is próbáltak többnek látszani annál, amennyit érnek. Egy szürkésfekete homály, csontváz, ennyi, hát istenem, van, akinek ez tetszik. Hadd higgyék csak, hogy a “dark”, a “metal” meg egy koponya szerepelhet egymás mellett ellentmondásmentesen úgy, hogy az egészet bevonják a nagy feketeségbe, hátha valaki majd úgy látja, utóbbi a domináns.

Igazából már az 1998-as, szardíniás lemezborítónál látszott, hogy szeretnek sok betűt elhelyezni egy sablonkép mellett, de értelme sok már akkor sem látszott ennek. Amúgy is, ha a kecskecsontváz belenéz a tükörbe, és látja, mennyire csúnya, miért nem gyakorol inkább egy kis önkritikát? Mondjuk azáltal, hogy bemászik a föld alá, ahol tulajdonképpen a helye van.

Ahogy a döglött legyeké is. Na de miért légy? Azt hinnénk, megvolt a kívánatos önkritika? Hogy végre az van a tükörben is, mint előtte? Ugyan, dehogy. Ezek azt hiszik, művészi azt a ronda, döglött legyet a borítóra tenni. Eddig abban a hitben voltak, hogy a döglött kecskét kitenni félelmetes, gonosz dolog, most meg valami olyasmi lehet a fejükben, hogy a halott rovart bemutatni művészi, avantgárd gesztus. Hogy ez valamiféle szintlépés. Hát hogxakurvxaélxetbelennxeax. Híxar.