Corey Taylor újra mozgolódik!

Szia, Corey! Hát te még élsz?

— Ez van, Axl Rose is turnézik. És van, hogy csak kétszer esik hasra egy koncerten!

De őszintén, Corey! Nem bánt, hogy ma már csak mi készítünk veled interjút?

— Hahaha, tudod, amíg beszélnek rólam, addig a beszéd tárgya vagyok. Ráadásul rengeteg dal van még a gépemen, amit ki akarok írni az iPod-omra! Például a Comfortably Numb-ot, hát el tudod ezt te képzelni?

El, de nem akarom. Mégis, mi inspirál még?

— Az élet.

És még?

— A maszkok.

De minek ezek még 2012-ben is? Már mindenki tudja, hogy nézel ki.

— Újszülöttnek minden vicc új.

Ha nem is ők, de többnyire tíz-tizenkét évesek hallgatnak téged. Jól tudom, a fiad is hasonló korban van?

— Igen, hamarosan tíz lesz. Elképesztő egy srác, és…

Ne folytasd, senkit nem érdekel igazából a gyereked. Csak hát tőled igazából nem lehet semmi értelmeset kérdezni.

— De azt se feledjük, hogy ti, rockújságírók, alapból nem tudtok értelmeseket kérdezni, haha!

Mesélj, amikor Slipknot-dalokat írsz, tudsz róla, hogy nem Stone Sour-számok fognak jönni belőled?

— Persze, Slipknot-számokon fűnyírás közben gondolkozom, Stone Sour-okon pedig mikor főzőcskézem.

És az hol jutott eszedbe, hogy szólóban énekelj feldolgozásokat?

— A menedzserem irodájában.

Tudod, mi az az önmegvalósítás?

— Persze, szép nagy összegek a bankszámlámon.

És mi hajt még ennyi év után? Csak azt ne mondd, hogy a közönség…

— Persze, hogy nem! Azért csinálom, hogy eljussak egy nagy költségvetésű akciófilm megrendezéséig. Arról fog szólni, hogy…

Ne viccelj már!

— Haha, megfogtál. Ugyanaz lesz a mondanivalója, mint a legutóbbi Slipknot-albumnak, az All Hope Is Gone-nak! Már a cím is sokatmondó. Elegem van abból, hogy az emberek kiirtják a környezetüket, és…

Jajj, Corey, ez a duma már öt éve is nagyon béna volt. Mesélj inkább arról, minek írsz most még egy könyvet is?

— A Seven Deadly Sins régóta a legfontosabb terveim között szerepelt. Arról fog szólni, hogy a hét főbűn egyike sem bűn.

Nálunk Magyarországon az Agregator hódít ezzel az üzenettel. Melyikőtökre nézve kínosabb ez?

— Örülök, hogy ezt hallom, Magyarország mindig is a kedvenc országaim közé tartozott. Szép nők, isteni gulyás. Ti is inspiráltok abban, hogy soha ne hagyjam abba. Vagyis hogy addig semmiképp, amíg nem hagytam abba. Majd talán utána. Ja, és aki nem szeret engem, az csak irigy. A hátsó sorokban áll összefont kézzel, és nem érti, miért nem övé a dicsőség. Érdekes, mégsem jön oda egyik sem, hogy behúzhassak neki. Ez a lényeg, hahaha!

Corey, kívánunk szép bevételeket az Antennas To Hell megjelenéséhez. Olyan lett ez a cím, amilyen a zene is.

— Köszi szépen! A címet a fiam választotta, a kedvenc rajzfilm-karaktere alapján. Úgyis csak ő fogja élvezni ezt a lemezt, haha!